Az égitestek légkörébe lépve a hiperszonikus sebességgel haladó űrjárművek rendkívül felmelegszenek; ez okozta többek között a Columbia űrrepülő pusztulását is 2003-ban. A meleg persze akkor is veszélyes, ha „normál üzemmódban”, a kozmoszban éri az űreszközöket: a napsugárzás például szintén komoly károkat okozhat bennük. A hőpajzsok vizsgálatára ezért az utóbbi időben rendkívüli figyelmet fordít a NASA; az ehhez megfelelő kerámiák kiválasztásához pedig az utóbbi időben napenergia-szimulátorokat használnak.
Az amerikai űrkutatási hivatal és a Sandia National Laboraties két éve folytat kísérleteket az erősen sugárzó hővel szemben ellenálló anyagokkal. E tesztek során az űrhajók hővédő lemezeit a napsugárzás ezerötszázszorosának megfelelő hőnek teszik ki. A pokoli hőséget egy 60 méter magas, úgynevezett naptorony állítja elő: ebben több száz heliosztátnak nevezett, a napot követő tükör foglal helyet, amelyek befogják a hősugárzást és a vizsgált anyagmintákra sugározzák a hőt.
Mivel a kísérletek eredményeit a jövőben elsőként a Szaturnusz legnagyobb holdjára, a Titánra küldött szonda és terepjáró megalkotásában kívánják hasznosítani, a naptornyot úgy építették fel, hogy az a hold légkörébe belépő, és az arra landoló űreszközt érő hőhatásokat egyaránt szimulálja. A berendezés ezért egyaránt képes a rendkívüli, illetve a mérsékeltebb állandó hőhatást kifejteni. A Titán űrhajó védőpajzsához javasolt anyag alacsony sűrűségű szilikon vegyületekből áll majd – így kevésbé befolyásolja a jármű tömegét.
