Veres János pénzügyminiszter ismét határozottan kiállt amellett, hogy Magyarország 2008-ra képes teljesíteni a maastrichti kritériumokat. Ehhez azonban még idén nyáron az újonnan megalakuló törvényhozásnak el kell fogadnia a reformokhoz szükséges törvényeket. Veres a költségvetésről kifejtette, hogy az elmúlt másfél hónap pénzforgalmi szempontból kedvezőbb képet mutat, mint ahogyan azt a tárca tervezte.
Varga Mihály volt pénzügyminiszter, a Fidesz gazdasági kabinetjének vezetője a magyar gazdaság legnagyobb problémái között a munkanélküliséget és a versenyképesség romlását említette. Varga erre megoldásként a tb-járulékok Fidesz által javasolt 10 százalékpontos csökkentését látja megoldásnak. A volt miniszter szerint Magyarország nemzetközi megítélése romlott, s ez tükröződik a Fitch és a Standard and Poor’s hitelminősítő intézetek alacsonyabb „osztályzataiban” is.
Magyarország romló befektetői megítélésre hívta fel a figyelmet Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója is. A közgazdász számításai szerint a bankközi piac megítélése szerint -előretekintő (forward) kamatkülönbözetek alapján számolva – soha nem voltunk még ilyen „messze” az eurózónától, mint most. A konvergencia tehát megakadt, s divergenciává kezd válni. Az euró viszonylagos közelsége ugyanakkor már jelenleg is roppant erős hatással van a magyar gazdaság megítélésére. A magas GDP-arányos államadósság, a költségvetés elsődleges egyenlegének deficites volta, valamint a csaknem 20 százalékos finanszírozási igény ellenére a három hónapos bankközi kamatszint 6 százalék körül volt február elején, míg például az említett mutatók közül nem egyben a nálunk jobb helyzetben lévő Törökország és Brazília bankközi piacán egyaránt 15 százalék körüli a három hónapos kamatszint.
A konferencián folytatott háttérbeszélgetéseken egyébként számos közgazdász fejtette ki a Figyelőnek azt a meggyőződését, hogy hazánkban egyik pártban sincs meg a kellő politikai akarat az állam szerkezetének mélyreható átalakításához – annak ellenére sem, hogy ez valóban elkerülhetetlennek tűnik. Ennek következtében meglehetősen szomorú jövőkép bontakozik ki: a piac – miután kikényszeríteni nem képes a reformokat, csak jelezni tudja azok szükségességét – pénzügyi válság felé tereli az országot. A politikának azonban erre sem áll érdekében reformokkal válaszolnia, az elengedhetetlen válságkezelést így lassú konszolidáció és később a válság újratermelődése követheti.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
