Pénzkereső

Kevin egyike a munka mellett tőzsdei befektetésekkel is foglalkozó sokmillió amerikainak. Több mint fél évig a Google-kibocsátás lázában égett, várta, hogy végre őt is úgy kezeljék, mint a nagy intézményi befektetőket. Úgy érezte, mindent tud a cégről, a jegyzési folyamat sajátosságairól, és a pénze is megvolt. Aztán augusztus 19-én elérkezett a várt pillanat, majd jött a keserű csalódás: Kevin igénylését nem fogadták el, s még csak meg sem indokolták, miért.

ÍGÉRETEK. Pedig olyan szépen indult minden. A Google elsődleges részvénykibocsátása (initial public offering – IPO) épp azért lett 2004 talán legnagyobb figyelmet keltő eseménye az amerikai tőkepiacokon, mert az internetlufi kipukkadását követő időszak legnagyobb sikersztoriját maga mögött tudó cég szakított a hagyományos IPO-modellel, és mindenki számára elérhetővé kívánta tenni részvényeit. A régi, sokak által szégyenletesnek nevezett, de minimum elképesztően igazságtalan rendszerben ugyanis a tranzakciót szervező befektetési bank dönt a kibocsátási árról, és arról is, kiknek juttat a papírokból. A gyakorlatban ez úgy működik, hogy alulárazza a részvényeket, hogy a tőzsdei bevezetéskor áruk jól felmenjen, az allokáció pedig azt jelenti, hogy az üzleti partnerek, VIP-ügyfelek (főleg nagy hatalmú cégvezetők), sógorok, komák kapják a papírokat; másnak esélye sincs.

A Google deklarált célja ellenben az volt, hogy a képzeletbeli Joe bácsi és Mary néni, szóval a már említett Kevin is a kibocsátási áron jusson a papírhoz. A szép szándék után azonban ellentmondásos megvalósítás következett. A Google 210 oldalas kibocsátási tájékoztatójában néhány sor ugyan szólt arról, hogy a brókercég ha akarja, alkalmatlannak találhatja a jegyzési szándékát bejelentő befektetőt, azonban valószínűleg soha nem derül ki, hogy ki kapott és ki nem kapott részvényt és miért. (A külföldi befektetőket eleve kizárták a jegyzésből.) A brókercégek igen magas követelményszintet támasztottak. Akadt, ahol 100 ezer dolláros számlaegyenleget kértek, több társaság pedig alkalmassági kérdőívet töltetett ki. Az elutasításhoz nem fűztek indoklást. Aki azonban túljutott az ismeretlen szempontok szerint elvégzett szűréseken, igen jól járt. A Google eredetileg 108 és 135 dollár közötti áron akarta eladni papírjait, majd augusztus 18-án bejelentették, hogy 85 és 95 dollár közé várják a kibocsátási árat, s azt végül a sáv alján, 85 dolláron jelölték ki. Másnap, a tőzsdei bevezetéskor pedig azonnal 100 dollár fölé került a jegyzés, mely aztán meg sem állt 114 dollárig, s onnan esett vissza 105-ig. A kibocsátási árhoz képest azonban ez is több mint 20 százalékos emelkedés.

Ami jó az IPO-ban részt vevő befektetőknek, az kevéssé jó az eladóknak. A Google esetében alkalmazott, úgynevezett holland aukciós értékesítési módszert meghonosító brókercég, a WR Hambrecht & Co. szerint ha 10 százaléknál nagyobb mértékben erősödik a papír ára a kibocsátási árhoz képest, akkor az már kudarcnak számít. A Google fő célja is éppen az volt, hogy az összes igény egyidejű beérkezésével párhuzamosan alakuljon ki a kibocsátási ár. Ebből az következne, hogy pótlólagos kereslet híján az árfolyam a tőzsdén már nem tud nagyot ugrani, a Google esetében azonban ez mégis bekövetkezett. Ez a fejlemény meg is lepte a szereplőket.

VÉSZMADARAK. Amilyen nagy várakozás övezte ugyanis a kibocsátást néhány hónappal korábban, úgy erősödött fel a vészmadarak hangja az utolsó pillanatban. A nagy befektetési bankok berzenkedése érthető: kimaradtak a hagyományos IPO által kínált lehetőségből, a tetszés szerinti részvényosztásból. Annak sem örülhettek, hogy a szervező bankoknak be kellett érniük 2,8 százalékos jutalékkal, miközben ennek duplája a megszokott. A népharag erősödött, amikor kiderült, hogy a cég komoly hibát vétett: elfelejtettek regisztrálni a pénzügyi felügyeletnél 28 millió papírt, amit a dolgozóknak juttattak. Aztán a két cégalapító, Sergey Brin és Larry Page a „csendes időszak” kellős közepén a Playboyban olyan dolgokról beszélt a céggel kapcsolatban, amiről ekkortájt nem lett volna szabad. Szinte már úgy tűnt, a Google örülhet, ha a felügyelet nem fújja le az egész kibocsátást.

Ma az árfolyam emelkedését általában a rövid távú spekulációval magyarázzák: a vevői oldalra kerültek azok is, akik meginogtak, de végül mégis beszálltak, valamint, hogy elterjedt, a cég hamarosan bekerül az S&P 500-as indexbe. S itt vannak még azok, akik kaptak ugyan részvényt, de keveset. Az allokáció átláthatósága ugyanis szintén kritikán aluli.

Az igényelt és kapott mennyiségek összevetéséből semmi logikát nem lehet felfedezni azonkívül, hogy aki drágábban is hajlandó lett volna venni, az a 85 dolláros szinten több papírhoz jutott. Volt, aki többet kapott, volt aki kevesebbet. Több forrás is arról számolt be, hogy a befektetőket semmilyen formában nem értesítették az allokáció eredményéről, csak a számlájukra pillantva tudták meg, hogy hány papírt kaptak.

Mindezek ellenére nagy hiba lenne a Google IPO-t kudarcnak tekinteni. A hagyományos modellhez képest még ez az átláthatatlan rendszer is hatalmas eredményt hozott: kisbefektetők tízezrei jutottak a világ legnépszerűbb internetes kereső motorjának papírjaihoz kibocsátási áron. Noha a vártál alacsonyabb lett az ár, a Google eladott 19,6 millió részvényt, s hozzájutott 1,67 milliárd dollárhoz. A rendszer működik, csak tovább kell finomítani, a tapasztalatokat levonni, a hibákat javítani. Üröm az örömben, hogy a fix költségek magas aránya miatt kis cégek IPO-i esetében nem gazdaságos a holland aukció, ezért arra semmiképpen sem lehet számítani, hogy a következő hónapokban cégek tömkelege dönt a korántsem tökéletes, de a hagyományosnál sokkal demokratikusabb rendszer mellett.

A Google esetében viszont ma már az a kérdés, hogy mi történik a közeljövőben az árfolyammal. A társaság a Wall Street-i hagyományoktól abban is eltér, hogy nem hajlandó semmiféle eredmény-előrejelzéssel szolgálni. Így aztán például a Jefferies & Co. elemzője 140-ről 115 dollára csökkentett célárral ugyan, de vételre ajánlja, a Janco Partners viszont 76-os célárral eladásra. Az erősségek ismertek, ám a kockázatok sem elhanyagolhatók (lásd külön), sőt egyre újabbak tűnnek fel. Mindenesetre aki ma középtávra is mer Google-részvényt venni, az igencsak bátornak tűnik.