Országomat egy lóért! – kiáltotta hajdan III. Richárd a híres Shakespeare-dráma végkifejletében. Országomat egy tömeggyilkosért!? – kiálthatná most dühösen Milo Djukanovics, Szerbia immár egyetlen társ-köztársaságának szakadásra készülődő miniszterelnöke.
A szóban forgó bűnöző Ratko Mladics tábornok, a boszniai szerb csapatok volt parancsnoka, aki évek óta rejtőzködik, holott régen a hágai nemzetközi törvényszék börtönében lenne a helye. Ő az 1995-ös, 8 ezer bosnyák halottat követelő szrebrenicai vérfürdő fő felelőse. Az Európai Unió – joggal – Belgrádot gyanúsította azzal, hogy szabotálja Mladics kézre kerítését. Brüsszel ezért eredetileg azt mondta: ha március végéig Belgrád nem fogja el és nem szolgáltatja ki a tábornokot Hágának, akkor május elején nem kezdődhetnek meg a társulási (tehát még nem a tagfelvételi) tárgyalások Szerbiával. Kostunica szerb miniszterelnök kérésére utóbb ezt a határidőt április végéig meghosszabbították.
Április elmúlt, Mladics sehol. Olli Rehn, az Európai Bizottság bővítési ügyekért felelős tagja ezért május 3-án közölte: nincs tárgyalás. Carla del Ponte, a hágai törvényszék főügyésze hozzátette: „Úgy látom, Belgrád bolondot akar csinálni a hágai bíróságból.”
Gömöri Endre
KORLÁTOZOTT HATALOM. Kostunica tiltakozott: „Nem tudjuk, hol van; a kormány mindent megtett, ami hatalmában áll.” A kulcs az utóbbi három szó. A kabinet hatalma korlátozott. Szerbia legnépszerűbb pártja (38 százalékkal) továbbra is az ultra-soviniszta Radikális Párt, és széles tömegek tekintik nemzeti hősnek Mladics tábornokot. Így mindkét változat esetén bukhat a kormány: ha teljesíti az EU követeléseit, térdre kényszeríthetik a radikálisok; ha nem adja ki Mladicsot, akkor az EU-közeledés folyamatának befagyása miatt bukhat meg. (Miroljub Labis, az EU-kapcsolatok szerb főmegbízottja már a Rehn-döntés után lemondott. Ez is elég volt ahhoz, hogy a hét fordulóján esetleges új választásokról szóló kombinációk terjedjenek el Belgrádban.)
Az idegesség és bizonytalanság légkörében az unió is manőverezni kénytelen. Alig három nappal Rehn szakító döntése után új időpont bukkant fel. Május 11-én kezdődött (volna) az EU és Belgrád közötti tárgyalások második fordulója. Most – ha homályosan és feltételes módban is – Rehn és Del Ponte sejtetni engedték, hogy ez lenne Mladics kiadatásának új (harmadik) határideje. Kérdés, mi köze ehhez Montenegrónak, ahol tíz nappal később, május 21-én arról dönt a népszavazás, hogy elszakadnak-e Szerbiától vagy megmarad a mai kapcsolat.
PODGORICAI VÁDAK. Az elválás frontjának vezére, Djukanovics, Belgrád és az EU „összeesküvéséről” vizionál. A Financial Timesnek írt cikkében bizonyítékként a következő főbb érveket sorolja fel: 1. Montenegrót 2002-ben az EU nyomása kényszerítette arra, hogy tartsa meg a társult kapcsolatot Szerbiával. 2. Az EU – az ő, Djukanovics tiltakozása ellenére – Solanának, az unió külügyi vezetőjének a javaslatára úgy döntött, hogy az elszakadáshoz nem elég az egyszerű többség, hanem legalább 55 százalékos fölényre van szükség. 3. Az Európai Unió – fogalmaz a montenegrói kormányfő – „netán aggódik amiatt, hogy esetleg a Balkánon destabilizáló hatású, sőt véres elszakadási folyamat bontakozik ki. Talán az aggasztja az uniót, hogy a különválással Montenegró rossz példát mutat azoknak, akik Koszovót (amely szerb tartomány, nem pedig köztársaság) el akarják szakítani Szerbiától”.
Az érvelés (ha csak részben is) vitatható. Az például alig hihető, hogy az EU meg tudná akadályozni a 90 százalékban albán többségű Koszovó elszakadását Szerbiától. Másrészt viszont az uniót érthetően aggasztja, hogy a szerb politika hogyan reagálna Montenegró és Koszovó elveszítésére. (A magyar félelmek okát és jogosságát aligha kell bizonygatni.)
Djukanovics érvei azonban éppen arra nem adnak választ, hogy mi köze van Mladics sorsának a montenegrói népszavazáshoz. A válasz pedig egyszerű. A több etnikumú montenegrói lakosság ma gyakorlatilag egyenlő arányban oszlik meg az elszakadás hívei és ellenzői között. Igaz, Djukanovics „európaibb” koncepciót képvisel, mint Belgrádhoz hű ellenlábasa, Bulatovics. Ám ez nem változtat azon, hogy a referendum (éppen az 55 százalékos korlát miatt) kétesélyes.
Mladics elfogása és kiadása Hágának növelné a Belgrádhoz hű montenegrói tábor győzelmi esélyeit. Mégpedig annál hatásosabban, minél közvetlenebbül időzítik a referendumoz, május 21-éhez. Talán ezért mondta pénteken egy bécsi EU-értekezleten Dragan Jocsics szerb belügyminiszter, hogy „a Mladics-ügy heteken belül megoldódik”…
Montenegróért (és a tengeri kijáratért) nem nagy ár egy szerb tábornok, meg egy kis csetepaté Brüsszellel. Időzítés kérdése az egész.
