Bob Diamond, a brit Barclays bankház elnöke évről évre nagy élvezettel meséli újra a nagy átalakulás történetét a pénzintézet újonnan kinevezett ügyvezető igazgatóinak. A sztori 1997-ben kezdődik, amikor is a befektetési banki üzletág annyira marginálissá vált, hogy az anyavállalat drasztikus profilszűkítésre szánta el magát: megvált a részvénykereskedelmi, valamint a fúziós és felvásárlási (M&A) tanácsadási részlegtől is. Csupán a kötvénykereskedelem és még néhány kisebb tevékenység maradt meg, amelyeket Barclays Capital névre kereszteltek át. A brit lapok gyorsan el is nevezték ezt a kört a Barclays „romjainak”. „Nem ez volt a legjobb márkanév, amellyel életemben találkoztam” – ismeri el a Barclays Capitalt e baljós kezdet óta irányító, amúgy amerikai születésű Diamond.
FURCSA DÖNTÉS. Akkortájt a Goldman Sachs, a Morgan Stanley és más nagyágyúk éppen degeszre keresték magukat az első nyilvános részvénykibocsátások (IPO) szervezéséből, és az M&A-tanácsadásból, így a Barclays részéről furcsa döntésnek tűnt, hogy a bank a kötvények kevéssé izgalmas világában kíván berendezkedni. Csakhogy ma – kilenc év múltán – az egykor aprócska cég akkora nyereséget termel, amekkorával említett amerikai riválisai is bízvást megelégednének. Diamond irányítása alatt a Barclays Capital évi 20 százalék körüli növekedéssel világelsővé vált az adósság-, a derivatíva- és a nyersanyag-kereskedelemben. Tavaly 7 milliárd dollárt meghaladó árbevétel mellett 2,2 milliárd dolláros, az előző évinél 25 százalékkal magasabb adózás előtti nyereséget ért el. David S. Williams, a Morgan Stanley elemzője arra számít, hogy 2006-ban az árbevétel 12 százalékkal, 8,2 milliárd dollárra, a nyereség pedig 8 százalékkal, 2,4 milliárd dollárra bővül.
A Barclays Capital az eddigi adatok alapján Európában az idén az első, világviszonylatban pedig a harmadik helyen áll a kötvénykereskedelem terén. A 2002 óta ugyancsak Diamond által irányított, San Franciscó-i székhelyű Barclays Global Investors befektetési alap őrzi globális élpozícióját az indexekbe és ágazatokba invesztáló alapok körében; adózás előtti eredménye tavaly 61 százalékkal, 940 millió dollárra javult. A bankház teljes 2005-ös nyereségének egyharmada a Barclays Capitaltól és a Global Investorstól származott, a profitnövekedés pedig kétharmad részben volt e két részlegnek köszönhető.
A Barclays sorsa persze rosszabbra fordulhat. Ha a kamatok tovább emelkednek, akkor lassulhat a vállalati kötvénykibocsátás, és gyengülhet a bank hozamnövelő termékeinek vonzereje. Ennél nagyobb gondot okozna valamilyen hirtelen bizalomvesztés a piacokon – például egy újabb terrortámadás vagy egy regionális tőzsdei összeomlás -, mert egy ilyen fordulat lehűtené a pénzügyi kockázatvállalási kedvet. Egy vezető befektetési bankár szerint Diamond „ügyes és jó vezető, de nem érinthetetlen”.
Pillanatnyilag mindenesetre jól érzi magát. A Barclays előtt a Morgan Stanley és a Credit Suisse First Boston New York-i, londoni és tokiói irodáiban magas pozíciókat betöltő elnök úgy véli, hogy egy bank sikere szempontjából végső soron fontosabb a kultúra, mint a termékkínálat vagy a technológia. Ennek megfelelően nagyon gondosan megtervezte az új bankárok felvételének módját. A jelentkezőket 4 órás beszélgetésen faggatják, a cél mindenekelőtt annak kiderítése, hogy készek és képesek-e a Diamond által preferált csapatmunkára. Hasonló elv érvényesül az új ügyvezető igazgatók kiválasztásakor. Hosszú kérdezősködés után mintegy harminc csúcsvezető szavaz minden egyes jelöltről, és a kinevezéshez 85-90 százalékos támogatottság szükséges: akik rossz benyomást tesznek, azokat megkérik, hogy változzanak meg vagy lépjenek ki. „Nem szeretjük a törtetőket” – hangoztatja Rich Ricci operatív igazgató.
Diamond legfontosabb munkatársai közül többen szintén amerikaiak, s ez gyorsította a bank kultúrájának átalakulását, vagyis a brit gyökerekről való leválást és a vállalkozói szellem erősödését. „Mindenkit a szerint mérünk, hogy miként teljesít, nem pedig azzal, hogy kit ismer, vagy mennyi ideje van itt” – mondja a bankelnök.
A Barclays sikerében természetesen nagy szerepe van Diamond majdnem tíz évvel ezelőtti döntésének is, hogy a kötvényekre fognak koncentrálni. Az alacsony kamatok hatására óriási likviditás halmozódott föl, ez pedig az elmúlt években lökést adott az innovatív pénzügyi termékek kialakításának. Manapság a vállalatoknál egyre inkább előtérbe kerül az árfolyam-ingadozásból, az olajár változásából és a nyugdíjfizetési kötelezettségekből adódó kockázatok fedezése. A Barclaysnak pedig nagy tapasztalatai vannak az ilyen problémák megoldása terén.
JÓ BESOROLÁS. Lényeges fejlemény az is, hogy a befektetési bankok, mint a Goldman és a Morgan Stanley, nincsenek többé domináns helyzetben. Különösen az adósságpiacon fokozták piaci részesedésüket a nagy, integrált bankok, amilyen a JP Morgan Chase és maga a Barclays is. Ez nem is meglepő, tekintettel arra, hogy a vállalatok által ma igényelt komplex finanszírozási ügyletek időnként egyszerűen nem lehetségesek egy tekintélyes pénzintézet támogatása nélkül. Márpedig a Barclays ilyennek számít a maga AA hitelkockázati besorolásával és 1500 milliárd dolláros mérlegfőösszegével.
Az ebből fakadó előnyt Diamond újabban az Egyesült Államokban igyekszik kihasználni, s nem is eredménytelenül: a Barclays Capital amerikai bevétele két év alatt csaknem a kétszeresére, 2,8 milliárd dollárra nőtt. Amikor a bank először kínálta föl szolgáltatásait a kaliforniai ACC Capital Holdings jelzálogkölcsönzőnek, Aseem Mital, a cég vezérigazgatója attól tartott, hogy a Barclays túl nehézkes. Véleménye azonban hamar megváltozott, látva, hogy a bank képes szofisztikált megoldásokat nyújtani, köztük egy olyan úgynevezett szekuritizációs (értékpapírosító) eljárást, amellyel az ACC a hagyományos kölcsönökhöz képest hamarabb láthat pénzt 80 milliárd dolláros jelzáloghitel-portfóliójából. „Ők lettek a mi embereink” – szögezi le Mital, aki tavaly 12,5 milliárd dollár összértékű szekuritizációs ügyletekkel bízta meg a Barclays Capitalt.
Diamondnak voltak egyéb nagy húzásai is. Tavaly novemberben a Barclays belépett az amerikai árupiac főszereplői közé, miután 700 millió dollárért átvette a Duke Energy veszteséges derivatíva-portfólióját. A Közel-Keleten beszállt abba az ügyletbe, amelynek keretében a Dubai Ports World kikötő üzemeltető társaság 10 milliárd dollárt szedett össze a brit P&O felvásárlására. Ebből az összegből 3,5 milliárd dollárhoz részvényre átváltható kötvények kibocsátásával jutott – hogy ne sértse a kamat felszámítását tiltó iszlám szabályt -, méghozzá úgy, hogy amikor a Deutsche Bank lekéste a határidőt, a Barclays megszerezte az ügylet kétharmadát, 30 millió dollár extra jutalékkal egyetemben.
Elérhet-e még Diamond bármit a Barclaysnál? „A kérdés helyes, és ez nyomasztó” – mondja. Neve felmerült tavaly, amikor a Morgan Stanley vezérigazgatót keresett, s valószínűleg más csúcsállásoknál is a lehetséges befutók között lesz.
