Potom tízmilliárd forint miatt álltak fel az asztaltól Pavel Rusko szlovák gazdasági miniszter ázsiai tárgyalópartnerei. A pozsonyi kormány ugyanis sokallta a 125 milliárd forintos óriásberuházáshoz igényelt 4 milliárd koronás (mintegy 25 milliárd forintos) támogatást, az ellenajánlattal viszont a dél-koreai Hankook Tires gumiabroncsgyártó volt elégedetlen. A Hyundai/KIA-perpatvart (Figyelő, 2004/ 30. és 37. szám) még átvészelő befektetői paradicsom felett annak dacára is gyülekeznek tehát a viharfelhők, hogy vállalkozásbarát adópolitikája mellett átfogó szociális reformmal is igyekszik a befektetők kedvében járni. Ráadásul az országban – a csehekhez hasonlóan – valódi egyablakos rendszer működik, ellentétben például a magyarral, ahol jelenleg kizárólag a kiemelt beruházások érdemlik ki az érezhető adminisztrációs könnyebbséggel járó bánásmódot. 
Audiüzem Győrben. A befektetőknek főként a közvetlen támogatás számít.
A LEGFONTOSABB SZEMPONT. A Világbank által a földkerekség leginkább reformorientált gazdaságának tartott északi szomszédunkban történtek is elárulják, hogy a külföldi beruházások megjelenésére leginkább ható kritériumok közül a közvetlen kormányzati támogatás a legfontosabb. Nem meglepő, hogy a térség országai a multiknak nyújtott dotációkban is erősen rivalizálnak; a Népszabadság nemrég számolt be egy – utólag államtitoknak minősített – iratról, nyolc, Magyarországon is aktív nemzetközi vállalat szubvenciójáról. A napilap szerint a külföldi működőtőke-beáramlás emelkedése a költségvetési kiadásokban is tetten érhető.
A közvetlen támogatás mellett persze nem elhanyagolható szempont az adórendszer, az infrastruktúra, vagy a rendelkezésre álló munkaerő sem, ám utóbbiak a működés éveiben válnak inkább meghatározókká. A kondíciók javítása már csak emiatt sem megkerülhető, ám még a tudatos reformok sem ígérnek feltétlenül gyors megváltást, és az sem újdonság, hogy a beruházási klíma javulásával együtt jár a szociális feszültségek kiéleződése. A Világbank idei első negyedéves, nyolc újonnan csatlakozott uniós tagállammal foglalkozó jelentéséből például az olvasható ki, hogy az egykulcsos rendszer bevezetésének főként az egyszerűsítésben van szerepe, az adóterhelésen önmagában nem változtat sokat. Míg a közép- és kelet-európai adórendszerek útvesztőiben nehezen eligazodó befektetők az átláthatóságot örömmel fogadják, az alacsony keresetűek kifejezetten rosszul járnak az egykulcsos rendszerrel. Az ő vállukra rakott teher ugyanis fajlagosan magasabb, mint a tősgyökeres uniós tagállamokban.
Magyarország az élőmunka összterhelését figyelembe véve nem lóg ki a vizsgált nyolcak sorából, a személyi jövedelemadó által okozta terhet tekintve pedig elfogadható a helyzet, főleg a minimálbér adómentessé tétele következtében. Ugyanakkor „élvonabeli” a terhelés a társadalombiztosítási járulékok frontján (lásd a grafikont), éppen ezért fontos, hogy a kormány – igaz, csak távlati, tehát a jövő évi választások utánra vonatkozó – terveiben a tb-járulék 5 százalékpontos csökkentése szerepel 2009-ig. Ennél kézzelfoghatóbb közelségben van az egyösszegű egészségügyi hozzájárulás novemberben esedékes lefaragása havi 3450-ről 1950 forintra, majd jövő novemberre betervezett kiiktatása.
HELYBEN JÁRÁS. Noha egy optimálisabb szerkezetű adórendszer önmagában nem lenne képes orvosolni a magyar gazdaság minden gondját, az tény, hogy az állam önmérséklete a jövedelem-újraelosztásban nagyobb teret nyitna a redisztribúció hatékonyabb formájának, a piaci versenynek. Ehhez azonban határozott irányra és eltökéltségre volna szükség, nem pedig reformjavaslatként megfogalmazott, „kapkodó, kétségbeesett ötletekre”, ahogyan Bokros Lajos, a Közép-Európai Egyetem professzora minősítette a kormányfő által nemrégiben bejelentett adócsomagot egy interjújában. Szerinte ahhoz, hogy érdemi reakciót lehessen kicsikarni a gazdaságból, a kritikus tömeget elérő, „valódi és átfogó reformok” szükségesek.
 |
|
A mostani elképzelések nem csupán az egykori pénzügyminiszter nemtetszését érdemelték ki, de általános csalódást okoztak az üzleti szférában, főként a valódi reform irányába mutató elemek kései időzítése miatt. Az általános forgalmi adó felső kulcsa megnyirbálásának a vállalkozók nem igazán tudnak örülni, hiszen az számukra nem tartogat előnyöket. Hiányolták ugyanakkor az áfa visszaigénylésére vonatkozó elképzeléseket és az egyéb adóeljárási szabályok jobbításának, egyszerűsítésének szándékát, hiszen többüknek súlyos fizetési problémákat is okozhatnak a késve visszautalt összegek. Sarkalatos pont a helyi iparűzési adó, amelynek megszüntetése többek szerint az önkormányzati rendszer változatlansága mellett nehezen keresztülvihető. Veres János pénzügyminiszter legutóbb irreálisnak nevezte a közteher kivéreztetését, többéves átalakítására viszont látott esélyt. Gyurcsány Ferenc kormányfő pedig három év alatt váltaná fel az adónemet egy új, az iparűzési adó mértékének felével megegyező közteherrel. Örvendetesebb a helyzet a társasági adó esetében: a 16 százalékos kulcs a legalacsonyabbak között van az OECD-tagországok mezőnyében, ráadásul a kedvezmények miatt az effektív ráta még ennél is kisebb. 
Mindent egybevetve az elemzők nem számítanak arra, hogy a kormány adócsomagja szignifikáns hatást gyakorolna a versenyképességre, de úgy vélik: önmagában az egykulcsos rendszer bevezetése sem okozott volna nagy könnyebbséget (a nem ezt a szisztémát alkalmazó cseheknél továbbra is a legmagasabb az egy főre jutó közvetlen tőkebeáramlás), amíg tb-oldalon nincs korrekció az élőmunka terhein. Addig azonban, míg az államháztartást nem szorítja diétára, a kormány nem is igazán tehet érdemi lépéseket, mivel így is borotvaélen táncol. Az Európai Bizottság ugyan nemrégiben elismerte a 3,6 százalékos ez évi GDP-arányos hiány tartására irányuló kormányzati törekvéseket, de továbbra is ingatagnak ítéli a költségvetés helyzetét.
SOKRA VISZIK. Így hiába állapítják meg a Világbank már idézett tanulmányának szerzői, hogy az élőmunka terheinek csökkentésével az EU-8-ak növelhetnék kibocsátásukat, s javíthatnák a foglalkoztatási szintet, a magyar kormány aligha van abban a helyzetben, hogy megfogadhassa a tanácsot. Mint ahogy úgy tűnik, a kabinet a minimálbért 2001-ben 25,5 ezerről 40 ezer forintra, egy évvel később pedig 50 ezerre emelő elődje példájából sem okult. Az OECD-országok gyakorlatában példátlan mértékű korrekció 16, illetve közel 20 százalékos bővülést okozott a nominálbérekben, drámai ugrást eredményezve a kisvállalatok bérköltségében, és csökkentve a foglalkoztatást ebben a körben, ráadásul leginkább az elmaradott régiókban – derül ki az MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpontjának egyik tanulmányából. A szerzők szerint a magasabb minimálbér növeli ugyan az szja- és járulékbevételeket, de kizárólag akkor, ha az adókerülő vállalatok aránya nem emelkedik. Mivel azonban a növekvő költségek miatt a termelés és a nyereség visszaesik, profitrátájuk helyreállítása érdekében a vállalatok az adóelkerülésben keresnek menedéket. Így nem csupán versenyképességük sínyli meg az intézkedést, de a gazdaság kifehérítésére irányuló szándék is gellert kap. Noha az elemzők ezúttal nem festenek annyira sötét képet, mint négy éve, a kötelezően fizetendő legalacsonyabb munkabér jövőre tervezett korrekciója (57 ezerről, a legmagasabb iskolai végzettség függvényében, 63, 70, illetve 77 ezer forintra emelése) ezzel együtt a gazdaság több szereplőjének, elsősorban a kisvállalatoknak, okoz még álmatlan éjszakákat. A nagybefektetők pedig elsősorban továbbra is arra figyelnek majd, milyen egyedi kedvezményeket és támogatásokat tudnak kicsikarni a kormánytól.
