 |
 |
| Algakövület. Üzen a múlt. |
Mintegy 400 millió éves, a devon korból származó kövekben a régészeknek szinte az egész világon sikerült azonosítaniuk hasonló, 0,5 és 4 milliméter közötti méretű élőlények maradványait. Erről a Sycadialesnek elnevezett csoportról sokáig nem lehetett tudni, mifélék: leírták már őket csalánozókként, spórákként, de még rákok petetokjaiként is. Utóbb kiderült, hogy különleges édesvízi algákról van szó. Most francia tudósok a grenoble-i Európai Szinkrotron Kutatási Központ berendezéseit felhasználva e parányi kövületek vizsgálatára dolgoztak ki új módszert.
A szinkrotron az orvosi diagnosztikában alkalmazott röntgencsöveknél ezermilliárdszor erősebb sugárzást bocsát ki, ami rendkívüli pontosságú képek alkotására alkalmas, mégpedig úgy, hogy a maradványok sértetlenek maradnak. Így feltárul a sejtek mészvázának rendkívül finom szerkezete, amelyet eddig csak közvetett módon, lenyomatok alapján lehetett többé-kevésbé vizsgálni.
A francia eredmények igazolták a feltételezést, miszerint a gömböcskék valójában algák, mi több, számos olyan képletet azonosítottak rajtuk, amelyek segítségével e növénycsoport evolúciójára lehet következtetni. Ilyen például az a vastag, ám finom rajzolatú tömlőszerű burok, amely alighanem a kiszáradás ellen védte a sejtet. Ez a korabeli klímáról is árulkodik: akkoriban alighanem meleg és száraz évszakok váltották fel az időszakos tocsogókat létrehozó esős periódusokat.
