Az ipari eljárásokban eddig használt felületaktív anyagok – például mosóporok – hátránya, hogy miután feladatukat elvégezték, környezetbarát lebontásuk energiaigényes, így költséges. Pedig a tisztítás következtében keletkező emulziók gyors és hatékony, akár biológiai úton történő lebontására óriási az igény mind a szennyvíztisztítás, mind a gyógyszergyártás során. A Sandia National Laboratories kutatóinak új felületaktív anyagai azonban hőre bomlanak, így olcsón és a környezetet kevéssé szennyezve eltávolíthatók a kezelt felületről. A vegyületek az orvosi diagnosztikától a textilgyártásig számtalan felhasználási lehetőséget ígérnek.
Folyadék szennyezetten, illetve tisztítás után. Hőre bomló anyagok.
A felületaktív anyagokat kis mennyiségben alkalmazzák folyadékok felületi feszültségének csökkentésére, vagy két nem elegyedő folyékony anyag, például víz és olaj keverésekor, továbbá szilárd anyagok bevonataként, illetve tisztítószerként. A Sandia mérnökei most öt különböző detergenst hoztak létre, amelyek molekulái – a legtöbb mosó hatású anyaghoz hasonlóan – víztaszító és a vízzel elegyedő részekkel rendelkeznek. Használat közben így ezek apró gömböcskéket képeznek, amelyek az általában olaj- vagy szervesanyag-tartalmú szennyeződéseket magukba zárják. Természetesen a ma használt detergensek is így működnek, ezek legtöbbjét azonban még alapos öblítés után is nehéz eltávolítani a tisztítandó anyagból, sokszor csak roncsolással, savas vagy lúgos kezeléssel lehet megszabadulni tőlük. Az amerikai kutatók azonban melegítéssel képesek egyszerű, vízben oldható összetevőkre bontani detergensüket: így könnyen elbúcsúznak tőle, miután feladatát elvégezte.
