Sólyom László személyében

jó köztársasági elnöke lesz Magyarországnak. Garancia erre az Alkotmánybíróság volt elnökének életútja. Sólyom előbb az Ellenzéki Kerekasztalban, majd pedig a legfőbb taláros testület élén töltött nyolc esztendő alatt bebizonyította, hogy kitartóan, már-már makacsul képes védeni a jogállamiságot a napi politikai csatározásokkal szemben. Megmutatta, hogy noha habitusát és ideológiai orientációját tekintve is a politikai konzervativizmushoz áll közel, döntéseiben nem ez, hanem az alkotmány betűje és szelleme vezérli. Ha tetszik, a szakmaiság. Hivatali ideje alatt nem kis fejtörést okozott mindkét kormánynak, az Antall- és a Horn-kabinetnek egyaránt. A Sólyom-féle Alkotmánybíróság politikai szembeszélben torpedózta meg a voluntarista, ideológiai alapokon nyugvó, visszamenőleges hatályúnak szánt igazságtételi törvényt, s korántsem az akkori jobboldali koalíció szája íze szerint határozta meg a kárpótlás jogi kereteit. A másik oldalnak pedig akkor tört borsot az orra alá az akkori taláros testület, amikor érvénytelenítette az 1995-ös stabilizációs csomag számos rendelkezését.

Egyes ellenfelei Sólyom Lászlót aktivista jogtudósnak, „alkotmányos forradalmárnak” tartják, aki híján lehet a politikusi képességeknek. Nos, az elnökválasztási procedúrában ilyenről is számot adott. Megmutatta – még ha erkölcsileg nem is teljesen patyolat tiszta módon -, hogy a köztársasági elnöki poszt fontosabb számára, minthogy nyilvánosan felemelje a szavát a legnagyobb ellenzéki párt jogellenesnek ugyan nem mondható, de a parlamenti demokrácia szellemének ellentmondó trükkjei ellen.

Sólyom legfőbb erénye szuverenitása, politikai és emberi integritása. Semmi okunk azt feltételezni, hogy az elkövetkező öt esztendőben egykori alkotmánybírósági kollégái által egybehangzóan elismert függetlensége csorbát szenved, s részrehajló lehet bármely politikai párt irányába. Magyarországnak és a magyar politikai kultúrának nagy szüksége van egy autonóm, elvhű – még ha nem is tévedhetetlen – köztársasági elnökre, aki kívülről figyeli a „betartás demokráciáját”, a kamarillapolitizálást és a gátlástalan hataloméhséget. Meggyőződésünk, hogy Sólyom László személyében ilyen államfőt „kaptunk”. És ebből a szempontból másodlagos, hogy miként.