hasonló folyamatokat indíthat el Oroszországban, mint a New York-i terrortámadások Amerikában. A nagyobb biztonság iránti igény az állami vezetés szerint szentesítheti akár a demokratikus alapjogok korlátozását is, ami Oroszország esetében annál is könnyebb, mivel teljes mértékben beleillik a hatalom koncentrálásának putyini politikájába. A döbbenet, a részvét és együttérzés, amely a minden képzeletet felülmúlóan aljas terrorcselekedet idején Moszkva mellé állította az európai uniós közvéleményt is, így gyorsan átadhatja a helyét a Kreml bírálatának és válaszintézkedései elutasításának. Ennek már most is megvannak az első jelei, hiszen miközben az akcióban részt vevő erőszakszervezetek nem álltak a helyzet magaslatán, az elnök máris példát statuált – a sajtón. Lemondásra kényszerítette az államilag ellenőrzött, az elmúlt napokban bíráló hangvételű Izvesztyija főszerkesztőjét.
Közben pedig továbbra is bizonyításra szorul „az arab szál”, a kaukázusi terroristák közvetlen kapcsolata az al-Kaidával. Irak után – legalábbis – a nyugat-európai közvélemény már gyanakvóbban fogadja a nemzetközi terrorista összeesküvés-elméleteket. A beszlani túszejtőkről egyelőre keveset tudni, így nem világos, hogy a „tíz arab harcos” emlegetése az iskola elfoglalásának első napjaiban tudatos manipuláció volt-e, vagy csupán a helyzet egészét jellemző káosz tükröződése.
Mindenesetre aki legalább annyira szeretne hinni a bizonyítható kapcsolódásokban, mint Putyin, az George Bush. Az amerikai elnök másodszor kapott segítséget orosz kollégájától a választási kampányában. Először akkor, amikor Putyin egyértelműen mellette állt ki demokrata kihívójával szemben. Most pedig, a republikánus konvenció idején, az amerikaiak a televízió mellett ülve élhették át újra, milyen is az, amikor az esztelen terror betör a hétköznapokba. A távoli borzalom hitelesítette az elnök által újból megerősített kíméletlen terrorista-ellenes harcot.
Bushról közismert, hogy nem felejt. Alighanem az a sajátos helyzet állt elő, hogy a két elnöknek jobb a véleménye egymásról, mint a nyugat-európai demokratikus közvéleménynek mindkettőjükről.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
