Nyomós innováció

Még 1985-öt írtunk, amikor összeült a Veszprémi Nyomda négy középvezetője – köztük Szentendrei Zoltán -, hogy megvitassák egy gazdasági munkaközösség (gmk) alapításának lehetőségét. Akkoriban még nem volt lehetőség arra, hogy valaki magántulajdonú nyomdát létesítsen, ezért egy nyugatról behozandó, IBM típusú formakészítő (mai fogalmaink szerint nyomdai előkészítő) gép behozatalán töprengtek. „Figyeljétek meg, bele fognak kötni abba, hogy sokszorosításra alkalmas a gép” – vetette fel a társaság agyafúrtságáról híres női tagja, így mielőtt bármit is léptek volna, állásfoglalást kértek ez ügyben az Ipari Minisztériumtól.

A Veszprémi Nyomda akkori vezetője, amint megneszelte a géemkázás tervét, azonnal válaszút elé állította a maszekolás után vágyakozó négy alkalmazottat. Ha maradni akarnak, akkor nincs gmk – közölte. A „négyekből” hárman ekkor meghátráltak, Szentendrei Zoltán viszont kilépett az állami nyomdától. „Nem volt még családom, úgyhogy nem veszíthettem sokat” – jelzi bátorságának az okát. Amerikában élő bátyjától kapott 5 ezer dollárjával – pont a csernobili katasztrófával egy időben – kiment Németországba, megvásárolta a formakészítő gépet, és (akkoriban kétévnyi fizetését kitevő) 180 ezer forintos vám megfizetése mellett hazahozta. Hamarosan azonban levél érkezett a Magyar Nemzeti Bank veszprémi kirendeltségétől. „Állításuk szerint megsértettem valamilyen devizaügyi szabályt” – emlékszik vissza Szentendrei. Az irat értelmében azonnali hatállyal le kellett volna adnia a gépet a vámhivatalnak, a levél végén pedig ez szerepelt: „fellebbezésnek helye nincs”. A hivatalba besiető újdonsült gmk-vezetővel közölte az ügyfélszolgálatos munkatárs, hogy csak ürügy volt a deviza-szabályok megsértése. Valójában egy szakértői vélemény alapján úgy gondolták, hogy a behozott gép sokszorosításra alkalmas. Szentendrei Zoltán ekkor odacsúsztatta a hivatalnok elé az Ipari Minisztérium „nem stencilgép” határozatát. Az ügyfélszolgálatos ekkor vöröslő fejjel, a régi határozatot összetépve, és a „miért nem szólt előbb?” mondat hajtogatásával felrohant a feletteséhez, majd kénytelen-kelletlen megadta az engedélyt. A Prospektus Nyomda indulása így egy hajszálon, és egy rafinált kolléganő előrelátásán múlott.

VERSENYSZELLEM. Szentendrei Zoltán vegyipari szakközépiskolában végzett, s akkoriban versenyszerűen sportolt, egészen a válogatott kerettagságig vitte. Tervei között mindössze az szerepelt, hogy a sportolói karrier továbbvitele érdekében Budapestre kerüljön, és az iskola mellett maradjon elegendő ideje az edzésekre. Mivel édesapja Veszprém megye első nyomdaipari fényképésze volt, úgy határozott, hogy nyomdásztanulónak áll. Sportkarrierjének egy sérülés hamar véget vetett, így szabadidejét kihasználva jelentkezett a Könnyűipari Műszaki Főiskola nyomdaipari szakára. Ennek elvégzése után, 1980-ban visszakerült Veszprémbe, a tanulmányait ösztöndíjjal támogató Veszprémi Nyomdához. A ranglétrán lépkedve egyre inkább szembeötlővé vált számára, hogy rosszul működik az állami nyomda. A „csókos” megrendelőkön kívül ritkaságszámba ment, ha határidőre elkészültek egy munkával. Kezdetben egy vállalati gazdasági munkaközösség (vgmk) alapításával próbáltak javítani az emberarcú szocializmus ügyfélközpontúságán, azonban a vállalaton belül erre nem volt sok esélyük.

Az említett tortúrákat végigjárva így alakult meg a Prospektus Gmk. „Elkészítettük egy kiadvány nyomóformáját, elvittük egy állami nyomdába, és kikönyörögtük, hogy egy nap alatt nyomtassák ki” – vázolja fel akkori lehetőségeiket Szentendrei Zoltán. A Club Tihany első – 2500 forint értékű – megrendelése után pedig már jöttek sorban az ügyfelek, akik meg is fizették a Prospektus gyorsaságát. Miután Szűrös Mátyás „kikiáltotta” a köztársaságot, szinte rögtön – három év alatt összespórolt pénzükből – kibérelték a Veszprémi Moziüzem kis nyomdáját. A csehszlovák nyomdagépek birtokában nem kellett többé kuncsorogniuk a nagy nyomdáknál, még gyorsabban tudták teljesíteni a megrendeléseket. A kis maszek nyomda már évi 50-60 százalékos növekedést produkált.

VIZUÁLIS HATÁSOK. A kilencvenes évek közepétől, amikor már a versenytársak is kezdték kapiskálni az ügyfélközpontúság mibenlétét, a Prospektus a minőségre helyezte át a hangsúlyt. Vásároltak 24 millió forintért egy igényesebb munkák elvégzésére alkalmas nyomdagépet, amelynek akkora sikere lett a megrendelők körében, hogy éjjel-nappal dolgozott a masina. Ebből lett annyi pénzük, hogy rá egy évre már egy nagyobb változatot is meg tudtak venni, ez szintén non-stop üzemelt. „Ami újdonságként megjelenik a világpiacon, arra általában mi csapunk le elsőként az országban” – mutatja be az „egy lépéssel előbbre” elvét a nyomda vezetője.

Ennek jegyében tavaly úgy döntöttek, hogy egy Európában is ritkaságszámba menő, úgynevezett hibrid – látványos vizuális hatásokat lehetővé tevő – nyomdagépet fognak megvásárolni, mintegy 700 milliós beruházással. A nyomda tulajdonosa ezt büszkén el is újságolta a polgármesternek, és az önkormányzat építési osztályvezetőjének. Sőt azt is elárulta, hogy – mivel elsőként szeretne megjelenni az új technológiával a piacon – már neki is kezdett az építkezésnek. „Nem tudtam, hogy az osztályvezető jutalékot kap a kirótt építési bírságokból” – meséli a Prospektus vezetője, miként szaladt bele egy 11,5 millió forintos büntetésbe.

Amikor a kilencvenes évek közepén a német Westdeutsche Allgemeine Zeitung (WAZ) felépítette veszprémi napilapnyomdáját, annyi alkalmazottat csábított el, hogy szinte kiürült a Prospektus és a Veszprémi Nyomda. Az esetből tanulva a három legnagyobb veszprémi nyomda ma már közösen finanszíroz egy nyomdásztanulókat képező szakközépiskolai osztályt a városban.

A szakemberhiány mellett a Prospektusnak is komoly fejtörést okoz a rossz fizetési morál, bár a 2001 óta lelassult növekedés érdekes módon erre gyógyírként hatott. Ennek a magyarázata egyszerű: mivel kevesebb új partnerrel kerültek üzleti kapcsolatba, csökkent a bizonytalanság is. „Ha kell, hitelt veszek fel, de én mindig kifizetem a szállítóimat” – mutat egy mentalitásbeli különbséget a Prospektus Kft. ügyvezetője, aki sajnálatosnak tartja, hogy a nyomdák nem vezethetnek „feketelistát” a nem fizető ügyfelekről. A mostani beruházásukat pontosan emiatt finanszírozták csak harmadrészt hitelből, eddig ugyanis mindig – a kapacitásbővítésekkor menetrend szerint érkező – új megrendelők okoztak problémát.

„Most nem lennék Bécsben nyomdatulajdonos” – utal az olcsóbb lengyel, cseh, szlovák és magyar nyomdák nyomulására Szentendrei. A harc azonban kétfrontos, ugyanis az említett országok vállalkozásaival a veszprémieknek is meg kell küzdeniük. Ezekben a hónapokban például egy kassai nyomdában is üzembe állítanak egy, az övékhez hasonló hibrid nyomdagépet. Ezt onnan tudják, hogy a megrendeléseket már fogadó, de a gépeiket valószínűleg még beüzemelni nem tudó szlovákok tőlük rendeltek meg bérmunkában néhány anyagot.

„Ha elszúrunk valamit, akkor nem hajlandóak kinyomtatni az újságot; ellenben, ha ők hibáznak, akkor egy szó nélkül, ingyen újranyomtatják a magazinunkat, olykor erről mi nem is tudunk” – említi pozitív tapasztalatait Szekeres László, a Hajó magazin tulajdonosa, aki már több mint tíz éve partnere a Prospektus Nyomdának.