Ez a közismert optikai illúzió évszázadok óta arra figyelmeztet, hogy nem hihetünk a szemünknek. Amerikai kutatók legújabb kísérleteiből kiderült, milyen agykéregi tevékenység felelős azért, hogy az észlelt méret a valóságostól eltérő.
Az optikai csalódások jelenségét a XIX. század óta behatóan kutatják a tudósok, mint a látási folyamat téves észleléseit. A University of Minnesota idegkutatói úgynevezett funkcionális mágneses rezonancia képalkotással (fMRI) – az agyról működés közben egyfajta filmet készítve – vizsgálták, hogyan reagál az agykéreg a Hold észleléséhez hasonló optikai illúziókra. A kísérlet során két egyforma, sakktábla mintájú gömböt mozgattak különböző távolságokra egy téglaborítású fülkében. A távolabb lévő a kísérleti alanyok látóterének nagyobb részét töltötte ki, így azt nagyobbnak észlelték. Az fMRI felvételekből kiderült, hogy az illúzióképzés az agyban, a látókéregben történik – a retinán, azaz a szem ideghártyáján még mindkét gömb azonos méretet képvisel. A hátsó gömb keltette agykérgi aktivitás húsz százalékkal volt nagyobb az elől lévő gömb által okozott aktivitáshoz képest. Ez a felismerés úttörő jelentőségű a látás neurológiájának megismerésében, hiszen a tudósoknak így sikerült behatárolniuk azt az agyterületet, ahol a retina által közvetített jelekből konkrét érzet, és esetenként illúzió keletkezik.
