Merthogy a jámbor honpolgár, akár tetszik neki, akár nem, nézheti az utcán a szellemes plakátokat, olvashatja a propagandaanyagokat, újsághirdetéseket, hallgatja a politikusok beszédeit – hogy az egyéb élvezeteket ne is említsük. Az viszont aligha jut eszébe, hogy e szerteágazó tevékenység fő mozgatóereje az az agytröszt, amelynek vegykonyhájában – némi képzavarral – készül ennek az ármányos küzdelemnek teljes fegyvertára. Rövidre fogva: marketingesek, kommunikációs szakértők, médiateoretikusok – és más „éceszgéberek” dolgoznak éjt nappallá téve, hogy győzelemre segítsék megbízójukat.
A médiakampányokban azonban szép hazánk demokratikus pártjainak még sok tanulnivalója akad. Ezért is üdvözölhetjük azt a legjobbkor kiadott könyvecskét, ami a „Ne gondolj az elefántra!” blikkfangos címet kapta. George Lakoff pedig – a „progresszív gondolkodás nélkülözhetetlen zsebkönyvének” tiszteletre méltó szerzője, jeles amerikai nyelvészprofesszor – az Egyesült Államok két nagy pártjának választási tapasztalatai alapján fejti ki véleményét a kampányokról és ad tanácsokat mindazoknak, akik azokat sikerrel felhasználhatják.
Amerika ugyan messze van, de bizonyos ottani jelenségek, amelyeket szerzőnk bemutat, nálunk sem ismeretlenek. Vonatkozik ez azokra az agresszív, megtévesztő, manipulatív, csalárd módszerekre, amelyeket az amerikai jobboldal előszeretettel alkalmaz. (E tekintetben persze a másik oldal ott sem vétlen.) A jobboldal továbbá a tengerentúlon nem átallja „hazafiatlan tékozlóknak, gyenge elitistáknak bélyegezni a gyűlölt liberálisokat”, akik – persze a messzi távolban – „fenyegetik az erkölcsiséget, a vallást, a családot”. S a fejtegetésekből levonható közkeletű igazság: a választók meggyőzéséhez nem elegendő uralni a közbeszédet, noha ez (is) lényegbevágó, hanem szintén elengedhetetlen, hogy a honpolgároknak szóló üzenetek szóhasználata, nyelvezete közérthető, világos és egyértelmű legyen.
Van azonban egy nem is olyan kis baj, amivel jeles szerzőnk maga is tisztában van. Nem csupán arról van szó, hogy a politikai kampányok – úgy is mint marketing-hadjáratok – nem mindig képesek a választókat valóban foglalkoztató kérdésekre ráirányítani a közfigyelmet. Hanem inkább arról, hogy az emberek nem okvetlenül saját érdekeik, hanem elveik, értékeik, elfogultságaik, elképzeléseik alapján voksolnak. Arra szavaznak, akivel még érdekeik ellenére is azonosulni tudnak.
George Lakoff: Ne gondolj az elefántra!•178 oldal•Napvilág Kiadó, 2006•Ára: 1900 forint
