A szállítmányozó

Húszévesen vasúti kiskocsi vezetői jogosítványt szerzett Fülöp Zsolt. Akkoriban úgy gondolta, a legnagyobb magyar vállalat alkalmazottjaként békés, nyugodt családi életet él majd le. „Érettségi után a jogi egyetemre jelentkeztem, de nem vettek fel. Aztán a vasúti tisztképzőbe szerettem volna bejutni, ám ott is elutasítottak. Egy kis politikai pötty volt az életrajzomban, hiszen édesanyám családja birtokos famíliának számított akkoriban” – ecseteli a Hajdú-Bihar megyei Polgáron nevelkedett vállalkozó, miért nem lett belőle sem jogász, sem vasutas tiszt. 

A MÁV-nál a vasúti pálya ellenőrzésével megbízott Fülöp Zsolt így aztán gondolt egyet, s átigazolt a Volánhoz diszpécsernek. Eredményesen elvégezett egy tanfolyamot, amelyen megtanulta, hogyan kell megtervezni a vasúti és a közúti szállításokat, és mindez menynyibe kerülhet egy cégnek. Hamarosan a Hajdú Volán polgári teherszállítással foglalkozó kirendeltségének vezetője lett. Fél tucat teherautó és az áruszállítás megszervezése tartozott hozzá. Egy-két éven belül a járműparkot 30 darabosra bővítette, és az akkori szocialista nagyvállalat, a Tiszai Vegyi Kombinát nélkülözhetetlen üzleti partnerévé vált. Eredményeit a munkahelyén is értékelték, mert Debrecenbe hívták. Először a teherszállítási osztály előadója lett, majd a nemzetközi iroda vezetőjévé nevezték ki.

HÍRSZERZŐK. „Nagyon sokrétű feladatot végeztem. A valutapénztár üzemeltetése, a szállítmányok szervezése, de még a sofőrök munkájának az irányítása is hozzám tartozott” – sorolja. Ő volt a felelős a „pilóták” és a vállalat nemzetbiztonsági tisztje közötti találkozók megszervezéséért is. Akkoriban ugyanis a kamionosoktól lehetett a legtöbb információt beszerezni arról, hogy külföldön mit gondolnak Magyarországról.

A beszélgetésekből Fülöp Zsolt is profitált, hiszen őt is tájékoztatták a gépkocsivezetők, még arról is, amit nem mondtak el a titkosszolgálati összekötőnek. Így hasznos információkhoz jutott cégekről, üzletemberekről, a nyugati üzleti mentalitásról. Munkája révén pedig szoros üzleti, esetenként baráti kapcsolatokba került az itthoni külkereskedőkkel. Erre alapozva gondolta úgy a rendszerváltáskor, hogy az állam helyett a jövőben magának dolgozik majd. „Nem volt egy forint megtakarított pénzem sem, csak kapcsolati tőkém. Ekkor keresett meg a nagybátyám, aki Svájcban már sikeres üzletember volt. Arra biztatott, hogy vállalkozzam, és 3 millió forintot is adott az induláshoz.” Ebből hozta létre első vállalkozását, a Trans-Sped Svájci-Magyar Nemzetközi Szállítmányozási és Fuvarozási Kft.-t.

A kezdőtőkét nyújtó nagybácsi Kékessy Dezső, aki az Orbán-kormány idején párizsi nagykövet volt, s tulajdonosa annak a Szárhegy Dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft.-nek, amelyben egy ideig a volt miniszterelnök felesége, Lévai Anikó is tulajdonos volt. Az időközben kialakult cégcsoport zászlóshajójában, a Delog Kft.-ben 50-50 százalék a tulajdoni arány, az összes többi cégben minimális mértékben Fülöp Zsolt a többségi tulajdonos, aki azt mondja, a nagybátyja gyakorlatilag csendestárs, az üzlet irányításában nem vesz részt. A nagy lélegzetű döntésekről ad ugyan tájékoztatást neki, de azt a választ szokta kapni, hogy „ez a te szakmád, te értesz hozzá, csináld legjobb belátásod szerint”.

Az 1990 őszén alapított cég fuvarszervező irodaként működött. Elsőként – a korábbi jó kapcsolatokra építve – a TVK szállítási feladatainak egy részét szervezték meg. Nemsokára sikerült jelentős mennyiségű fuvart lebonyolítani Olaszországba, aminek révén a kombinát állandó partnerévé léptek elő. A szállításokat úgy szervezeték meg, hogy a velük együttműködő fuvarozók kifelé a kombinát termékeit, műanyagárut, festéket vittek, haza pedig déligyümölcsöt vagy éppen csempét hoztak. Ennek köszönhetően három hónap alatt 1,5-2,0 millió forint eredményt könyvelhettek el. A sikeren felbuzdulva a Trans-Sped hamarosan Budapesten, Miskolcon és Kecskeméten is irodát nyitott, s 1992-ben már 400 alvállalkozóval dolgoztak együtt. A cég Nyugat-Európába éppúgy szállít, mint a FÁK-térség országaiba.

„A manapság divatos üzleti ebédek és vacsorák helyett Záhonyba jártam, hogy a határ-átkelőhelyeken várakozó kamionokon található cégneveket és telefonszámokat felírjam. Aztán mindegyiket felhívtam és üzleti partnerséget ajánlottam számukra. Volt, amikor 10 hívásból 10 sikertelen volt, de akadt, amikor 3 is bejött” – avat be a titkaiba a debreceni üzletember, aki abban az időben begyűjtötte a versenytársak tarifáit és kiszámolta, mennyivel kérhet kevesebbet, hogy még neki is megérje. Az olcsóbb fuvardíjak mellett azzal is felhívta magára a szállítmányozók figyelmét, hogy mindig pontosan teljesített és időben kifizette az alvállalkozóit. Pedig ez nem mindig volt könnyű, főleg akkor nem, amikor neki viszont több hónapos csúszással egyenlítették ki a tartozásokat. A nyereséget visszaforgatta vállalkozásaiba, s 1993-tól mostanáig 14 céget vásárolt meg. Ezek egy részét rendbe tette, majd értékesítette, de volt olyan is, amellyel legjobb szándéka ellenére sem tudott mit kezdeni, és kénytelen volt felszámolásba vinni.

A legjobb ötletnek a Debreceni Konzervgyár göngyölegraktárának megvásárlása bizonyult. „A létesítmény 5200 négyzetméteres volt. Nem voltak oldalfalai, de volt vasúti összeköttetése” – idézi föl. Azért bólintott rá az üzletre, mert kapcsolatai révén összeismerkedett egy amerikai üzletemberrel, aki gyapotot szállított Kazahsztánból és Belorussziából az Európai Unióba. Fülöp Zsolt felajánlotta, hogy a szállítmányokat begyűjti, raktározza, majd teríti. Az amerikai belement. A gyapotot vámkezelni kellett, így a konzervgyári csarnokot vámszabad területté nyilváníttatták.

„Ezzel alapoztuk meg vámtevékenységünket” – emlékszik vissza a vállalkozó, aki nem sokkal később megvásárolta a szomszédos 25 ezer négyzetméteres földterületet és zöldmezős beruházásként létrehozta az ország egyik legnagyobb logisztikai központját és a létesítményt üzemeltető céget, a Delog Kft.-t is. A Delog lett időközben vállalkozásai között a meghatározó. A társaság ellátja a többi leányvállalat személyzeti és munkaügyi feladatait, felel a cégcsoport pénzügyeiért, biztosítja a társaságok informatikai hátterét, minőségirányítási rendszerének üzemeltetését és koordinálja a marketingkommunikációs feladatokat is.

A cégcsoport számos nemzetközileg is jegyzett vállalattal áll üzleti kapcsolatban. Ezek sorában találjuk a Philip Morrist, a Samsungot, a DAF-ot és az itthoniak közül a Dunapack Papírgyárat. Fülöp Zsoltnak mindez nem elég, külföldön is sikereket akar elérni. Cégeinek egyikét Romániában, Nagyváradon jegyezték be, s az időközben már Temesváron nyitott irodát. A vállalkozó nemrég Ukrajnában alapította meg legújabb leányvállalatát.

NYOLCKOR KEZD. Fülöp Zsolt a Magyarországi Logisztikai Szolgáltató Központok Szövetsége elnökeként igyekszik megosztani az illetékes minisztériumokkal az adórendszer átalakításával kapcsolatos ötleteit. Szerinte nem halad jól az ország szekere, s ha rövidesen nem lesz vállalkozásbarát adórendszer, akkor a külföldi befektetők végleg elpártolhatnak.

A cégcsoport tavaly 100 milliós nagyságrendű nyereséget könyvelhetett el, a tulajdonos mégsem éli a gazdag és sikeres vállalkozók fényűző életét. Debrecen belvárosában egy átlagos családi házat tudhat a magáénak, és egy Chrysler személygépkocsival jár munkába. Mindennap dolgozik, s mint mondja, ha egy perccel 8 óra után érkezik, már lelkiismeret-furdalása van. Már nem vesz részt az operatív irányításban, de a stratégiáról továbbra is ő dönt.

„Nem csak egyenes, hanem jóindulatú üzleti partner is. Ez pedig meglehetősen ritka adottság a mai világban. Van, amikor úgy köt üzletet, hogy a megállapodás inkább a partnernek kedvez. De aláírja a szerződést, mert például így tud a leginkább segíteni a valamiért nehéz helyzetbe került alvállalkozóján” – mondja Márkus József, a Marso Kft. egyik tulajdonosa, külkereskedelmi igazgatója. A gumiabroncs nagykereskedéssel foglalkozó nyíregyházi vállalkozás (Figyelő, 2005/3. szám) 12 éve áll szoros üzleti kapcsolatban Fülöp Zsolttal, illetve a Trans-Speddel. Márkus szerint egy gyenge pontja azért akad debreceni partnerének: túlhajszolja