Az új brüsszeli szakzsargonnak megfelelően a Nemzeti Stratégiai Referencia Keretnek (NSRK) nevezett dokumentum hányattatott sorsra tekint vissza. Lassan három éve dolgozik rajta a Nemzeti Fejlesztési Hivatal, ám a munka érdemi részét az elmúlt hónapokban végezték el. Sajnos az anyag éppen választási időszakban került napvilágra, ami jelentős mértékű bizonytalansággal jár további sorsát illetően.
TITKOS ELŐKÉSZÍTÉS. Az unió előírja a közösségi támogatások tervezésének nyilvánosságát. Ez saját jól felfogott érdekünk is kellene, hogy legyen, hiszen az NFT egyben szerződésként is felfogható a társadalom és a gazdaság szereplőivel egy konszenzuálisan elfogadott középtávú fejlődési pályáról. Ehhez képest most kerül először olyan anyag a gazdasági és társadalmi partnerek kezébe, amelyről már érdemes lesz véleményt alkotniuk. Az eddigi tervezés meglehetősen titkosan folyt, a nyilvánosságra került dokumentumok pedig messze álltak a jövőben megvalósítandó fejlesztésektől.
Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológus, az MTA Regionális Fejlődéstanulmányok és Mikrointegrációs Kutatócsoportjának tagja
Másfél évvel ezelőtt kellett volna ott tartanunk, ahol ma. Mindemellett igaz, hogy a második NFT-ben olvasható helyzetelemzés kifejezetten jóra sikerült, őszintén veszi számba a magyar gazdaság fejlődésének jelenlegi szűk keresztmetszeteit. S szemben az első NFT-vel, konkrét prioritásokat is kijelöl. Meghatározó kérdésként kezeli a katasztrofális magyar foglalkoztatási helyzetet, és nyíltan feltárja az olyan kapcsolódó problémaköröket is, mint a rossz egészségügyi helyzet vagy az oktatási rendszer hiányosságai. A problémák a megvalósítást, a stratégiát illetően jelentkeznek majd. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a választási időszak és az új kormány felállása féléves bizonytalanságot okoz. A helyzet ennél is aggasztóbb.
Az NFT végrehajtása nem légüres térben történik. A pénzeket olyan alrendszerek szívják majd fel, amelyek maguk is megújításra szorulnak – ez lenne a sokat emlegetett költségvetési reform. Amíg nem történik meg ezek reformja (önkormányzatok, szakoktatás, felsőoktatás, munkaügy, vasút és hasonlók), addig a Brüsszelből érkező pénzeknek legfeljebb mennyiségi felhasználásáról lehet szó. Ez azonban pont azokat a minőségi változásokat nem hozza el, amelyeket a polgárok az uniós tagságtól, a közösségi támogatásoktól várnak.
Ha a kormány másfél évvel ezelőtt tárta volna a közvélemény elé középtávú fejlesztési tervét, akkor komoly esélye lett volna arra, hogy – a sikeres uniós példákhoz hasonlóan – széles társadalmi konszenzust teremtsen körülötte, és elkezdje a szükséges államreformot. Megegyezésre juthatott volna az üzleti szférával, a szakszervezetekkel, a régiókkal, az egyetemekkel, a civilekkel. Végigfuttathatta volna tervét a minisztériumok útvesztőin, amelyek paradox módon a fejlesztési terv stratégiai részének legnagyobb kerékkötői lehetnek. Mivel az elmúlt években a magyar fejlesztéspolitikának nem volt egyértelmű központja a kormányon belül, a magukat elszigetelt váraknak tekintő minisztériumok a tapasztalatok szerint képesek voltak a legtöbb eddigi koherens és átfogó koncepciót „gleichschaltolni”. Megalapozott a félelem, hogy a jelenlegi, korrekt helyzetelemzésre épülő majdani stratégia is hasonló sorsra juthat.
ROSSZ MEGOLDÁSOK FELÉLESZTÉSE. A rendelkezésre álló dokumentumban azonban még ennek a stratégiának a nyomai sem fedezhetők fel. Az NSRK a valós problémafelvetésekre ugyanazokat a megoldásokat javasolja, amelyek az elmúlt hat év túlságosan is sok gazdaságfejlesztési tervében már megjelentek, és amelyek eredményességét vagy nem sikerült igazolni, vagy az nem is igazán igazolható. Ilyen az ipari parkok és a beszállítói láncok támogatása, a piaci igényekhez nem illeszkedő szak- és felnőttképzés vagy az internetes penetráció növelésének jelenlegi formái. Komoly okunk van feltételezni, hogy ezek a támogatási formák nem hozzák meg a megfelelő eredményt.
És ez nem is véletlen. Az állami szféra hatékonysági elvű átalakítása, az egyes alrendszerek egymáshoz illesztése nélkül bármely átfogó igényű fejlesztési terv a levegőben lóg. A megfelelő konszenzus megteremtéséhez viszont bátorság kell, a minisztériumok közötti együttműködés egészen új mechanizmusainak megvalósítása. Alapvetően fontos, hogy a választások után felálló kormány képes legyen az új NSRK körül konszenzust teremteni.
