Hurráoptimizmus lengi körül az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) székházát. Új időszámítás kezdődhet, az év első három hónapjában ugyanis 17,7 milliárd forintos pozitív egyenleggel zárt az Egészségbiztosítási Alap. „A rendszerváltás óta először mutatkozik esély arra, hogy tartani lehet a költségvetési előirányzat fő számait, feltéve, hogy nem változik jelentősen a jogi környezet, s nem törik meg az eddigi trend” – nyilatkozta a Figyelőnek Csizmár Csabáné, az OEP főosztályvezető-helyettese. Az alap hiánya egyébként az idén 27,5 milliárd forintra rúghat.
BEBETONOZVA. A büdzsé szempontjából pozitív fejlemény főként az alap azon részénél lehetséges, amely a gyógyszerek állami támogatására szolgál, mivel ott a túlköltésnek egy jogszabály – a gyógyszer-gazdaságossági törvény – szab gátat. Pontosabban az esetleges hiány döntő részét nem az állam, hanem a gyógyszercégek állják. A gyógyszerkasszánál az első négy hónapra 121 milliárd forintot terveztek be, de csak 114 milliárdot költött az OEP. Ezen belül a patikai forgalomba kerülő termékek támogatását fedező úgynevezett gyógyszerfőkassza esetében már nem ilyen örvendetes a helyzet, itt ugyanis 96 milliárdos időarányos előirányzattal szemben 109 milliárd forintos költés áll. Mégis, az OEP prognózisa szerint évek óta először van remény arra, hogy kiegyensúlyozott lesz a kassza működése, s az esztendő nem zárul komoly túlköltéssel.
A legfrissebb adatok szerint az utóbbi 12 hónapban összesen 514 milliárd forintért adtak el a gyártók gyógyszereket Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy a piac 8 százalékkal bővült, a fogyasztás tehát továbbra is emelkedik. Ennek ellenére az állam terhei nem nőnek, sőt érdemben mérséklődnek: az idén körülbelül 100 milliárd forinttal csökken majd az OEP által a patikai forgalom után kifizetett összeg. Ezt az egyenlegjavító tételt döntően a betegeknek és a gyógyszercégeknek kell állniuk. Az intézkedések hatásai ezért összességében rendkívül ellentmondásosak; a költségvetési terv teljesül ugyan, de az iparági környezet egyre barátságtalanabb.
Befékező gyártók
A gyógyszercégek számára a hazai környezet a jelenlegi terhelés mellett megkérdőjelezia beruházások gazdaságosságát:
• A Richter 10 milliárd forinttal csökkentette a fejlesztési büdzséjét
• A Teva lebegtet egy komoly, korábban biztosra vett hazai befektetést
• A Sanofi-Aventisnek erősen győzködnie kell francia tulajdonosait, hogy ne fogják vissza az itteni beruházási keretüket
• Az Egisnél már filléres költségek lefaragásán dolgoznak a spórolás érdekében
Rendkívül vitatható kérdés a gyógyszercégek megterhelése és az iparági játékszabályok átrajzolása. A fenti példában szereplő, 1000 forintos gyógyszer esetében a gyártónak utólag vissza kell fizetnie a 85 százalékos állami támogatás 12 százalékát, vagyis 102 forintot. Mindent egybevetve tehát tavaly az állam még 900 forintot vállalt át az árból, az idén viszont már csak 748-at. S ha még ez sem lenne elég, a költségvetésnek az említett szabályok alapján akkor sincs problémája, hiszen az év végén a hiány nagy részét ismét csak a gyógyszercégek kötelesek állni. A társaságok ezt az iparágiadó-jellegű befizetést megtámadták az Alkotmánybíróságon, egyelőre azonban még nincs napirenden az ügy.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy a gyógyszerek árát negyedévente megversenyeztetik, és a legolcsóbb terméknél 20 százalékkal drágább készítmények támogatását megszüntetik, az orvosokat pedig a legolcsóbb szer ajánlására kötelezik. Ez folyamatos árcsökkentésre kényszeríti a gyártók többségét, aminek jelenleg három fontos hatása látszik: bizonyos gyógyszerek olcsóbbá válnak; a nagykereskedők és a patikák nem mernek előre tervezni, ezért romlik a gyógyszerellátás színvonala; sok társaság nyeresége pedig erodálódik. A legfrissebb gyorsjelentések szerint (ezekről elemzésünket lásd a 71. oldalon) a tőzsdén lévő Richter és Egis adózás előtti profitja megfeleződött. Egyes, olcsó importra építő cégeknek összességében kedvezhet az új rendszer, de a Magyarországon termelő társaságok nagy nehézségekkel néznek szembe.
HÁBORÚS HELYZET. A gyógyszeripar és az állam között minimális a párbeszéd, és a konszenzus körvonalai még az alapvető kérdésekben sem látszanak. Háborús helyzet uralkodik. Korábban a támogatási szabályok (egyébként hibás alapokra épülve) többnyire kedveztek a hazai gyártással rendelkező cégeknek. Ez egyik napról a másikra megszűnt, és helyébe nem lépett iparvédelem. Pedig a termelés költségeit tekintve a hazai ipar esélytelen a kínai és indiai, de még a nemzeti iparvédelmet élvező európai gyártókkal szemben is, és változtatások nélkül elkezdődhet a leépülése, elvándorlása.
Egyenlegjavító hatások
Az Egészségbiztosítási Alap első negyedéves szufficitjében még nem az egészségügyi reform eredményei tükröződnek; a pozitív szaldó alapvetően négy okkal magyarázható:
• TÖBB JÁRULÉKBEVÉTEL. Az idén eddig a munkáltatói és biztosítotti járulékbevételek meghaladták az időarányost. Miután a múlt év végén megnövekedett a bérkiáramlás (elsősorban az év végi jutalmak és 13. havi illetmények kifizetése miatt), januárra több befizetett járulék jutott. A befizetések ugyan már a második hónaptól csökkenő tendenciát mutatnak, ám így is 10-14 százalékkal meghaladják az előző év azonos hónapjának bevételeit.
• KEVESEBB POTYAUTAS. Az OEP igyekszik kiszűrni a rendszerből a „potyautasokat”, ám az még nem tudható, hogy ennek nyomán mennyivel növekedhet a fizetők jelenlegi 3,6 milliós tábora. Az ellenőrzések mindenesetre annyi eredménnyel már jártak, hogy az év eleji 1,1 millióról 600 ezerre csökkent a tisztázatlan jogállásúak száma. Igaz, jellemzően azok jelentkeztek, akik után fizetnek járulékot, csak nem történt meg az adatszolgáltatás.
• KIADÁSCSÖKKENÉS. A fekvőbeteg-ellátás racionalizálása, illetve a gyógyszertámogatás-kiáramlás visszafogása következtében csökkennek a kiadások. Az, hogy az áprilistól működő új rendszer ténylegesen mennyi megtakarítással jár, leghamarabb június végén derülhet ki, a szolgáltatók felé ugyanis utólagos finanszírozás keretében teljesít az OEP. Elvben a teljesítmény-volumenkorlát is a kassza egyensúlyban maradását szolgálja, ám júniustól minden bizonnyal emelkednek a kiadások, mivel nő a kezelésekért kifizethető összeghatár.
• NÖVEKVŐ GYÁRTÓI TERHEK. Megnőttek a gyógyszercégek befizetési kötelezettségei. Egy korábbi hároméves megállapodás alapján már a tavalyi deficitből is e társaságokkal fizettetek meg 22,5 milliárdot, az idén azonban, az új szabályok szerint, összességében már 46 milliárd forintot várnak tőlük. Ha a gyógyszerkassza túlköltése nem éri el az előirányzat 10 százalékát, akkor az állam és a gyártók együttesen pótolják a hiányt, ám e mérték fölött teljes egészében a gyógyszeriparnak kell finanszírozni a többletkiadást.
