Harminc év körüli beszélgetőpartnerünk ügyfélkapcsolati igazgató az egyik hazai reklámügynökségnél. Gábor egy tárgyaláson nemrég azon kapta magát, hogy az ügyfél alig figyel arra, amit mond, csak az óráját stíröli. Megkérdezte, az-e, amire gondol; mondta, szerinte igen: IWC. „Láttam az arcán, hogy megnyugodott” – summázza Gábor a yuppie-k közötti összekacsintás mechanizmusát, de nevét nem adja véleményéhez. „Kicsit olyan ez nálunk, mint a hippimozgalom volt a rendszerváltás előtt – tudjuk, hogy másolunk egy trendet, egy életformát, de csak az abszolút külsőségekre figyelünk. A gyökerek már senkit nem érdekelnek. Teljesen mást jelent a yuppie a tengerentúlon, vagy akár Londonban” – teszi hozzá. „Nyugaton ez már állandósult életforma, milliókat érint, elfogadott dolog, de persze más a közeg is, New Yorkban nem kell lesütnöd a szemed, ha van annyi pénzed, hogy magad döntsd el, miként szeretnél élni. Itthon felveszel egy Boss-öltönyt, és máris sznob vagy.”
RENDSZERVÁLTÓK. Kétségtelen, hogy a yuppie-kat leginkább életstílusuk különbözteti meg a velük egykorú, hasonló társadalmi szinten élőktől, ám a yuppie-ság nem egyenlő az elitfogyasztással. Magyarországon mégis jellemzően ez alapján azonosítják őket, ezért pejoratív felhangú a fogalom: másról könnyen mondják, magukra ritkán vállalják, akik azok. Nem véletlen, hogy cikkünk alanyai is inkább rejtőzködtek. „Itthon az elegancia sokszor egyfajta felsőbbrendűséget jelent, és ebben az értelemben jogos a sznobizmus vádja. Én nem gondolom magamról, hogy yuppie vagyok, mint ahogy mást sem találsz, aki ezt büszkén vállalná. Viszont aki nem ismer, kívülről biztos annak néz” – folytatja Gábor.
Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténész szerint ugyanakkor a magyar yuppie-knak nincs okuk a bujkálásra, mert korántsem annyira ostobák és felszínesek, mint ahogy az a yuppie-irodalom klasszikusában, Bret Easton Ellis Amerikai psycho című művében olvasható. Itthon ráadásul sajátos a helyzet, mivel a kádárista menedzserek, a rendszerváltó fiatal vezetők és az úgynevezett X generáció tagjai (az 1965 és 1980 között születettek) egyszerre vannak jelen az üzleti életben.
De mit is takar a yuppie kifejezés? Az 1980-as évek Amerikájának fiatal feltörekvő menedzserei (young urban professionals) a „karrier minden áron” elvét vallották, s mivel elég elszántak voltak, a politikai, gazdasági és társadalmi pozíciók legelőkelőbb helyeit foglalták el. Nem vetették meg a pozícióval járó külsőségeket sem: a drága autókat, a nívós öltözködést, az elit szórakozóhelyek látogatását. Magyarországon yuppie-hoz hasonlító csoport először a rendszerváltás után jelent meg, bár tagjainak felemelkedése merőben eltért az amerikai modelltől. A neves egyetemeken – az egykori Közgázon (a mai Corvinuson), az ELTE-n, a Műegyetemen, a szegedi jogi karon – 1989 és 1994 között végzettek ugyanis kivételes karrierlehetőséget kaptak. Közülük sokan (egyes becslések szerint a pénzügyi vagy nemzetközi gazdasághoz kapcsolódó szakokon diplomázóknak akár 20-30 százaléka is) gyors és igen magasra ívelő pályát futottak be. „A rendszerváltás, a multik érkezése megismételhetetlen történelmi esélyt kínált azoknak a fiataloknak, akik kommunikációképes nyelvtudással és a versenyszférában szükséges személyes kompetenciákkal, kiváló kapcsolatépítési képességekkel rendelkeztek” – mondja Juhos Andrea karriertanácsadó, a Drake Beam Morin cég ügyvezető partnere. Az eredeti amerikai mintához mégis jobban hasonlít a jelenlegi 25-40 éves magyar menedzserek egy csoportjának életformája. Merthogy a yuppie, bár szociológiai megközelítésből is körülírható, leginkább egyfajta életmódot, fogyasztási kategóriát jelöl: a karrierstátusán – diplomás és magas beosztású – túlmenően igényes, elitfogyasztói réteget képvisel, ad magára és környezetére, szereti a minőségi dolgokat, és nem átall ezekre költeni.
SIKERRE ÉHEZVE. Bokor Attila szerint – aki másodmagával, Aranykalitkában címmel könyvet is írt a rendszerváltás utáni fiatal menedzserekről – a yuppie-knak a siker elsősorban egyfajta fogyasztási szint elérésében nyilvánul meg, karrierjüket is ennek rendelik alá. „Nem akarják meggondolni, mit vegyenek meg, ha betérnek egy boltba; saját házat, kocsit, évente legalább két külföldi nyaralást szeretnének, és hogy akkor vállaljanak gyereket, ha mindent meg tudnak neki adni” – foglalja össze a yuppie-k sikerdefinícióját a szerző, aki szervezetfejlesztéssel is foglalkozik.
Két további fő ismertetőjegy a karrierizmus és hihetetlen munkabírás. Az itthoni „második yuppie-generációnak” azonban nincs könnyű dolga: a kilencvenes évekhez képest mostanra a nyelvtudás alapkövetelménnyé vált, a szervezeti piramisok laposodnak, azaz a diplomások előrejutásának egyik legfontosabb lépcsője, a középvezetői pozíció fokozatosan eltűnik, a rendszerváltás után nem sokkal végzett klasszikus yuppie-generáció pedig még jó pár évig „eldugaszolja” az utat a most húszas-harmincas éveiket taposók előtt. Bár univerzális yuppie-karrier nincs, a fejvadászok, tanácsadók tapasztalati szerint elsősorban nem a családi háttér, sokkal inkább a külföldi tanulmányok, ösztöndíjak vezetnek a kiugróan gyors munkahelyi előrejutáshoz, a jump starthoz. Akad példa arra is, hogy valaki saját cégét futtatja fel harmincas évei elejére, de a többség külföldi tulajdonú társaságoknál vagy magyar óriásoknál jut fel a topmenedzseri, vezető tanácsadói, első vagy második számú vezetői posztig. Csaposs Noémi, a Trenkwalder-Multiman Személyzeti Tanácsadó Kft. ügyvezető-helyettese szerint széles a spektrum: bankoknál, pénzügyi tanácsadó cégeknél, nagy, nemzetközi joggal foglalkozó irodáknál, közgazdászként, vagy akár magánklinikán praktizáló orvosként is yuppie-vá lehet valaki.
KORAI SIKER. A kérdés az, milyen áron. Gondot okozhat, ha egy fiatal idő előtt kerül olyan magas pozícióba, amelyhez csak nagyobb élettapasztalattal lehet megszerezni a szükséges képességeket. „Sok ilyet láttam már” – mondja mindkét típusra Juhos Andrea. Az ifjonti hév, a világmegváltó mentalitás – és ennek speciális gazdasági változata, a „kebelezzük be, nyerjük meg, kössük meg az üzletet mindenáron” hozzáállás -, a beleérző-képesség hiánya olykor a biztos bukást hordozza magában. „A kudarcot azonban nem ismerik. Mintha egyfajta csőlátással szemlélnék a világot: azt gondolják, amiről nem vesznek tudomást, az nincs is. Így persze nem alakul ki az a képességük, hogy feldolgozzák a kudarcot, hogy tanuljanak belőle” – mutat rá a túlzott magabiztosság veszélyeire Lovas Zsuzsa pszichológus, vezetési tanácsadó. A magyar yuppie azonban nem ismer lehetetlent, s a rizikó ellenére a magasba tör. És jóllehet nehezebben, mint a rendszerváltás idején, azért az itthoni cégek méreteiből adódóan gyorsan a csúcsra lehet érni. Egy idő után azonban csökken a munka vonzereje, a fiatal vezetők belefásulnak a mindennapokba, nincs többé motivációjuk. Ekkor jön a kérdés: merre tovább? Vannak, akik regionális pozíciókat, az anyavállalat más országbeli cégét választják, de akad példa arra is, hogy valaki saját kapcsolatrendszerét kihasználva, esetleg egy fejvadász ellenállhatatlan ajánlatának köszönhetően, vállalatot – és nem egyszer területet – vált. A kiégést azonban nem minden fiatal tudja kezelni, így jó néhányan az extrémitások (gyakran váltogatott partner, alkohol, drog) felé fordulnak.
„Általánosan elterjedt nézet, hogy minél fiatalabb valaki, annál jobban terhelhető. De a yuppie-k pszichésen még nem elég érettek. A stressz pedig gyakran produkál testi tüneteket” – mondja Magyar Judit belgyógyász, a Hungária Med-M Kft.ügyvezetője. Valló Ágnes belgyógyász, terapeuta, a Menedzserbetegségek című könyv szerzője szerint azonban a yuppie-kra nem jellemző, hogy belátnák ezt, így ritkán fordulnak pszichológushoz, pedig nagyon gyakoriak a szorongásos panaszaik.
TÚLÉLÉSI VÁGY. Az össztársadalmi kultúrához képest mégis sokkal magasabb egészségtudatosságot figyelhetünk meg a yuppie-k részéről. Ezt elősegíti az is, hogy ma már rengeteg lehetőség kínálkozik az efféle életstílus kialakítására, és ez a réteg megengedheti magának, hogy a drágább sportokat és a legkiválóbb minőségű ételeket válassza, a jobb orvosi ellátásról már nem is beszélve.
A szakemberek szerint jót tesz a yuppie-k egészségének a házasság, de ennek időpontja egyre későbbre tolódik. Első az egzisztencia megteremtése, ezután jöhet a család, így nem meglepő az sem, hogy a nők később vállalnak gyereket. Ugyanakkor a yuppie gondolkodásában fontos szerep jut a párkapcsolatnak, a gyermekvállalásnak.
A yuppie jellemzően férfi. Női megfelelője az a menedzser vagy felső vezető, akinek legalább olyan fontos a karrier, mint férfitársának, de emellett kevésbé a fogyasztásban, inkább a családanyai szerepben alkotna maradandót. Ez sokak számára az életpálya legkomolyabb dilemmája, hiszen a karrier szinte teljesen elszívja a levegőt a magánszférától. Eszerint különböző női minták alakultak ki. Eltűnőben az a nőtípus, amely szeretne karriert, de csak egy ideig, és a gyermekvállalás után visszavonul. Az újabb trend: karrier 30 éves korig, rövid gyereknevelés, majd vissza a szakmába. A legújabb típus pedig nem gyötrődik párkapcsolati gondokkal, megteremti a feltételeit, hogy egyedül is tudjon gyermeket vállalni, és társ nélkül vág bele a gyermekáldásba.
Egészségmánia
Egyelőre viszonylag kis réteget érint az egészségtudatosság túlhajtása, az utóbbi években azonban Magyarországon is felbukkant például az ortorexia, az irreálisan merev étkezési szabályok betartásával és „szuperegészséges” ételek gondos válogatásával és fogyasztásával járó táplálkozási zavar. Főleg a fiatal női menedzserekre jellemző, hogy vallásként követnek egy-egy életmódot. Az ortorexiások minden ételt illetően a legjobb minőséget követelik meg; jellemző rájuk a tápértékek kényszeres ellenőrzése és a bioélelmiszerek preferálása. A képzett, magas jövedelemmel rendelkező yuppie nők különösen kitettek e betegségnek, mivel életmódjuk eleve maguk után von egyfajta túlszervezettséget, s emellett megengedhetik maguknak, hogy a drága bioélelmiszerek között válogathassanak.
