Vlagyimir Putyin sutba dobta saját koreográfiáját. Az orosz elnök rendszerint a kétoldalú találkozói első néhány percében, azaz még a kamerák és mikrofonok jelenlétében elmondja a mondókáját, majd kivárja, amíg az éppen aktuális tárgyalópartnere válaszol valamit, és a média képviselőit már tessékelik is kifelé a teremből. Ám amikor a múlt csütörtökön Gyurcsány Ferenc magyar kormányfővel ült tárgyalóasztalhoz, nem egészen a fentiek szerint járt el. Az orosz elnök meglepetésre visszavette a szót, és folytatta a beszélgetést.
A gesztus nem az újságíróknak szólt. Putyin az orosz tévénézőknek akarta elmondani, hogy a magyar kormányfő elismerte: országát a második világháborúban a Vörös Hadsereg szabadította fel a fasizmus alól, amiért máig köszönettel tartozik az orosz népnek. 
SIMON ERNŐ, a Figyelő lapszerkesztője
Moszkva számára manapság különösen sokat jelent ez a néhány szó. A világháború után a Szovjetunió csatlósává tett közép-európai országok érthetően nehezen tekintenek felszabadulásként a szovjet megszállásra. Különösen igaz ez az 1940-ben bekebelezett balti államokra. Miközben az Európai Unió „régi” tagországainak vezetői arra készülnek, hogy május 9-én Moszkvában ünnepeljék a fasizmus felett aratott győzelem 60. évfordulóját, az épp hogy csak az unió tagjává vált Baltikumban ma az is kérdés, vezetőik egyáltalán ott legyenek-e a megemlékezésen. Ebben a vitában foglalt tehát állást Gyurcsány Ferenc, aki látogatása során többször is elismételte az EU-csatlakozás idején Washington megnyugtatására kitalált, és most Moszkvára áthangszerelt mondatot: „Több Európa nem jelent kevesebb Oroszországot.”
‘45-RE ‘56. A gesztusra gesztus volt a válasz. Vlagyimir Putyin maga hozta szóba 1956-ot, mondván, „ami akkor történt, soha többé nem történhet meg”. Sőt, Putyin megígérte, hogy Oroszország egy éven belül visszaadja a világháborúban elhurcolt sárospataki református könyvtárat. E gyűjtemény a rendszerváltás óta örökzöld téma valamennyi kétoldalú találkozón. Kissé leegyszerűsítve: ahol az elmúlt másfél évtized minden diplomáciai erőfeszítése hatástalan maradt, egy-két gesztus elegendő volt a sikerhez.
Gyurcsány gesztusainak persze megvoltak az előzményei. Amikor elődje, Medgyessy Péter 2002 decemberében Moszkvába látogatott, már hetedik éve nem járt ott magyar kormányfő. Hét esztendei jeget kellett tehát a két ország viszonyában felolvasztani, már csak azért is, mert a fagyos hangulatnak az üzleti kapcsolatok is a kárát látták. Amikor például 1998 augusztusában beütött a rubelválság, az szinte kapóra jött a Moszkvával szemben történelmi-ideológiai okokból amúgy is bizalmatlan Fidesz-kormánynak. Miközben a multinacionális vállalatok és bankok a dollármilliárdos veszteségek dacára a piacon maradtak, a magyar kormány egy tollvonással leállíttatta például az Ikarus autóbuszok oroszországi exportját. Akik akkor kockáztattak és kitartottak, alig két-három év múlva már ismét milliárdokat tettek zsebre az orosz piacon. Az ember eljátszik a gondolattal: ha az Ikarusnak módja lett volna „kibekkelni” a nehéz időket, most talán hatalmas és stabil felvevőpiaccal rendelkező cég lenne. Akad erre magyar példa is: a Richter Gedeon 1998-ban nem vonult ki Oroszországból, és ma az ottani gyógyszerpiac egyik meghatározó szereplője.
BIZTATÓ CÉGES KAPCSOLATOK. A jég felolvadása következtében tavaly már 38 százalékkal nőtt az Oroszországba irányuló magyar kivitel, elérve ezzel az 1998 előtti szintet. A Gyurcsány-vizithez időzítve tető alá hozott megállapodások pedig ennél is jobb folytatást ígérnek. Magyar cég épít például szemétégető művet Moszkvában 260 millió euróért, egy sor vállalkozás pedig az orosz kormány szociálislakás-építési programjába kapcsolódik be. A posztszovjet térségben máig nosztalgiával emlegetett Globus gyárat vesz Krasznodarban, miközben sokmilliárd forintos beruházással orosz nanotechnológiai K+F központ épülhet Miskolcon. Mi több, a Malév privatizációjában is felcsillant a reménysugár: egy krasznojarszki légitársaság hajlandó megvenni a céget, akár annak 36 milliárd forintos adósságát átvállalva is.
A politika a kompromisszumok művészete. Kompromisszumokat pedig azért köt valaki, mert az érdekei úgy diktálják. Nos, Oroszország hatalmas piac, óriási lehetőségekkel. Mégpedig olyan piac, amelyet nagymértékben meghatároz a politika. Ha tehát Magyarország élni akar ezekkel a lehetőségekkel, politikai szinten (is) jó kapcsolatokat kell ápolnia. Megéri.
