Az internetes szén-dioxid-kereskedelmi portál nemrég megtartott bemutatóján még úgy tűnt, az emisszió-kereskedelem lesz a következő évek bomba üzlete, kivált a közép- és kelet-európai térség számára. Az azóta eltelt néhány nap alatt azonban szertefoszlottak ezek az álmok – olyannyira, hogy a kvótapiac talán még a portálfejlesztés költségeit sem lesz képes kitermelni. A magyar kibocsátók, erőművek, papírgyárak, építőanyag-ipari társaságok, acélipari és kohászati cégek több tízmilliárd forinttól estek el amiatt, hogy csak késve tudnak bekapcsolódni a nemzetközi kereskedelembe. Az akkor még 30 euró körüli árak lapzártánkig 12-14 euróra estek vissza. „És az árcsökkenésnek még koránt sincs vége” – teszi hozzá kissé lehangoltan Szabó Gergely, a Vertis Környezetvédelmi Pénzügyi Tanácsadó Kft. szakértője. Ismert, hogy 2005-től a nagy szén-dioxid-kibocsátóknak – Magyarországon 225 cégnek – szigorúan el kell számolniuk a tevékenységük során a légkörbe juttatott szén-dioxiddal. Első lépésként e társaságok az államtól ingyenes kvótát kaptak, a tényleges kibocsátásról pedig minden év május 15-éig kell bevallást készíteniük. Amely cég túllépi a keretét, annak a szabadpiacról kell kipótolni azt, ahol viszont megtakarítanak, ugyanott pénzzé tehetik a felesleget.
10 milliárd forint – körülbelül ennyivel ér
ma kevesebbet a nyilvános árverésen értékesíteni tervezett magyar széndioxid-kibocsátási kvóta, mint egy hónappal ezelõtt.
A rendszer alapvető célja, hogy fokozatosan a károsanyag-kibocsátás csökkentésére sarkallja az érintetteket. Ehhez azonban nyilván technikai, technológiai fejlesztésekre van szükség, ami adott esetben súlyos milliárdokat emészthet fel, ezért az európai ipar jó része erőteljesen lobbizott azért, hogy az első, kísérletinek szánt 2005-2007-es elszámolási időszakban legalább akkora kvótát kapjanak, amekkora fedezi a működésükkel összefüggő tényleges kibocsátást. Már a kezdet kezdetén egyebek mellett azzal igyekeztek nyomást gyakorolni a döntéshozókra, hogy a kibocsátás csökkentésével összefüggő beruházások miatt drágulni fog a villamos energia.
SPEKULÁCIÓ. Az uniós országoknak már 2005. január elseje előtt meg kellett volna határozniuk nemcsak a nemzeti kvótát, de az egyes kibocsátókét is, ám kevés helyen sikerült ezt a határidőt betartani. Magyarországon a részletes, az egyes kibocsátók kereteit tartalmazó listára egészen az idei év elejéig kellett várni. A csehek gyorsabbak voltak, így az ottani cégek már 2005-ben több mint 100 millió eurót kerestek az emissziós piacon: a hírek szerint nemcsak a tavalyi, de az idei és a 2007-re becsült többletüket is eladták, még 30 euró feletti árszinten.
Az elmúlt év második felében komoly keresleti félelem kezdett eluralkodni – ma már nem zárható ki, hogy az eladói oldalon érdekelt brókerek spekulációinak következtében. Akárhogyan is, az árak gyors ütemben növekedtek, amihez – az olajárakat követve – az emelkedő földgázárak is hozzájárultak. A gázüzemű erőművek költségeinek növekedése ugyanis javítja a régi szenes erőművek versenyképességét, így azok termelése esetleg bővülhet, ami viszont megnövelheti a keresletet a szén-dioxid-kvótapiacon. Az árak emelkedése az idei első negyedévben is tartott, s mire a magyar kibocsátók kvótalistája megszületett, már 30 euró felett járt az egy tonnányi szén-dioxid-kibocsátásra feljogosító egység ára. Már épp belevethették volna magukat a piac sűrűjébe, hogy az 5 százalékosra becsült magyar kvótafelesleget pénzre váltsák, amikor a karbonlufi váratlanul kipukkadt. Az érintettek tapasztalatok híján ódzkodnak kommentálni a piaci történéseket, egyelőre inkább csendben kivárnak és trendfordulóért imádkoznak.
Úgy másfél-két héttel ezelőtt, a bevallási határidő közeledtével, elkezdtek kiszivárogni a hírek a tagországok tavalyi tényleges kibocsátásáról. Úgy tűnik, az érintett iparágak jól lobbiztak, mert az eddig nyilvánosságra hozott adatok szerint minden országban komoly kvótatöbblet mutatkozik. „Ez benne volt a pakliban, mert az elosztáskor érthető okokból mindenki igyekezett minél nagyobb kvótához jutni” – mondja Szabó Gergely. Egyértelműnek tűnik, hogy egyetlen uniós ország sem bánt szűkmarkúan az érintett cégekkel, vagyis ma már látszik: aligha lesz komoly kereslet a kvótapiacon. Ennek egyenes következménye a már napok óta tapasztalható, bár kissé talán lassuló árcsökkenés.
HATÁSTALAN KÉRÉS. Brüsszel levélben kérte a tagországok környezetvédelmi hatóságait, hogy a május 15-i elszámolási határidő előtt ne hozzák nyilvánosságra a tényleges kibocsátási adatokat, ezzel is igyekezzenek fékezni az árak zuhanását. Cseppet sem meglepő módon ez a brüsszeli kérés is hatástalan maradt – Lettország például ugyanezen a napon jelentett több mint 50 százalékos többletet. Egyes brókerek pedig a nemzetközi sajtóban az elmúlt hét végén arról igyekeztek a piacot meggyőzni, hogy az árak ismét felszöknek majd – ha most nem is, hát majd a következő elszámolási ciklusban, 2008 és 2012 között biztosan.
Ezt ma még aligha lehet megjósolni, ám arra mindenképp számítani lehet, hogy a következő négy évre vonatkozó kvóták meghatározásakor Brüsszel és a tagországok kormányai szigorúbbak lesznek. A józanabb kereskedők ezzel a mostani elszámolási időszakkal már nem is foglalkoznak, a következő etapra készülnek, amikor talán már a környezet- és klímavédelmi szempontok is előkerülnek majd. A szén-dioxid-kibocsátási kvótákhoz képest 2005-ben kimutatott „megtakarítás” ugyanis egyelőre csak játék a számokkal, ami néhány szemfüles játékosnak milliárdos profitot hozott.
