Gazdaság

Harmadik típusú lubickolások

A világ úgy van megcsinálva, hogy az emberek mindig várnak valami vagy valaki eljövetelére. Filozófusok és krónikus gyomorbetegségben szenvedők pontosan tudják, miről van szó: csodának vagy a csoda eljövetele előtti utolsó figyelmeztetésnek hívják az ilyesmit.

A csoda eddig felülről (Harmadik típusú találkozások), a figyelmeztetés viszont a föld alól jött (bármi, ami torz, ragacsos és szaga van), most viszont, először a filmtörténetben, a kerti medence vízvezetékrendszerén keresztül érkezik, ami tökéletesen érthető az olyan uszodaalapú, gyepfüggő társadalomban, mint az amerikai.

M. Night Shyamalan a párhuzamos világok közötti átjárást természetesen lehetségesnek tartó fiatalember, ő a formabontó, tökéletes forgatókönyvből készült Hatodik érzék, az ellentétes pólusú világ létezésével érvelő csontropogtató Sebezhetetlen, meg más kimódolt művek alkotója, melyek mindegyike a fantasztikus realizmus körülrajongott darabja. A Lány a vízben történetében nem nehéz felfedezni az emberiség kultúrkincsének örökérvényű darabjait: a Kis hableányt, Viktor Pelevintől A Felső Világ dobját, valamint minden városi legenda eredőjét, a kínai gyorsétterem étlapján a 62. tételbe rejtett titkos utasításokat. Shyamalan saját forgatókönyveit nagy, önálló filozófiai rendszernek tekinti, és ebben annyira hisz, hogy szívesen takarítja el az útból azokat, akik nem: a filmben szerepeltet például egy Hollywoodból Pennsylvaniába – nyilván büntetésből – kiküldött filmesztétát, akit aztán játékos körülmények között, meg persze a filmből kikacsintva, némi öniróniával kivégez. Shyamalan filmjeiben így járnak a hitetlenek, a magamutogatók, a párhuzamos világot tagadó korcsok.


Harmadik típusú lubickolások 1

A Lány a vízben közössége is egy teljesen reménytelen, unatkozó, civilizáltra butított társaság, amelynek tagjai (kizárólag az egyik oldalára gyúró atléta, egy füvező társaság, a ház gondnoka, valamint az egyszerűség kedvéért a Megváltó személyes megbízottját önmaga játszó Shyamalan) hibahatáron belül reprezentálják a pusztuló, önmagát felfaló emberiséget. Azért nem egy vízi hulla zökkenti ki őket a napi rutinból, mert az legfeljebb Harrison Ford társaságának megzavarására alkalmas; e helyett egy félénk, valószínűtlenül áttetsző bőrű, törékeny testű tündér – a kínai mese-mitológiában: tende – érkezik, akinek fenekét verdeső, csodálatosan hullámzó haja a vízi élet tisztaságát és magasabbrendűségét dicsőíti. A lány annak a világnak az üzenetét hozza, amelytől az emberiség eltávolodott, amikor egyre jobban a szárazföld belseje felé húzódva magára bízta a saját sorsát.

Némi alkotói következetlenség miatt a megoldás mégis a hétköznapi praktikus szörnyektől – fűfarkastól, fabestiától – rettegő, magukat újra a társadalom hasznos tagjának érző emberekre vár, akik egy vízparti hancúrozás és csökkentett szellemi izgalmak közepette átesnek azon az élményen, amelyet a Harmadik típusú találkozás közönséges hősei is átéltek.

Lány a vízben • Amerikai, 110 perc • Rendezte: M. Night Shyamalan • Főszereplők: Bryce Dallas Howard, Paul Giamatti

Ajánlott videó

Olvasói sztorik