mert persze az Animals a búcsúkoncerteknél megszokott átverés, a gitáros Hilton Valentine manapság lidérces skiffle-zenét produkál, John Steel üzletemberként lokálokban részmunkaidős dobos, a rock egyik himnuszát, a House of the Rising Sunt író Alan Price rég elmúlt talentumával házal, és szappanoperák epizodistájaként tűnik fel, s éppen 10 éve, hogy a Jimi Hendrixet felfedező basszusgitáros, Chas Chandler meghalt.
Burdon maradt, ki volt. Azelőtt, ha megkérdezték tőlem, miről szól a rock, kész volt a válasz: hallgasd meg Paul Rodgerst a Free vagy a Bad Company szólistájaként vagy Burdont bármelyik bandájával – arról szól. A drága Paul szépen égett a minap Queen-tagként, Burdonnek viszont tökmindegy, kik muzsikálnak mögötte, régi vagy új Animals, fekete funky csapat, vagy a billentyűvirtuóz Brian Auger. Most például édes no-name amatőrök, ő csak betotyog és dől belőle. Soha nem volt egy futkosós-átöltözős, de most már bárszéke van neki, a fél koncertet ülve adja. Mindegy, így is dől belőle.
Egyébként 65 éves, és amikor nem énekel, ez pontosan látszik is rajta – ami nem baj, mert mi is 65 évesek vagyunk és rajtunk is látszik, még jó, hogy nincs nyár, mert akkor a közönség fele Alföldi papucsban grasszálna. De amikor megszólal, akkor kortalan: egy potrohos zseni, akit hallgatva kicsit mi is kisimulunk.
Eric Burdon & The Animals: Soul of a Man Tour • Budapest, Petőfi Csarnok, 1200 néző
