Január elsején, vasárnap, magyar idő szerint 13 óra 54 perckor a Gazprom orosz földgázipari óriás – a világ egyik legnagyobb vállalata – beváltotta fenyegetését: elzárta az Ukrajnát ellátó gázvezetéket. Kedd délig bizonyossá vált, hogy az Európai Unió országai is megérzik a Gazprom lépésének következményeit: szerdán Brüsszelben megkezdődött az EU energiaellátását koordináló bizottság krízistanácskozása.
A látszat szerint „csak” a földgáz áráról szóló orosz-ukrán üzleti vita érkezett el egy végzetes állomáshoz. Valójában azonban a Kreml politikai döntéséről van szó.
STRATÉGIAI JÁTSZMA. Emlékezetes, hogy Putyin elnök 2005 tavaszán „az orosz nemzethez” intézett üzenetében a Szovjetunió összeomlását „a XX. század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának” nevezte. Most a moszkvai rezsim új, nagyszabású stratégiát alkalmaz, amelynek célja a hidegháborúban elveszített hatalmi súlyának és nemzetközi befolyásának helyreállítása. Ebben a stratégiai játszmában az állami ellenőrzés alatt álló Gazprom lett a Kreml elsőrendű eszköze.
Ezt a stratégiai döntést egy sor átgondolt lépés követte. Ezek logikai összefüggése csak most válik világossá. 1. A Yukos olajvállalat urának, Hodorkovszkijnak a bebörtönzése, majd a Yukos átjátszása az állami Rosznyefty kezére. 2. Dmitrij Medvegyevet, Putyin kabinetfőnökét nevezik ki a Gazprom igazgatóságának élére. Őt tekintik ma az államfő potenciális utódjának 2008-tól. 3. Az orosz gáz legnagyobb vevőjével, Németországgal kötött Gazprom-paktum egy tenger alatti vezeték megépítéséről, amely Ukrajnát megkerülve (2010 után) közvetlen kapcsolatot hoz létre az orosz eladó és a német vevő között. 4. A megállapodás német bábája – és Putyin barátja -, Schröder ex-kancellár ül a vállalkozás felügyelőbizottságának elnöki székébe. 5. A Kreml felajánlja Donald Evans volt amerikai kereskedelmi miniszternek a Rosznyefty felügyelőbizottsági elnökségét. Evans nemet mond, de a stratégia érvényes marad: a Gazprom közli, hogy az Egyesült Államok gázimportjában 10 százalékos részesedést akar szerezni, s ezt 2010 után 20 százalékra növelné. 6. Moszkva bejelenti, hogy január elsejétől külföldi befektetők is vásárolhatnak Gazprom-részvényeket. Ez nagy devizabevételt és a Gazprom-stratégia külföldi támogatását ígéri. Ám a kontroll (51 százalék) garantáltan a Kreml kezében marad.
Ezek a lépések készítették elő 2006 első nemzetközi fenyegetést hordozó krízisét: a Kreml politikai stratégiai támadását Ukrajna (pontosabban a 2004-es „narancsszínű forradalom” szülötte, az Európai Unió felé orientálódó Juscsenko-rezsim) ellen. A roham megjelenési formája az árvita, fegyvere a Gazprom. Moszkva azt követeli, hogy Ukrajna ezentúl az ezer köbméterenként 220-230 dollár körül ingadozó világpiaci áron vegye át az orosz földgázt. (Tavaly ennyit fizetettek átlagosan az orosz energiahordozót importáló nyugat-európai országok – és megközelítőleg Magyarország is.)
A volt szovjet tagköztársaságoknak a Gazprom – azaz a Kreml – jóval olcsóbbra szabta az árat. Az európaiak közül Ukrajna 50, a balti államok 80, Belarusz 50 dollárt fizetett. A 2006-os Gazprom-ajánlat a hűséges Belarusznak 47 dollárt javasolt. Még a baltiaktól is csak 120-125 dolláros árat igényel, noha azok már az EU, sőt, a NATO tagjai. Ez a szelektív árajánlat is jelzi, hogy gazdasági köntösbe bujtatott, koncentrált politikai támadásról van szó Ukrajna jelenlegi kormánya ellen.
ULTIMÁTUM VÁLASZTÁSOK ELŐTT. Vasárnap dél óta már szükségtelen lenne felidézni az áralku régi részleteit. Az utolsó, szilveszter éjszakai politikai pókerjátszma is jól mutatja Moszkva módszereit. Juscsenko mindössze azt kérte, hogy január 10-éig folytassák a tárgyalásokat. A válasz egy ajánlatba csomagolt végső ultimátum volt: három hónapig még érvényben marad a régi ár – ha Ukrajna előre elfogadja, hogy márciustól az új árat fizeti. Ez politikai öngyilkosságot igényelt volna Juscsenkótól, hiszen „véletlenül” éppen márciusban tartják az ukrán választásokat.
A Kreml keménysége mögött meghúzódó igazi célokat szinte provokatív nyíltsággal tárta fel Szergej Markov, a moszkvai politikatudományi intézet igazgatója, akit Putyin bizalmasának tekintenek. December végi nyilatkozatának alaptézise: „Ukrajna Moszkva legfontosabb potenciális stratégiai partnere, s nem lehet kiengedni az orosz érdekszférából. A Gazpromnak így március előtt Juscsenko ellenfeleivel, Kucsma és Janukovics blokkjával kell megállapodnia és alacsonyabb árszintet ígérnie.”
Az árvita frontjai szüntelenül – szinte óránként – változnak. De a lényeg: a Kreml stratégiája stabil. A New York Times a minap ezt példás tömörséggel így fogalmazta meg: „Az orosz medvének új neve van. Úgy hívják: Gazprom.”
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
