Két olyan megbízója is van jelenleg az Albatherm Épületgépész, Tervező, Kivitelező és Fővállalkozó Kft.-nek, amelyik két hónappal a beköltözés után sem fizetett. „A pénzünk egyharmada ott van” – mondja Bognár József tulajdonos-ügyvezető. Mindkét épület megkapta a használatbavételi engedélyt a hatóságtól, a megrendelők azonban mondvacsinált okokra hivatkozva halogatják a műszaki átadást. Bognár úgy tapasztalja, egyre gyakoribb, hogy a megbízók így „spórolnak”: leminősíttetik az épületet a műszaki ellenőrrel, és csak a megállapodott összeg 60-70 százalékát fizetik ki – írja a Figyelő csütörtökön megjelenő, legújabb száma. 
Kattintson a képre a nagyításhoz!
Van, hogy már a szerződéskötéskor látni lehet, mire megy ki a játék. A megrendelő olyan irreálisan alacsony árat kényszerít ki a fővállalkozótól, hogy annyiért nem is lehet rendesen teljesíteni. Miután ez bekövetkezik, erre hivatkozva a munka felénél, harmadánál elküldik a fővállalkozót, nem fizetnek neki, majd szerződnek az alvállalkozókkal, annak a pénznek a 60-70 százalékáért, amelyet eredetileg kaptak volna, csakhogy ők most már futnak a pénzük után, mert az bennragadt a fővállalkozónál.
Tőkehiányos magyar gazdaság
A magyar gazdaság 55 ágazatából 39-ben a működő tőke (a saját tőke és a befektetett eszközök különbsége) negatív volt 2003-ban – derül ki a Figyelő számításaiból, amelyeket az Ecostat ágazatokra vonatkozó összesített mérlegadatai alapján végeztek el (lásd a nagyítható grafikont a keretes szöveg felett). Ha egy vállalatnak nincs saját tőkével finanszírozott forgótőkéje, azaz negatív a működő tőkéje, akkor tőkehiányosnak tekinthető. Természetesen az ágazatokon belül nagyon nagy szórások lehetnek, az összesített adat azonban riasztó, hiszen azt mutatja, hogy 39 iparágban a befektetett eszközök jelentős részét is hitelből finanszírozzák, ami igencsak kockázatos. Valamennyi ágazatot tekintve 16 899 milliárd forint az összes saját tőke, a működő tőke pedig mínusz 5312 milliárd forint, ami 30-35 százalékos sajáttőkehiányt jelez.
Más ágazatokban is
A jelenség nem egyedül az építőipari ágazatot sújtja. „A gépgyártóknál egyértelműen látszik a körbetartozás” – mondja Jankovits István, a Jankovits Hidraulika Ipari és Kereskedelmi Kft. tulajdonos-ügyvezetője, amelynek magyar vevőinek egy része egyre inkább a határidőn túl fizet. Lejárat után 50 napon belül azért ki szokták fizetni a tartozást, de mintegy ezer vevőjük között akad 15-20 olyan is, amelyik még ekkor sem utal. Jankovits szerint nem rossz szándékból, hanem azért, mert nekik is későn fizetnek.
„A malomiparban egy éve megszaporodtak a fizetési gondokkal működő vevők, mert a sütőipar sem tudja kigazdálkodni a költségeit” – panaszkodik Géber Lajosné, a Cornexi Élelmiszeripari Rt. gazdasági igazgatója is. Az egymástól függő mindkét ágazatban meglévő jelentős kapacitástöbblet rendkívül éles piaci versenyt eredményez, és ebben a versenyben a „túlélés” egyik eszköze a késve fizetés. A malomipar az alapanyag-felvásárlás sajátosságai miatt nagyon magas forgótőke-igénnyel bír, ezt a cégek nagy része hitelfelvétellel oldja meg. A gazdasági igazgató úgy látja, a kamatlábak 2004 őszéig tartó emelkedése és az őrleményárak 2004-es zuhanása együttesen váltotta ki a malomipari vállalkozások veszteséges működését.
Egyre nő a fizetésképtelenség
Magyarországon tavaly mind a csőd-, mind a felszámolási eljárások megszaporodtak a Creditreform adatai szerint. „Az ilyen eljárások száma európai összehasonlításban az egyik legmagasabb a működő cégek számához képest” – mondja Nagy István ügyvezető igazgató. „Az építőiparban a legrosszabb a fizetési készség és képesség” – húzza alá Nagy István.
A körbetartozások itthon és Nyugat-Európában is elsősorban a kis- és középvállalatokat sújtják, hiszen ezek kevéssé tőkeerősek. Kérdés azonban, hogy nálunk miért éppen az elmúlt egy-másfél évben szaporodtak meg a fizetésképtelen cégek. „Nincs olyan ok, mint a kilencvenes években, hogy bedőlt az orosz piac, vagy hirtelen 32 százalékra ment fel a 10 százalékon felvett hitel kamata” – állítja Reszegi László, a Budapesti Corvinus Egyetem docense.
A jelenség nem makrogazdasági méretű, hanem ágazati, s az az alapvető oka, hogy a magyar tulajdonú cégek még mindig forgótőke-hiányosak (lásd keretes írásunkat és a táblázatot). Nem vesznek fel hitelt, s ha mégis, csak rossz feltételekkel kapnak. Emiatt rövid fizetési határidőt kérnek, és ha a partner nem teljesít, ez továbbgyűrűzik.
Drága a hitel
„A körbetartozásnak két oka lehet: az egyik, hogy a cég nem akar, a másik, hogy nem tud fizetni. Ha egy cég nem tud fizetni, akkor megoldást jelenthet számára a forgóeszközhitel, feltéve, hogy ésszerű kamat mellett tudja felvenni. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) alapkamata azonban éppen 2003. november végén – vagyis másfél éve – ért el lokális csúcsot. A nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott folyószámlahitelek havi átlagos kamatlába 2003 májusában még 9 százalék alatt volt, de 2003 decemberétől 2004 októberéig már a 12 és 14 százalék közötti sávban mozgott, márpedig a szektorok többségénél ez fölötte van a hozamelvárásoknak. Ráadásul kis- és középvállalatok az átlagnál drágábban tudnak csak hitelt felvenni.
Az áfavisszatartás is gondokat okozott
Mindezek után, amikor már éppen érezhetően csökkenni kezdtek a kamatlábak, az uniós áfa-visszatérítéseknek a – Draskovics Tibor volt pénzügyminiszter utasítására elrendelt – visszatartása kezdte gerjeszteni a körbetartozásokat. Az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáselemzési Intézet (MKIK GVI) idén áprilisban 1800 cég körében elvégzett felmérése során a válaszolók 45 százaléka állította, hogy nőtt a késedelmesen fizető cégek aránya, ez az arány az exportálók körében még magasabb volt. A „Draskovics-hatás” következtében a nem exportálók likviditása is romlott.
A Figyelő részletes elemzése a magyar vállalatok körbetartozásáról és tőkehiányáról (táblázatokkal és grafikonokkal) a lap június 30-án megjelenő számában található.
