Bármily lenyűgöző is önmagában, hogy a Google keresőprogramja nyolcmilliárd weboldalt képes áttekinteni, ez a mennyiség eltörpül a világ könyvtáraiban felhalmozott tudáshoz képest. Nem csoda hát, hogy a Google sok tudóst és olvasót lázba hozott azzal a tavaly decemberi bejelentésével, amely szerint beszkennelt formában online hozzáférhetővé kíván tenni – keresőfunkcióval egybekötve – több millió kötetet a legnagyobb könyvtárak anyagából.
SÚLYOS KÜLDEMÉNYEK. A projekt magában foglalná mindazokat a könyveket, amelyeket a könyvtárak átadnak a cégnek, ideértve a jogvédett műveket is, függetlenül attól, hogy a szerzők vagy a kiadók hozzájárulnak-e ehhez. Öt jelentős könyvtár – a Harvard, a Stanford, az Oxford és a Michigan egyetemeké, valamint a New York-i közkönyvtár – már el is kezdte átküldeni az első néhány millió könyvet a Google-nak digitalizálásra. A cél az, hogy a lehető legnagyobb mennyiségű ismeretanyagot gyűjtsék össze a szervereken. A köztulajdonban lévő könyveket teljes egészében lehet majd olvasni, míg a jogvédett művek esetében „csak néhány mondatot” – közölte a Google. Ha a program egyszer felpörög, a társaság szkennerei napi ötezer kötetet lesznek képesek feldolgozni.
A New York-i közkönyvtár. Tekintélyes támogatók.
Technológiai szempontból ámulatba ejtő a dolog. Csakhogy a Google terve óriási felzúdulást váltott ki a szerzők és kiadóik körében. Attól tartanak, hogy ha a Google hozzájut jogvédett műveikhez, az komoly pénzügyi és jogbitorlási sérelmeket okozhat számukra. A kiadók és sok jogász szerint az első számú probléma az, hogy a Google elképzelése nyilvánvalóan ellentétes a szerzői jogokra vonatkozó törvényekkel. Ezek ugyanis általában csak akkor engedélyezik a művek másolását és terjesztését, ha a jogtulajdonos – aki az eredeti kiadásról szóló szerződés függvényében lehet akár a szerző, akár a kiadó – egyértelmű felhatalmazást ad rá. Peter Gilver, az amerikai egyetemi kiadók szövetségének elnöke május végén nyílt levélben bírálta a Google úgynevezett Print for Libraries programját, amely szerinte „a szellemi jogok szisztematikus és nagyszabású megsértése”.
Hasonló állásponton van számos jogász. „Ha a szerző nem ruházza át a jogot, akkor nem lehet érvényes példányról beszélni” – jelenti ki Laura N. Gasaway, az University of North Carolina jogászprofesszora. Mások szókimondóbban fogalmaznak. Joni Evans, a William Morris Agency irodalmi ügynöke szerint a Google „semmibe veszi a szerzői jogokról szóló törvényeket”. A cég ezt nyilatkozatban cáfolta, sőt hozzátette, hogy a kiadóknak módjukban lesz megakadályozni a beszkennelt könyvek megtekintését. Emellett néhány jogi szakértő úgy vélekedik, hogy van bizonyos rugalmasság a copyright törvényekben szereplő, a „tisztességes felhasználásról” szóló kitételben, amely lehetővé teszi a művek korlátozott reprodukcióját oktatási, kutatási vagy recenzeálási célokra.
Hasonlóképp aggasztja a kiadókat a potenciális pénzügyi kár. Attól félnek, hogy a raktárállományuknak – amelyet a két évnél régebbi, de az akadémiai kiadók és könyvkereskedések eladásai szempontjából rendkívül fontos könyvek alkotnak – jelentősen csökkenhet, vagy akár teljesen el is olvadhat az értéke, ha a Google terve balul üt ki. Bennett Cerf, a Random House kiadócég legendás társalapítója egyszer azzal a hasonlattal élt, hogy a raktárállomány olyan, mintha a járda tele volna arannyal, amit csak fel kell szedni.
A szakma képviselői azért is dühösek, mert a Google számukra teljesen váratlan módon jelentette be a digitális könyvtár létrehozására irányuló elképzelését. Mindössze két hónappal korábban a cég megállapodott számos nagy kiadóval arról, hogy a Print for Publishers projekt keretében hozzáférhetővé tesz általuk kiválasztott műveket. Hasonló szolgáltatások – amilyen például az Amazon.com kínálta Search Inside the Book – érezhetően hozzájárultak az online eladások növekedéséhez. „Féltve őrizzük saját tartalmunkat, de úgy gondoljuk, hogy ez nagyszerű marketing- és értékesítési eszköz a számunkra” – mondja a Print for Publishersről Kate Tentler, a Simon & Schuster Online alelnöke. A Google könyvtárprogramja azonban teljesen felkészületlenül érte a kiadókat.
A szerzők úgyszintén gondban vannak. Az tetszik nekik, hogy könyveik az Amazon.com révén ismertté válnak, az viszont már nem, hogy teljes egészében olvashatók is legyenek az interneten. „Teljesen nyilvánvalónak tűnik, hogy a könyvtárak és a Google egyaránt törvényt sértenek” – mondja James Gleick, a The New York Times volt szerkesztője és az Isaac Newton című monográfia írója. A szerzőknek és a kiadóknak egyre inkább szembe kell nézniük ezzel a kockázattal.
