Adalékok bűvöletében

Indiából származó, dioxinnal szennyezett adalékanyag-szállítmány borzolja a kedélyeket szerte Európában. Az E412-es kódnéven ismert guargumi széles körben használt élelmiszer-adalék, amely a péksüteményekben ugyanúgy megtalálható, mint egyes szószokban, lekvárokban, gyümölcskészítményekben vagy éppen joghurtokban – és a sort még hosszan lehetne folytatni. Önmagában az adalékkal nem is volt baj, annál inkább a dioxin-tartalommal, hiszen ez a vegyület már kis mennyiségben is nagyon mérgező. Elég csak Viktor Juscsenko ukrán elnökre gondolni, akit a 2004-es választási kampányban éppen dioxinnal próbáltak megmérgezni, s e kis híján végzetes merényletnek máig az arcán viseli a nyomait.

VIZSGÁLATOK. Magyarországon lapzártánkig 343 cég jelezte, hogy Indiából – vagy ismeretlen forrásból – származó guar-gumit használt a terméke előállításakor, s e körből 17 vállalkozás 57 mintája érkezett meg az Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatósághoz vizsgálatra. Az első jelentkezők között olyan társaságok voltak, mint a Danone, a Nestlé és a Fornetti. A hét elejéig bevizsgált élelmiszerek között a hatóságok közlése szerint nem találtak dioxinnal szennyezettet. Ezzel szemben a német Natumi cég nálunk is árusított Sojadrink Schoko elnevezésű biotermékét már ki is vonta a forgalomból, mivel a jövő januárban lejáró szavatosságú, egyliteres szójaital előállításához a vállalat – saját bevallása szerint – használt valamennyit a szennyezett indiai guar-gumiból.

A számtalan országot érintő guargumi-botrány ismét ráirányította a figyelmet az ipari méterű élelmiszertermelés veszélyeire, leginkább pedig a fejlődő országokból érkező áruk minőségellenőrzésének szükségességére. „Képtelenség lenne minden szállítmányt megállítani, és addig nem engedni tovább, míg az árut minden tekintetben át nem vizsgálják, gondoljunk csak a romlandó élelmiszerekre” – avat be a rendszer buktatóiba Gazdag Rita, a Fair Világ Méltányos Kereskedelem Szövetség alelnöke. Mint hozzáteszi, azért fokozottan kockázatosak egyes fejlődő országokból érkező áruk, mert azokban a térségekben lazábban szövött a hatósági ellenőrzések hálója, nagyobb a korrupció, így még a hivatalos úton hozzánk érkező termékekkel szemben sem árt gyanakodni. Erre a problémára pedig – legalábbis egyelőre – nem találtak jobb megoldást, mint a szúrópróbaszerű, de azért rendszeres ellenőrzéseket. Következésképpen nem árt, ha a fogyasztó is él a gyanúperrel, és a saját eszközeivel megpróbál megbizonyosodni arról, hogy alkalmasint nem ártalmas-e az egészségére, amit megeszik.

Az elhíresült guar-gumi dioxin-vizsgálatát például semmilyen szabály nem írja elő, azt csak „véletlenül” vizsgálták meg célirányosan a dioxinra, miután – eredetileg Svájcban – felmerült a szennyezettség gyanúja. Szerencsére a nagyobb gyártók az alapanyagok szúrópróbaszerű vizsgálatát maguk is sok esetben elvégzik, hiszen elsődlegesen az ő felelősségük, hogy a gyárkapun kikerülő termékek tartalmaznak-e egészségre ártalmas anyagokat. Szerencse, mert Magyarországon a számos szűrési pont és a szigorú szabályok ellenére az élelmiszer-biztonsági rendszer ma még messze nem tökéletes. Ennek oka, hogy szinte követhetetlenül megnőtt a forgalomban lévő élelmiszerfélék száma. Szakértők jelenleg 50 ezerre becsülik a hazánkban kapható élelmiszertermék-fajták számát. Márpedig ez hatalmas ugrás a másfél-két évtizeddel ezelőtti alig 5 ezerhez képest, azaz érthető, hogy ma a hatósági vizsgálatok nehezebben fogják át a teljes termékskálát.

Azért van jó hír is. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal élelmiszer-mérgezések megelőzésére létrejött riasztási rendszere például – mint arra Dömölki Lívia, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) vezető élelmiszer-szakértője a Figyelőnek nyilatkozva rámutatott – a guargumi-ügyben jól vizsgázott: a dioxinos adalékanyag hírére a tagállamok kellően határozott fellépéssel reagáltak. Talán azért is, mert a fogyasztók nyilvánvalóan éppen az ilyen jellegű mérgezésekkel szemben a legkiszolgáltatottabbak, hiszen az összetevők között a sokadik helyen feltüntetett E412-re, illetve annak potenciális dioxin-szennyezettségére sem a késztermék megvásárlásának a helyszíne, sem az egyéb termékösszetevők nem utalnak.

KOCKÁZATCSÖKKENTÉS. Némi odafigyeléssel mindazonáltal számottevően mérsékelhető az általános kockázat. Nem ajánlatos például olyan élelmiszert vásárolni – figyelmeztet Dömölki Lívia -, amely már több mint hatféle adalékanyagot tartalmaz. Igaz, a jelölések sem mindig segítenek, hiszen az átlagos fogyasztó az üzletben sem az E-szám, sem az adott vegyület neve alapján nem nagyon tud eligazodni a termék veszélyességét illetően, márpedig az árucímkén nyilván csak ezeket kötelező feltüntetni. Ráadásul az OFE szakértője szerint az olvashatóságot is szabályozni kellene, hiszen nagyon sok csomagoláson szinte kiböngészhetetlenül apró betűkkel vannak kiírva az összetevők. „Általában jobban járunk, ha magyar terméket vásárolunk, vagy legalább az unióból érkezőt, ahol az adalékanyagok rendszere és jelölése ugyanaz” – teszi hozzá Ujhelyi Katalin, a Tudatos Vásárlók Egyesülete munkatársa.