Szép ígéretek

Joaquin Almunia. Brüsszeli iránymutatás.

Ha nekem nem hisztek, majd tőle megtudjátok! – gondolhatta Draskovics Tibor, amikor az uniós pénzügyminiszterek múlt heti találkozóján egy ravasz propagandafogással rávette Joaquín Almuniát, az Európai Unió gazdasági és pénzügyi biztosát: mondja bele a kamerákba ő, mit is tartalmaz valójában az Európai Bizottság hazánknak címzett ajánlása. A pénzügyminiszter előző nap ugyanis hiába állította, hogy Brüsszel nem kötelezné a kormányt a GDP fél százalékának megfelelő extra takarékossági intézkedésekre, senki sem akart hinni neki.

KÉT KOTTA. A „kommunikációs zavar” oka, hogy Draskovics és a sajtó nem ugyanabból a „kottából” olvasott. A média ugyanis a magyar középtávú fiskális terv (az úgynevezett konvergencia-program) bizottsági értékeléséből idézett, amelyben Brüsszel valóban GDP-arányosan fél százalékot kitevő további intézkedéseket tart szükségesnek ahhoz, hogy a kormány által 2005-re előirányzott 4,7 százalékos államháztartási deficitcél tartható legyen. Draskovics Tibor ellenben az uniós pénzügyminiszterek tanácsához intézett nem nyilvános ajánlást vette elő, amelyben már nincs ilyen számszerű igény – a magyar fél nagy megkönnyebbülésére.

A Pénzügyminisztérium így is 0,6 százalékponttal kívánja csökkenteni az idén az államháztartás hiányát a múlt évihez képest, nem hiányzik tehát egy újabb nagy érvágás. Csakhogy az Európai Bizottság saját elemzései szerint reális a veszélye annak, hogy a költségvetési folyamatok kiadási és bevételi oldalon egyaránt kedvezőtlenebbül alakulnak, mint azt a magyar program jelezte. Ha így marad a helyzet, Brüsszel szerint egyáltalán nem biztos, hogy 2008-ra megvalósul az euró előszobájának számító ERM II. árfolyamrendszerbe való belépés azon feltétele, hogy a hiány a GDP 3 százaléka alá süllyed.

A bizottság több intézkedésre is ösztönzi a kormányt annak érdekében, hogy Magyarország továbbra is „versenyben maradjon” a 2010-es valutauniós tagságért, és a deficitcéloktól való eltérés miatt a nyáron ne kelljen megint az orrára koppintani. A javasolt lépések egyike a GDP fél százalékának megfelelő költségvetési vésztartalék megemelése, amire a magyar pénzügyminiszter készséget is mutat. Brüsszel a tervezett adócsökkentésektől (elsősorban az áfa általános kulcsának mérséklésétől) is óva inti Budapestet, mert a bevételek hanyatlásától tart. Ezen a téren láthatóan nem esnek egybe a nézetek, hiszen Európának ebben a részében, miként azt a tapasztalatok mutatják, az adócsökkentés a befizetési morál javulásával többnyire az adóbevételek növekedését eredményezi. Draskovics ezért továbbra sem zárja ki az adócsökkentéseket, de azt ígéri, hogy hatásuk költségvetési szempontból semleges marad.

Az EU végrehajtó szerve a nagy elosztó rendszerek (közegészségügy, oktatásügy, államigazgatás) reformjában is előrelépést vár el hazánktól, ám miképp Surján László fideszes európai parlamenti képviselő is elismerte a Figyelőnek: „Nincs az a kormány, amelyik egy évvel a választások előtt ilyen kemény fába vágná a fejszéjét.” A pénzügyminiszter ugyanakkor lapunk kérdésére azt mondta: ha nagy reformok nem is lesznek, a kis lépések politikája folytatódni fog. Példaként említette a táppénzek és a közgyógyellátás rendszerének átalakítását, de még az idén nyélbe akarja ütni a felsőoktatás átfogó reformját is.

NÉGY HÓNAP. A bizottsági ajánlásokról március 8-án hoz döntést az uniós pénzügyminiszterek testülete. Attól kezdve Magyarországnak 4 hónap áll majd rendelkezésére, hogy „hatékony intézkedéseket hozzon” a helyzet kijavítására. „Ahhoz, hogy a következő értékelés kedvező legyen, a bevételeknek és a kiadásoknak terv szerint kell alakulniuk” – véli Draskovics Tibor. Sorozatban egy második botlás, vagyis a deficitcél túlteljesítése megkérdőjelezné az euró 2010-es bevezetésének lehetőségét, és még jobban aláásná a magyar költségvetési politika hitelességét. Pénzbírságtól ugyanakkor sorozatos mulasztás esetén sem kell tartani, mert hazánk nem tagja az eurózónának, így a deficiteljárás utolsó két szakasza – ahol már szankciók is alkalmazhatók – ránk nem vonatkozik. 

 

Az Európai Uniónak egy eszköz mégis a rendelkezésére áll, hogy megregulázzon egy, a költségvetési fegyelemre fittyet hányó nem eurózóna-tagot. Az Európai Tanács néhány évvel ezelőtti döntése értelmében a futó programok finanszírozásának leállításával büntethetők azok a kohéziós országok, amelyek felrúgják a szabályokat. Nincs rendelkezés azonban arra vonatkozóan, pontosan minek kell történnie ahhoz, hogy ezt a fegyvert bevessék. „Magyarország esetében mindenesetre erről eddig még csak szó sem volt” – erősítette meg Amelia Torres, a gazdasági és pénzügyi biztos szóvivője. A kohéziós alapok ilyen okból történő megvonása politikailag sem reális, ez a korábban ilyen vétségen ért portugálok, s a most hasonló cipőben járó görögök esetében sem merült fel.

Az uniós zsargonban túlzott deficit eljárásnak nevezett procedúrát a pénzügyminiszteri tanács azért indította el Magyarország és másik öt új tagállam ellen tavaly júliusban, mert 2003-as államháztartási hiányuk meghaladta a GDP 3 százalékát. Az érintett államok ugyanakkor tág időhatárokat (hazánk például 2008-at) kaptak a deficit 3 százalékos szint alá csökkentésére. Magyarországot így nem azért „gyötri” még mindig a bizottság, mert a hiány nem süllyedt az előírt szint alá (valójában a magyar hiány alacsonyabb nem egy tagországénál), hanem azért, mert nem a saját maga által meghatározott mértékben csökkentette a deficitet.