Meglehetősen gyakori az alacsonyabb rendű állatok körében a hermafroditizmus jelensége, vagyis amikor egy élőlény hímnős. Ennek az lehet a magyarázata, hogy ez a szaporodási stratégia duplán sikeres: az önmegtermékenyítés ugyan itt is kizárható, ám a kölcsönös ivarsejtcsere kétszeres utódmennyiséghez vezethet. Pedig a hermafroditizmus szelekciós talány is egyben: az ilyen egyedeknek ugyanis az energiahatékonyság elvei alapján általában jobban megéri nősténynek lenni, és ily módon takarékoskodni az ivarsejtekkel, mint a spermiumok pazarlására hivatott, és azok folyamatos újratermelésére kárhoztatott hímnek. Ez a nemi szerepek közti konfliktushoz vezet, hiszen a hímnős állatok – például a földigiliszták, piócák, vagy sok csiga – így arra törekszenek, hogy inkább nőstényként viselkedjenek a párzás során. E paradox helyzetet a ma elfogadott teória szerint egyfajta spermakereskedelemmel oldják fel az állatok: csak akkor hajlandók hím ivarsejteket kibocsátani, ha partnerük szankciókat alkalmaz, vagyis megszakítja a párzást. Német kutatók most megfigyeléseikkel igazolták ezt az elméletet, sőt egy eddig ismeretlen viselkedésformára is felfigyeltek.
Kiderült: a Chelidonura hirundinina nevű színpompás tengeri meztelen csiga egyes egyedei a szaporodás során sajátos parazita-stratégiát folytatnak. Bár hímek is egyben, kizárólag nőstényként viselkednek. A kutatók a párzások idejét mérve megállapították, hogy az átlagos csigák az ilyen csalót hamar felismerik, így energiáik kímélése érdekében csak rövid ideig párzanak velük, majd új partner után nézve minden fajta ivarsejtcsere nélkül továbbállnak. A kölcsönös megtermékenyítésre hajlandó egyedek közötti „szex” viszont jóval tovább tart. Hogy mégis miért van jelen a csigák között – alacsony, ám állandó arányban – a parazita álnőstény, az a kevésbé rutinos csigáknak köszönhető: mindig akad olyan példány, amely későn észleli a csapdát, és így akaratlanul is egyoldalú hímként viselkedik, segítve az élősdi viselkedésforma továbböröklését.
