Finomítanak

Mindössze egy könnyű sétát kellett volna tennie a Mol elnök-vezérigazgatójának, hogy meghallgassa az OMV első emberét arról, mi minden szól a két cég együttműködése, esetleges fúziója mellett. Az osztrákok ugyanis a magyar cég székházától pár száz méterre horgonyzó rendezvényhajón ismertették elképzeléseiket a sajtóval. Mint Wolfgang Ruttenstorfer közölte, a két társaság közötti egyeztetések hosszú évek óta tartottak, s egy éve igazán intenzívvé váltak, ám eredménytelenül. Az OMV elnök-vezérigazgatója a Figyelőnek azt mondta, részvényeseik is elvárták, hogy a nyilvánosság elé tárják kártyáikat.

Wolfgang Ruttenstorfer

Wolfgang Ruttenstorfer nem csinált titkot abból, hogy szeretné maga mellé állítani a Mol részvényeseit, sőt a magyar kormánnyal is közelebbi kapcsolatokat igyekeznek kiépíteni. Szilárd meggyőződésük ugyanis, hogy az európai, de különösen a térségi olajiparban évek óta folyó konszolidációs folyamat következő lépésének a Mol és az OMV társulásának kell lennie. „Nem zárhatjuk ki teljes bizonyossággal egy harmadik befektető megjelenését, hiszen vannak erre vonatkozó híresztelések” – mondta lapunknak az OMV első embere. Szerinte az ő javaslatuk a legjobb a Mol összes érintettje (stakeholder),
vagyis a menedzsment, a részvényesek, a kormány és a piac számára. Egy bécsi és budapesti központtal működő, egyesült társaság már globális szinten is számottevő erőt képviselne, többmilliárd dolláros akvizíciókra volna képes például a kutatás-termelés területén. „Meg kell győznünk az embereket, hogy ez a jó irány” – jegyezte meg.

NEM HAJT A TATÁR. Az OMV-nek ugyan nyilvánvalóan vannak kész forgatókönyvei a következő hónapokra, évekre, ebbe azonban a cég első embere nem engedett betekintést. „Legjobb esetben a társulás minél előbb létrejön” – jegyezte meg lakonikus tömörséggel. Azzal nem számolnak az OMV-nél, hogy semmilyen módon nem sikerül tető alá hozni az egyesülést. Ruttenstorfer több ízben is hangsúlyozta, nem arról van szó, hogy szeretnék felvásárolni a Molt, nyitottak – legalábbis a nyilatkozatok szintjén – bármilyen megoldásra, ami Magyarország, a Mol menedzsmentje és részvényesei számára elfogadható az egyesülés érdekében. Az OMV elnök-vezérigazgatója szerint több ilyen megoldási lehetőségről is tárgyaltak már Hernádi Zsolttal. Az itteni energiaellátás biztonságát érintő kérdésekben teljességgel elfogadják a magyar szempontokat. Vagyis, például a földalatti gáztárolók fejlesztése ügyében készek támogatni a magyarországi terveket, ha ezt a budapesti kormány és a Mol fontosnak tartja.

Ruttenstorfer jelezte, nem hajtja őket a tatár a Mollal tervezett egyesülés ügyében. Kitérő választ adott viszont a Figyelőnek arra a kérdésére, hogy a fúzió ügyében a fordulat éve lehet-e 2009, amikor uniós előírás alapján elvileg meg kell szűnnie a Mol alapszabályában rögzített 10 százalékos szavazati korlátnak. (Jelenleg a magyar olajtársaság egyetlen részvényesének sem lehet 10 százalékosnál nagyobb szavazati joga, függetlenül az általa birtokolt részvénypakett nagyságától.) „Ez nem alapvető kérdés” – hárított az OMV vezetője.

Bécsben nem tartanak attól, hogy Brüsszel versenyjogi aggályokkal állna elő. Ha mégis, az OMV vezetője szerint legfeljebb a töltőállomás-hálózatok bizonyos részeitől kellene megválniuk, esetleg a három közös – a pozsonyi, a schwechati és a százhalombattai – finomító kapacitásainak egy részét kellene szabadon hozzáférhetővé tenni harmadik fél számára. Ruttenstorfer semmiképpen sem számol olyan szigorú brüsszeli feltételekkel, amelyek miatt kevésbé volna vonzó az egyesülés a Mollal.

Ezzel szemben a magyar olajtársaság vezetői, sőt a Gazdasági Versenyhivatal szakemberei szerint is a két cég egyesülése megszüntetné a versenyt a kőolaj-finomításban és -kereskedelemben. Annak idején a magyar versenyhatóság éppen azért járult hozzá, hogy a Mol felvásárolja a szlovákiai Slovnaftot, mert a schwechati olajfinomítót birtokló OMV magyarországi jelenléte garantálta a versenyt az üzemanyag-kereskedelemben. Bécsből nézvést az egyesülés kifejezetten jótékony hatással volna az ellátásbiztonságra, például a földgázüzletben, hiszen komolyabb projektek megvalósítására is esély nyílna. A Mol vezetőivel ellentétben az osztrákok erőteljes szinergiahatást látnak költségoldalon a méretgazdaságosságból adódóan, a magasabb szintű logisztikai és termelési optimalizáció miatt.

Hernádi Zsolt

A Molnál úgy vélik, a versenyjogi aggályokon túl az OMV hatékonysági mutatói is a társulás ellen szólnak, azok ugyanis rosszabbak a magyar olajtársaságéinál. „A Slovnaft pozsonyi finomítója gyöngyszem a Mol ékszerdobozában” – ismerte el Wolfgang Ruttenstorfer. Viszont minden másban, így például a kutatás-termelésben „nem nagyobb, de jobb” teljesítményt nyújt az osztrák társaság, s ez igaz a petrolkémiára is. Nem is beszélve a gázüzletről, amelyből a szállítást leszámítva kivonult a Mol. Utóbbi döntést egyébként még akkor hozták, amikor a szabályozási környezet igen kedvezőtlen volt, azóta viszont alapvetően megváltozott a helyzet, ráadásul a földgázüzlet világszerte felértékelődik. Ami a többi tevékenységet illeti, elemzők szerint a feldolgozásban és a kereskedelemben a Mol, a kutatásban és a kitermelésben az OMV mutatói jobbak.

MIT HOZ A JÖVŐ? Az OMV elnök-vezérigazgatója azt mondta a Figyelőnek, hogy a térségben vannak ugyan más potenciális partnereik, de a Mollal történő társulást tartják a legjobb opciónak, ezért erre koncentrálnak. Nem kívánt részleteket elárulni arra a kérdésünkre, mi lesz az OMV következő lépése, ha a Mol vezetésével folyó egyeztetések továbbra sem hoznak eredményt. „Igyekszünk minél szélesebb körben elmagyarázni az elképzeléseinket, s nemcsak a Mol menedzsmentjének, mert úgy tűnik, az nem elég” – mondta Ruttenstorfer. „Az energiaiparban nem hónapokban, hanem évtizedekben számolnak” – ütötte el azt a felvetést, hogy ez a folyamat igen hosszadalmas is lehet. Meggyőződése, hogy azért nem kell túlságosan sokáig várniuk, a piac két – de legfeljebb három – éven belül ki fogja kényszeríteni a Mol döntését.