Sokkoló hatása volt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) második negyedéves GDP-ről szóló bejelentésének. A széles körben várt 2,4–2,6 százalék helyett mindössze 1,4 százalékkal bővült a második negyedévben a magyar gazdaság. Utoljára 1996-ban, a Bokros-csomag kereslet-visszafogó hatása nyomán volt rövid ideig hasonlóan szerény a növekedés. Az adat elkeserítő, ám még inkább az, ha az országhatárokon túlra tekintünk. A magyar gazdaság az EU tagországok között a legutolsó helyek egyikén kullog. A szlovák GDP például a második negyedévben – hasonlóan az első három hónaphoz – 9 százalékot meghaladó ütemben emelkedett.
MEGLEPETT ELEMZŐK. A kiábrándító magyar GDP azonban úgy látszik, csak a piaci elemzőket lepte meg. Tátrai Miklós, a Pénzügyminisztérium (PM) államtitkára egy nyilatkozatában közölte: az adat igazolja a tárca óvatos becslését. Való igaz, sok elemző a minisztériumnak az idei évre vonatkozó 2,2 százalékos előrejelzését alacsonynak tartotta, s sürgette is a PM-et, hogy vizsgálja azt felül. A második negyedéves növekedés ismeretében ez aligha történik meg. A kormányzat és az elemzők eltérő várakozásai mögött – a kalkulációk különbségén túl – az az elemzői hátsó gondolat is szerepet játszhatott, hogy a pénzügyi tárca az idei költségvetés tervezésekor hagyott volna némi biztonsági tartalékot a GDP-ben. A tervezetthez képest alacsonyabb növekedéssel kalkulált költségvetés ugyanis jótékony hatású többletbevételekhez juttathatta volna a büdzsét. Nos, egyelőre úgy néz ki, hogy a biztonsági tartalék forrásának mégsem az alultervezett GDP-t szánták.
A minisztérium természetesnek és előreláthatónak tartja, hogy a költségvetési kiigazítási csomag visszafogja a növekedést, ugyanakkor arra számít, hogy jövőre már beindulhat a gazdaság, elsősorban az uniós források felhasználása révén. „Másban én sem nagyon tudok bízni, hiszen egyelőre nem látszik semmilyen más, a gazdaságot élénkíteni szándékozó kormányzati intézkedés” – reagál minderre némi szarkazmussal Tóth Illés, a Budapest Economics közgazdásza. Nem osztja viszont a PM optimizmusát az EU-pénzekkel kapcsolatban Nyeste Orsolya. „Önmagában az uniós források növekedést gyorsító szerepében nem bíznék” – mondja az Erste Bank elemzője, hozzátéve, hogy ez egyelőre erősen akadémikus jellegű vita. Van példa arra, hogy egy ország sikeresen használta fel az uniós forrásokat, de akad az ellenkezőjére is.
Abban azonban egyetértés van a közgazdászok között, hogy a következő években a magyar gazdaság egyik nagy kérdése éppen az lesz, hogy a növekedés fő forrása továbbra is az állami emlő marad-e vagy nem. Az elmúlt években világosan megmutatkozott, hogy a magyar GDP bővülésében az államnak meghatározó szerepe van, elég csak az állami beruházásokra, például az autópályákra, vagy a választások előtti költekezésekre gondolni.
A tavaly nyár végén bejelentett költségvetési kiigazító csomag a lakossági jövedelmek mellett az állami kiadások radikális visszafogását célozta meg, s elsősorban a beruházásokra, illetve az egészségügyi kiadásokra koncentrálódott. Ez mutatkozik meg a növekedési adatokban, annak ellenére, hogy a külső konjunktúra – némi lanyhulás dacára – egyáltalán nem mondható rossznak, így a magyar export pozíciói továbbra is kedvezőek.
A következő években eldől, hogy a magyar gazdaságpolitika melyik utat választja. A nagy kérdés: felpörgeti-e ismét a motorokat a választások előtt, és így újratermeli a lakossági és állami költekezést. Ennek a vége ismét az lenne, hogy felborul a belső és a külső egyensúly, felduzzad a költségvetési hiány, és a fizetési mérleg deficitje tarthatatlanná válik. A másik lehetőség az, hogy mérséklődik az állami újraelosztás, s ez egy fenntartható – és így viszonylag egyenletes, vagy legalábbis a politikai ciklusoktól kevésbé függő – gazdasági növekedés előtt nyit teret.
DRÁGA EGYENSÚLY. A jelen azonban egyelőre elég kiábrándító. A GDP megtorpanása azt jelzi, hogy a költségvetés egyensúlyának megteremtése többe kerül a magyar gazdaságnak, főleg a háztartásoknak, mint ahogyan azt korábban az elemzők gondolták. Számos szakértő szerint éppen ez utóbbi volt az a tényező, amelyen a makrogazdasági prognózisokat készítők „elhasaltak”, s jócskán túlbecsülték a második negyedéves GDP-t. Részletes adatokat a növekedés tényezőiről ugyan csak szeptember elején ad a KSH, az 1,4 százalékból azonban annyi már valószínűnek látszik, hogy a lakossági fogyasztás a vártnál lényegesen jobban esett vissza.
Kétségtelen, nem volt könnyű annak megítélése, hogy a lakosság miként reagál a Gyurcsány-csomagra. Számos elemzés jutott arra a következtetésre, hogy a háztartások továbbra is rendületlenül folytatják eladósodásukat, nyakra-főre hiteleket vesznek fel. Ugyanakkor a kiskereskedelmi forgalomról szóló statisztikák az utóbbi hónapokban határozott visszaesést mutattak, a kereslet elsősorban a tartós fogyasztási cikkek és az autók iránt csappant meg.
Erős volt a gyanú, hogy a lakosság elhiszi a kormány ígéreteit, s úgy számol, hogy a megszorítások egy-két évig tartanak, ám utána ismét beindul az állami pénzosztó gépezet, bejönnek az EU-pénzek, s a jövedelmi viszonyok megint egyenesbe kerülhetnek. E szcenárió alapján jogosnak tűnt a feltételezés, hogy érdemes előre elkölteni az későbbi jövedelmet, vagyis hitelt felvenni. A mostani GDP-adat azonban inkább arra enged következtetni, hogy ez a fogyasztási, hitelfelvételi lendület megtört, vagy legalábbis nem a korábbi ütemben folytatódik tovább. Ezzel párhuzamosan viszont – immár több mint egy éve – egyre csökkennek a lakosság pénzügyi megtakarításai.
A háztartások pénzügyi helyzetének romlása, valamint a második negyedéves rekordalacsony GDP adat óhatatlanul is felidézi a Bokros-csomag hatását. A különbség azonban az akkori és a jelenlegi helyzet között elég nagy, bár mindkét helyzetben a pazarló állam a lakossági jövedelmeken keresztül volt kénytelen végrehajtani a kiigazítást. Akkor azonban a forint egyszeri leértékelése, majd pedig a csúszó leértékelés bevezetése, bár durva és drasztikus, de a versenyképességet egyértelműen javító lépés volt. Ma gyakorlatilag kivitelezhetetlen lenne egy ilyen intézkedéscsomag, a versenyképesség javításának más módját kell megtalálni. Ilyen azonban egyelőre nem látszik, s így bizonytalanságban marad mind a 2008-as, mind pedig a 2009-es gazdasági növekedés hajtóereje is.
