Május elején volt 1081 éve, hogy néhány vállalkozó kedvű magyar kifosztotta a svájci St. Gallen bencés kolostorát. Noha profitszerzési technikáink sokat finomodtak azóta, sem a fővárosáról elnevezett kantonban, sem az alpesi országban nem fordulnak meg túl gyakran magyar vállalkozók. Némi mozgolódás azért megfigyelhető. „A Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Közhasznú Társaság, az ITDH zürichi kereskedelmi szolgálatához ugyan elsősorban svájci vállalatok fordulnak magyarországi cégalapítási szándékkal, ám tavaly már az összes telephely-információ 20 százaléka volt magyarokhoz köthető” – közölte a Figyelővel Szmetana-Garai Mónika, a szolgálat vezetője.
Porta Hungarica. Az egyre bõvülõ profilú brüsszeli üzlet tulajdonosa nem veszett el a hivatalok útvesztõiben.
KIVÁLÓ TESZTPIAC. A Svájcban céget alapítani vágyók megkereséseinek száma 2005-höz képest 60 százalékkal nőtt. A szakember szerint ez annak köszönhető, hogy a magyar vállalatok is kezdik felismerni az ottani telephely előnyeit: főképp a jóval az uniós átlag alatti fiskális terheket, valamint azt, hogy magas vásárlóereje okán az alpesi ország kiváló tesztpiacnak számít. Cégalapítási igények elsősorban a szolgáltatási szektorban mutatkoznak, főképp a vendéglátóiparban, valamint a logisztikában és a munkaerő-kölcsönzésben.
A siker persze nem borítékolható: mintegy 8 ezer ügyfelével és 40-45 százalékos részesedésével hiába piacvezető idehaza a műholdas alapú járműkövető szolgáltatások terén a WebEye Kft., svájci kalandját nem koronázta siker. Az ok Kruspér Richárd ügyvezető szerint az volt, hogy a robbanásszerű hazai fejlődéssel lépést tartani igyekvő cég energiájából nem futotta a külföldi érdekeltség szemmel tartására. „Inkább partnereken keresztül kínáljuk a szolgáltatásainkat, a hatékony működés szinte megoldhatatlan ekkora távolságból” – mondja immár az ügyvezető.
A távolság persze nem mindenki számára akadály. Például az Ibériai-félsziget sincs a szomszédban, az utóbbi három-négy hónapban mégis ugrásszerűen megnőtt az ott cégalapítási szándékkal terepszemlét tartók száma. Igaz, volt honnan fejlődni, hiszen – Végh József, a madridi követség külgazdasági attaséjának beszámolója szerint – a múlt év végéig nem sok magyar vállalkozó célozta meg Spanyolországot. Azért korábban is akadtak jelentkezők, főként a nagyobb kaliberű cégek sorából; a Graphisoft, a Richter, a Waberer’s, a Fornetti említhető például ezek között. Az újabb érdeklődők elsősorban a szolgáltatási szektorba tartanak, de akad példa építőipari tevékenységre is, kihasználva a szegmens robbanásszerű fejlődését. A diplomata általános helyi gazdasági okot nem lát a jelenség mögött, ám elképzelhetőnek tartja, hogy a mediterrán életforma és a klíma sokaknak vonzó. Alicante vonzáskörzetében például több magyar családi vállalkozás is megtelepedett, amelyek cukrászdát, minimarketet, vagy épp kürtőskalács- és lángossütőt üzemeltetnek. Egy névtelenséget kérő, nyomdaipari érdekeltségét előbb vándorbotra, majd shakerre cserélő pécsi vállalkozó például egy bárt és egy éttermet működtet Costa Blancán, pusztán kíváncsiságától vezérelten. „Tetszett az itteni komótos életvitel, olyannyira, hogy még a meglehetősen körülményes és elhúzódó cégalapítás sem szegte kedvemet” – meséli, bevallva, hogy végül inkább megfizette egy helybéli jogtanácsos „nem túl vészes” tiszteletdíját, hogy nyugodtan aludhasson.
Az igazán vállalkozó kedvűeket tehát a bürokrácia sem képes elriasztani. Az amúgy kiugróan gazdag brüsszeli régiót is felvonultató Belgium ebből a szempontból különösen kemény diónak számít. Mégis, mint Rumbold-Molnár Esztertől, a brüsszeli követség külgazdasági szakdiplomatájától megtudtuk, egyre több itthoni vállalkozó próbál – elsősorban szolgáltatásexport formájában – a belga építőipari piacon megrendeléseket szerezni. A dolgukat megnehezíti, hogy a hatóságok regisztrációt írnak elő számukra, megelőzendő a pénzügyi csalásokat és a feketemunkát. A kereskedelem és a vendéglátás is vonzza a magyarokat, akik az unió és az egyéb nemzetközi intézmények, illetve a multinacionális cégek jól fizetett alkalmazottainak költéseire számítanak.
ZSOLNAY ÉS KOZMETIKUM. Erre a körre bazírozva nyitotta meg magyar árukat forgalmazó üzletét Kovács Márta is: a brüsszeli királyi palota közelében lévő Porta Hungarica az első körben Zsolnay porcelánnal, mezőkövesdi népművészeti tárgyakkal, ruhákkal próbálkozott. Egy év alatt kiderült, hogy bővíteni kell; előbb csabai kolbásszal, libamájkonzervvel, gesztenyekrémmel színesítették a palettát, majd mára eljutottak oda, hogy a szépségápolás vált meghatározó profillá. „Az itteni szakképzésről köztudomású, hogy felületes, akárcsak az, hogy a magyar kozmetikusnak nincs párja” – indokolja a tulajdonosnő a váltást, aki szerint egy jó könyvelővel és megfelelő franciatudással gyerekjáték eligazodni a hivatalok útvesztőiben.
A Lasram Kft. üzemében. Speciális konstrukció, német partnerekkel. Fotó: Szigeti Tamás
A szolgáltatás brit földön is a preferált tevékenységi formák egyike, amit jól példáz, hogy több ottani vendéglátóhely étlapján szerepel már a bográcsgulyás – igaz, ez legfeljebb állagában hasonlít az igazira, bográcsot aligha látott. Az országot különösen az teheti vonzóvá a magyar vállalkozók szemében, hogy sokkal egyszerűbb és gyorsabb a cégalapítás, mint nálunk. Ezt ismerte fel a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamarában vállalkozásokkal foglalkozó Sabján Alexandra is, aki gondolt egy nagyot, és internetes élelmiszerboltot gründolt. A kizárólag kiváló minőségű magyar termékeket forgalmazó Lexi Hungary Ltd. több itthoni nagyvállalattal, illetve megbízható kisebb családi vállalkozással áll kapcsolatban. Online vásárlóik zöme olyan brit, aki Magyarországon járva kedvelte meg a tarhonyát, a fokhagymás szalámit, esetleg a Sport szeletet. Miután Sabján Alexandra szerint az ideutazók zöme a magyar gasztronómiát őrzi meg emlékeiben, hamarosan egy valódi bolttal is kiegészítik a meglévő virtuálisat, de étteremnyitás is szerepel a terveik között.
Az ITDH külföldi hálózatában rögtönzött felmérésünkből az is kiderült, hogy a magyar tőkekihelyezés elsődleges célpontjai között nem szerepel legfontosabb kereskedelmi partnerünk, Németország. Igaz ugyan, hogy több sikeres „magyar” cég is működik ott, ám ezek tulajdonosai jellemzően már harminc-negyven éve ott élnek. A piaci verseny erőssége pedig nem igazán kedvez a középkategóriás társaságok megjelenésének. A bizalmat a német hatóságok három éve startolt, akciójelenetekkel tarkított, nagyszabású razziasorozata sem erősítette, amelynek során feketemunkával, embercsempészettel, a járulékok meg nem fizetésével vádoltak meg Németországban tevékenykedő magyar vállalkozásokat (a Sonderkommando (SoKo) Pannonia „hadműveletről” a Figyelő 2004/24., a folytatásról, a SoKo Bundáról a 2005/19. számában olvashattak). Ezen az sem változtatott lényegesen, hogy azóta több német bíróság minden jogalapot nélkülözőknek ítélte az akciókat.
A nyugati világban való cégalapítás iránti visszafogott lelkesedést nem csupán a befogadó közeg ridegsége magyarázhatja. Miután ma is sok az olyan társaság, amely finanszírozási problémák miatt kénytelen megrendeléseket visszautasítani, egy némileg jobban működő, kevésbé nehézkes és bürokratikus kockázati tőkebefektetési hálózat, exporthitel-biztosítás sem jönne rosszul. Szalavetz Andrea, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének tudományos főmunkatársa szerint ugyanakkor akadnak olyan területek, ágazatok, ahol a kisebb magyar vállalkozások is labdába rúghatnak akár Nyugat-Európában, akár Észak-Amerikában vagy a Távol-Keleten. Általában a tudásalapú (IT, biotechnológia) cégekben van meg ez a potenciál, amelyek közül nem egy gyakorlatilag az alapításától fogva globálisnak számít. Ilyen például a félvezető- és fotovoltaikus iparág számára professzionális mérőberendezéseket gyártó budapesti Semilab Zrt., amely a világ minden pontján jelen van, az Egyesült Államokban és Kínában saját leánycéggel. Az 1989-ben egy akadémiai kutatóintézetből „kinőtt” vállalat arra is kiváló példa, hogy a „boldogulás”, vagyis a piac meghódítása nem csupán leányvállalatok útján képzelhető el. Több tudásalapú céghez hasonlóan a Semilab is stratégiai szövetségesekre tett szert mind Nyugat-Európában, mind a tengerentúlon.
EGYEDI MEGOLDÁSOK. Szintén speciális konstrukciót favorizál a testre szabott ipari és orvosi lézereket előállító Lasram Engineering Kft., amely a teljes mértékben magyar fejlesztésű eszközöket neves német partnercégei egyedi designelképzelései alapján gyártja. Amelyeket aztán azok saját néven, Made in Germany felirattal dobják piacra. A megoldás, amely folyamatosan nagyfokú odafigyelést és ténylegesen európai szintű gyártási minőséget követel, leveszi a Lasram válláról az értékesítéssel, a marketinggel, a típusbevizsgálással járó gondokat és költségeket. Ezek ugyanis meghaladnák e kis létszámú, és nagyrészt fejlesztői kapacitást felvonultató vállalat erejét. „A visszajelzések, új fejlesztési irányok révén ugyanakkor állandóan képet kapunk az aktuális piaci igényekről is” – fogalmazott lapunknak Kún Attila kereskedelmi vezető. A 100 százalékban magyar tulajdonú cég Opal nevű sorozatát a hazai piacon, illetve a Svédországtól Dél-Koreáig terjedő disztribútori hálózaton keresztül saját néven forgalmazza. Ezt az orvosiműszer-gyártásban lejátszódott koncentráció és az olcsóbb távol-keleti termékek térnyerése egyre inkább megnehezíti. Nem véletlen, hogy a hálózat szűkítésére kényszerültek, miután az nem hozta a várt eredményeket.
