Egy hüvelykujjszabály szerint akkor beszélhetünk világszintű gazdasági recesszióról, ha megfelelően nagyszámú említés történik a világsajtóban a recesszióval kapcsolatosan. Mondják, ha már a csapból is a recesszió folyik, akkor a tény letagadhatatlanná válik. Sajnos ennek az ellenkezője már nem igaz; azaz ha Magyarország mindenkor hatalmon lévő politikusi köre gyakran elmondja a sajtóban, hogy az „államháztartás reformja jól halad”, vagy „közigazgatási reformot hajtunk végre”, akkor a szkeptikus szemlélő nem gondolja, hogy a valóságot hallja. Ehelyett úgy érzi, óhajok megfogalmazásának tanújává vált.
A tények azt mutatják, hogy a szkepticizmus nem alaptalan; az elmúlt években az állam folyamatosan nőtt, a közalkalmazottak száma pedig ijesztő méreteket öltött. A népesség csökkenő létszámú aktív munkaképes szegmense tart el növekvő inaktív kört, amely lassan az elosztás minden területén beavatkozik, létét igazolandó. S a bürokrata Állam, ahogyan növeli az adózás komplexitását, megpróbálva mindenkinek megfelelni, az egyik területről a másikra váltva kapkod és csapkod. Pedig már Adam Smith (a neve talán még az államigazgatásban is ismerősen cseng) így sóhajtott fel az adóbehajtók tevékenységének értékelésekor: „felesleges nyűg, vegzálás és elnyomás”. De mégis mit lehetne tenni, hogy az adószedő Állam éhségét racionálisan csillapítsuk?
TURI FERENC, a Capitol Consulting Group partnere
A HOLDUDVAR MEGÉLHETÉSE. Legelőször is elemezni kellene a sikeres egykulcsos balti adómodelleket – nem alacsony, csak egykulcsos. Egyszerű. Nem kell hozzá hatalmas apparátus és hasonlók. Ezt követően, vagy emellett az állami portfólióba tartozó vagyont, vállalatokat, kht.-kat kellene drasztikusan átvilágítani, a veszteségforrásokat kíméletlenül csökkenteni, majd felszámolni. Tudjuk, ezek a cégek kiváló megélhetést biztosítanak – tisztelet a kivételnek – a négyévente váltóciklusban működő holdudvarnak. No de uraim; hát nem járna mégis jobban a gazdaság, ha a választások során az is elhangozna, hogy mibe kerül egy adott kurzus győzelme e téren?
De vajon mi kellene ahhoz, hogy az ígéretek megvalósuljanak, hogy a jó szándékú változás tettekben mutatkozzon meg, ne csak a miniszterelnöki vagy miniszteri expozékban eresszen le holmi ígéret-luftballonként? Példának talán vegyük a MÁV-ot. Ezt az ezer sebből vérző dinoszauruszt, amelyet közérdek címén mindannyian, a nagy közös eredmény-kimutatásunkban a veszteség soron könyvelünk. A legújabb gazdaságpolitikai irányítás hatalmas lendülettel és botrányoktól fűszerezve (lásd motorvonat-tender) látott hozzá a liberalizálás kemény feladatának. Kineveztek – helyesen – egy miniszteri biztost az állami és a cégszintű feladatok szétválasztására, s az EU-előírások szerinti versenyt szolgáló változások előkészítésére. Csak hát, ezt a biztost pénz, paripa és fegyver nélkül lökte a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a dinoszaurusz karmai közé, s talán ez az a momentum, ahol érdemes egy kicsit elidőzni. Az államigazgatás monolit struktúráját csakis konzekvens változásmenedzsment segítségével lehet megváltoztatni. Ez pedig, akár tetszik, akár nem, a fontosabb területeken folyamatos miniszteri projektellenőrzést igényel!
KECSKÉRE A KÁPOSZTÁT? A német vagy az osztrák vasutak átalakításánál például a felügyelő minisztérium volt a projekt kezdeményezője, s abban az első körben szétválasztásra kerültek az állami és a vasúti feladatok. Csakhogy azt a projektet nem a vasút vezetése felügyelte! Hogyan is felügyelhette volna, ha nekik a társasági jog szerint is a vasút gyarapítását kell képviselniük? Hogyan várhatja el nálunk a tulajdonosi jogokat gyakorló minisztérium, hogy az ellenérdekelt felek majd békésen megegyeznek, a MÁV vezetői pedig önként feladják piacaik egy részét (lassan külön szervezetet hoznak létre az adminisztratív protekcionizmus ma sűrűn bevetett eszközének alkalmazására)?
Tisztelt miniszter urak! Nem elég a változásokat a szemantika szintjén akarni, vagy a mindenkori vezetőket kirúgni. Sajnos fáradtságos, előre jól átgondolt projekteket kell indítani, azokat rendszeresen felügyelni, a haladásban segíteni, s nem utolsósorban a változások élére állni.
A változásmenedzsment arról szól, hogy példát mutatunk, reális célokat tűzünk ki naponta, hetente. Nem csak verbálisan, hanem tettekben is. A reális célok teljesülését ellenőrizzék naponta, hetente, projektszerűen! Önök és nem más! Erről szól a változásmenedzsment.
