A baloldali tigris

Kezét csókolom, meg tetszik engedni, hogy adijak Önnek egy puszit? – e szavakkal köszöntötte Gyurcsány Ferenc az egyik értelmiségi folyóirat főszerkesztőjének nyolcvanéves édesanyját, akit akkor látott először. Gyurcsány interjúkészítés végett érkezett a főszerkesztő belvárosi lakásába, s közvetlenségével rögtön levette lábáról az idős asszonyt, aki azóta is imádja – mesélte lapunknak az MSZP szellemi holdudvarának meghatározó tagja. Ugyanilyen rajongással fogadta a politikus miniszterelnök-aspiránsi bejelentését az az ortodox-kommunistának is nevezhető alföldi nyugdíjas asszony, aki hajdan üzemi párttitkár volt. Vette a fáradságot, s augusztus 23-án kismagnóval a kezében mini közvélemény-kutatást készített arról, kit látna szívesen a tagság a miniszterelnöki székben: Gyurcsányt vagy Kisst. A 148 megkérdezett ember közül 112 gondolkodás nélkül Gyurcsány nevét vágta rá. „Ha Hiller Istvánt hívom, a százharminckettedik tótumfaktuma veszi fel a telefont, szerencsés esetben is legfeljebb az első, aki udvariasan érdeklődik, milyen üzenetet adhat át a miniszter úr részére, ellenben ha Gyurcsányt tárcsázom, ő maga szól a telefonba: Halló, Feri vagyok. A barátainak pedig így: Ferike” – magyarázza egy szocialista képviselő.

A nagy menetelés Magyarország 100 leggazdagabb emberéről a Magyar Hírlap készített ranglistát, ezen Gyurcsány Ferenc a 60. helyet foglalja el 3,5 milliárd forintra becsült vagyonával. Tavaly májusban, sportminiszterré való beiktatása előtt úgy nyilatkozott: „Kinevezésem után megszűnök üzletembernek lenni.” Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy korlátozta tulajdonosi jogait cégbirodalma zászlóshajójában, az Altus Befektetési Rt.-ben, és lemondott cégei közvetlen irányítási jogáról, valamint arról, hogy lobbizzon az érdekükben, amíg kormányzati – vagy bármilyen más közhatalmi – pozíciót tölt be. Azt azért hozzátette: vagyonáról nem tud és nem is akar lemondani. Üzleti karrierjéhez a szükséges tőkét 11 millió forintos mecseki háza eladásával teremtette elő (Figyelő, 2003/21. szám). Ebből hozta létre 1992-ben 10 millió forintos jegyzett tőkével az Altus Befektetési és Vagyonkezelő Rt. A privatizációs tanácsadástól az alumínium- és gumiipari érdekeltséggel rendelkező vállalkozás felívelése tudásának és üzleti barátai kapcsolatainak volt köszönhető. Első munkahelyén, a Creditum privatizációs tanácsadónál szerezte meg azt a gyakorlatot, amely utóbb éles szemű, a lehetőségekkel élni tudó üzletemberré tette. Munka-, majd üzleti kapcsolatba került a Taurus egykori vezérigazgatójával, Tatai Ilonával, és vezér-helyettesével, Jagiellowicz Györgynével (az Altus későbbi vezérigazgatójával). Két év „gyakornokoskodás” után 1992-ben Gyurcsány megalakította a már említett Altus Rt.-t, amely körül feltűnt, mint jogi tanácsadó, Kiss Elemér, későbbi kancelláriaminiszter, Pitti Zoltán, az adóhivatal elnöke, s innen datálódik Szilvássy György közigazgatási szakemberrel való üzleti és munkakapcsolata. ÉLES SZEMMEL. Az Altus cégbirodalom kiépülése egyértelműen Gyurcsány és csapatának sikere. Éles szemmel mazsolázták ki a privatizálandó cégek közül a sikergyanúsakat, szanálták azokat, majd jó profilt adva nekik eladták, vagy maguk menedzselték tovább. Az Altus 1994-ben már 184 milliós mérlegfőösszeggel zárta az évet. Ekkor vásárolta meg az akkoriban a Miniszterelnöki Hivatal által birtokolt Szalay utca 4. szám alatti épület hatodik és hetedik emeletét, majd később az alagsort is, összesen 31 millió forintért, ahol ma az Országgyűlési Képviselők Klubja működik, amelyet éveken át havi 1 millióért béreltek vissza a cégtől. Az ellenzék számításai szerint Gyurcsány az államtól megvásárolt, majd egy állami cégnek bérbe adott ingatlanon az adófizetők pénzéből ezerszázalékos hasznot szerzett. Hasonló okból, az állam és az adófizetők megkárosítása címén támadta a Fidesz a balatonőszödi kormányüdülő megvásárlásának körülményeit. (Gyurcsány néhány éven át annyiért lízingelte az üdülőt, mint amennyiért az állam azt visszabérelte tőle, azaz egy fillérjébe nem került ezen időszakban, miközben a tízéves lízingbérleti szerződés futamideje tovább ketyegett.) Ez az ingatlan a valós piaci érték töredékéért került a tulajdonába, ám a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal utóbb mindenben a jogszabályoknak megfelelőnek minősítette az ügyletet. Az interpellációra adott sportminiszteri választ a parlament csak azért nem utasította el, mert Szili Katalin házelnök mellette szavazott. (Az a Szili Katalin, aki most, a rendkívüli kongresszus eredményhirdetését követően azonnal távozott az ünneplő sokaságból.) ÁRNYÉK. Gyurcsányra egy ügy árnyéka mindenképpen rávetül: 1995 szeptemberében a Magyar Villamos Művekkel közösen 20 millió forintos alaptőkével hozta létre a Fortus Kereskedelmi Rt.-t, amelynek feladata az MVM tulajdonában lévő olajtározók üzemeltetése lett volna. Egyes hírek szerint a jogügylet valójában azt a célt szolgálta volna, hogy apportálják a Fortusba a 4 milliárdos összértékű tározókat, majd a cég részvényeit külföldi befektetőknek adják el. A tranzakciót az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. akkori igazgatósági elnöke, Kovács Árpád akadályozta meg, mivel érvelése szerint a Fortus kis befektetéssel óriási összeghez juthatott volna. Kudarccal végződött egy másik, Baja Ferenc akkori környezetvédelmi miniszterhez köthető üzleti terv is, arra a Horn-kormány mondott nemet. Mindez nem szegte kedvét az Altusnak, rendületlenül menetelt előre. A cég a kilencvenes évek közepén (kárpótlási jegyekért) vásárolta meg a Gép és Technológiai Szerelő Rt. 350 milliós részvénytőkéjének 50,1 százalékát. Ebben az időszakban került érdekeltségébe a legnagyobb alumíniumipari vállalat, az 1,1 milliárdos alaptőkéjű, 200 milliós nyereséget produkáló Magyaróvári Timföldgyár és a Műkorund Kft. 55 százaléka, amelyekért összesen 750 millió forintot fizetett. A vételár kiegyenlítéséhez a Magyar Hitel Banktól vett fel hitelt, amelynek Apró Piroska (Gyurcsánynak nem sokkal később már anyósa, Horn Gyula ex-kabinetfőnöke) volt az igazgatótanácsi elnöke. Egy évvel később, 1996-ban az Altus Rt. 90 százalékos részesedést szerzett a Balassagyarmati Fémipari Kft.-ben, s 1997-ben vásárolta meg a Perfekt Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Rt.-t 321 millió forintért, amelynek az élére az 1998-as kormányváltáskor Szilvássy György került. A cégcsoport 2001-ben már 2 milliárdos árbevételt és 135 milliós adózott eredményt produkált. A 2002-es választásokat követően az Altus eladta Perfekt-részesedését a Láng Kiadó és Holding Rt.-nek. A KPMG 2002-es jelentése szerint az Altus tulajdonában lévő cégek jegyzett tőkéje 1,6 milliárdot tett ki. Gyurcsány miniszterelnök-jelöltté választását követően úgy nyilatkozott, az eddigieknél is jobban szétválasztja üzletemberi és politikusi minőségét, amire már szakértői kidolgozták a jogi forgatókönyveket, amelyeket kormányfővé választását követően rögtön nyilvánosságra hoz.

Érzék kell a kapcsolattartáshoz, azzal pedig bőven rendelkezik a miniszterelnöki poszt várományosa. „Gyurcsány első látásra sokaknak nem szimpatikus, de ahogy beszél, ahogy vitatkozik, olyan meggyőző erővel adja elő mondandóját, hogy képes a hallgatóságát maga mellé állítani; ezt példázza a miniszterelnök-jelölt választását megelőző néhány napos kampány is” – magyarázta a Figyelőnek egy MSZP-s honatya.

KONFLIKTUSOK. Akár értelmiségivel, akár kevéssé pallérozott emberrel beszél, Gyurcsány azonnal megtalálja a hangot. Friss történet, hogy néhány hete még mint sportminisztert látogatta meg két neves szociológus, Szelényi Iván és Ladányi János. Romáknak nyújtandó támogatások ügyében próbáltak meg lobbizni nála. Értelmiségi körökben utóbb azt lehetett hallani a találkozóról, hogy Gyurcsány rájuk is pozitív benyomást tett, mert tíz perc után átlátta a helyzetet, adekvát terminus technicusokban reagált, s rögtön törvénymódosítási javaslattal állt elő. „Megvan az a jó politikusi tulajdonsága, hogy még akkor is odafigyel, ha az érdeklődési körétől távol eső témáról van szó. Valódi partnerként viselkedik” – jellemezte egy közeli munkatársa. Ő úgy látja, Gyurcsány érti azt, amit csak kevesen: ha valahol beleszagol a levegőbe, rögtön tudja, mit és hogyan kell szólni. Ilyen értelemben hajlamos a demagógiára, bár a választókkal való kapcsolatteremtési képességet egy politikus esetében nem feltétlenül kell negatívumként értékelni.

Gyurcsány előtt persze nem borul le mindenki. Számos ellenséget, sőt irigyet szerzett magának az üzleti és a politikai életben, amit cseppet sem palástolt karriervágyának és vitatkozó hajlamának „köszönhet”. Néhány napja az MTV Este című műsorában visszautasította, hogy kifejezetten keresi a provokatív helyzeteket, s élvezi, ha konfliktust gerjeszt. „Nem vagyok őrült, hogy direkt konfrontálódjak másokkal, de ha ilyen szituációba kerülök, vállalom az ütközést” – nyilatkozta. Gyurcsány azonban tisztában van eme személyiségjegyével; maga mesélt arról, hogy már kamasz korában körömszakadtáig védte valós vagy vélt igazát, amiből többször botrány kerekedett.

Pápai munkáscsaládból származó, kitűnően tanuló diákként biztos helye volt a főváros egyik elit gimnáziumában, ahonnan azért rúgta ki az igazgató a második év után, mert nem volt hajlandó megvenni egy akkori propagandakiadványt, a Szovjetunió című lapot. A Mozgó Világnak múlt év decemberében adott interjújában erről úgy mesélt: másra akarta költeni azt a 20 forintot, egyébként se kényszerítsenek rá semmit. Az iskola igazgatója megrótta, mondván: ha ilyen magatartást tanúsít, nem lesz belőle kiváló ember. Azt felelte: „Belőlem még lehet, de önből már bizonyosan nem.” Visszakerült szülővárosába, végül ott érettségizett le, harci kedve azonban később sem csillapodott. Pápai középiskolai tanáraival is összekülönbözött, nem javasolták továbbtanulásra, kiváló eredményeire tekintettel azonban felvették a pécsi tanárképző karra. Ott negyedéves volt, amikor külön engedéllyel megkezdhette tanulmányait a pécsi tudományegyetem közgazdaságtudományi karán.

Ez idő tájt, a nyolcvanas évek közepén lépett be a KISZ-be, s próbálkozott a politikai karrierrel. A Mozgó Világnak arra a kérdésére, hogy mi mozdította el ilyen karrier felé, a meggyőződés vagy az ambíció, azt felelte: „Én semmi nem akartam lenni, boldog akartam lenni.” Ehhez képest 1988-ban a pécsi egyetem KISZ-titkára lett, majd az egyetemi-főiskolai tanács elnöke. „Akkoriban nagyon-nagyon radikális reformer pasinak tartottam magam, aki állandóan összeveszett mindenkivel, aki lépten-nyomon a maiakhoz hasonló hozzászólásokra ragadtatta magát, csak akkor ezek nem a parlamentben hangzottak el, hanem mondjuk a városi pártaktíván.”

Egészen a „reform-KISZ”, a Demisz alelnöki pozíciójáig vitte, de egy váratlan élmény hatására hátat fordított a mozgalmári életnek: 1989 nyarán egy pesti fagylaltozó előtt várakozott, amikor egy ötvenes hölgy felismerte, s ezt vágta a fejéhez: „Mindannyian trógerek vagytok!” Levonta a következtetést: tehet bármit, képviselhet bármilyen demokratikus eszméket, az emberek egy kalap alá veszik az MSZMP-hez kötődő vezetőket.

VÁLTÁS AZ ÜZLETBE. Négy hónapig otthon ült, s figyelte az eseményeket. A politikától egykori egyetemi tanára távolította el, aki 1990-ben beajánlotta egy privatizációs tanácsadással foglalkozó céghez, a Creditumhoz. S ezzel kezdetét vette az üzleti karrier. Új munkahelyén azt látta, hogy a vele egy szobában ülő kollégája egyik percről a másikra vált át angolról németre, németről franciára, miközben üzleti telefonjait bonyolítja. Ekkor döbbent rá, hogy ő éppen csak makog angolul. Rögtön beiratkozott egy angoltanfolyamra, később nyelvtudását a szigetországban tökéletesítette. Egy-két év alatt beásta magát a gazdasági életbe, s akkor kezdett el magában bízni, amikor egyik üzleti partnere, egy neves cég akkori vezérigazgatója az utcán kalapot emelt előtte: „Gratulálok fiatalember, ön valóban kreatív!” Ezt követően nyolc-kilenc évre elszakadt a politikától, minden erejét cégcsoportja felfuttatására összpontosította (lásd A nagy menetelés című írást a 20-21. oldalon). 

A nyolcvanas évek közepén már próbálkozott politikai karrierrel.

Visszatérését a politikába cikkekkel alapozta meg, 1998-tól kezdődően rendszeresen jelentetett meg elemző írásokat a Népszabadságban. Új programot és generációváltást sürgetett az MSZP-ben. Tony Blair miniszterelnök és Gerhard Schröder német kancellár harmadik utas, új baloldali politikájának átvételére biztatta a szocialistákat (lásd kommentárunkat a 23. oldalon). Lefordíttatta és megjelentette Anthony Giddens: A harmadik út című kötetét. Legnagyobb vihart kavart cikkét 2001 márciusában írta, ebben egyebek közt arról győzködte az MSZP tagságát, hogy gyökeres változásra van szükség. Azt javasolta, a párt Medgyessyt támogassa. Kovács László nevét egyetlen egyszer sem írta le. A jelenlegi kormányfővel Gyurcsány felesége, Dobrev Klára révén került kapcsolatba – Dobrevet Draskovics Tibor jelenlegi pénzügyminiszter ajánlotta még 2001-ben Medgyessy kampánystábjának élére. A választások megnyerését követően Medgyessy kapacitálta Gyurcsányt, költözzön be a parlamentbe, öltsön hivatalos jelleget a munkakapcsolatuk, legyen a főtanácsadója. Hosszas vívódás után, 2003 elején mondott igent. Ekkor már nyíltan is Medgyessy harcostársa volt, a múlt év elején tartott pártkongresszusra készülve egy interjúban így fogalmazott: „Véget ért a Kovács-korszak, 2001 óta Medgyessy-korszak van.”

Főtanácsadóként sem mondott mást, mint amit előtte is gondolt: gyökeres megújulásra van szükség, meg kell változtatni a párt programját és a kommunikációját is. A baloldalnak sem kell félnie a nemzet, család, erős állam fogalmaktól. Tőle származik a köztársasági eszme újjáélesztésének kísérlete saját pártjában, illetve az MSZP-nek a választások után meghirdetett középutas politikája. Ő javasolta például azt is Medgyessynek, hogy váratlanul látogasson el a Terror Házába. Gyurcsány meggyőződése, hogy ma a problémákra a polgári balközép, a modern szociáldemokrata politika kínálja a legjobb megoldást. Ami a 2002 óta eltelt időszakot illeti, úgy véli, az okozza a feszültséget, hogy az ígért jóléti rendszerváltásból csupán egy szociális kiigazítás valósult meg. Pontosan látja, hogy ha ez a politika nem folytatódik a nagyobb elosztó rendszerek reformjában, akkor végső soron önemésztővé válik.

Medgyessy és Gyurcsány között a konfliktus lassan érett, mint a gyümölcs.

KENYÉRTÖRÉS. Gyurcsányról MSZP-s körökben ma is úgy tartják, nem akart ő miniszterelnök-jelölt lenni. Inkább a pártban kívánta folytatni a karrierjét. A Figyelő úgy tudja, néhány héttel ezelőtt Hiller Istvánnal is egyeztetett arról, induljon-e a pártelnöki posztért. Az események sodrása hozta úgy, hogy nem kellett az őszi kongresszust megvárnia, előbb is léphetett. S ő lépett is.

Medgyessy és Gyurcsány között a konfliktus nem egyik pillanatról a másikra állt elő, hanem lassan érett, mint a gyümölcs. Mint az MSZP egyik befolyásos tagja fogalmazott: Medgyessy egyre nehezebben viselte, hogy a sportminiszter idő előtt szivárogtat ki döntéseket, bírálja vidéki körútjain a kormány tevékenységét, sőt szemtől szembe is nemet mond neki. Medgyessy ugyan a választók előtt a nagy empátiával rendelkező, konszenzust kereső, a konfliktusokat kifejezetten kerülő politikus képét láttatta, közvetlen környezetében azonban ismert róla, hogy feltétlen lojalitást vár el. (Emiatt veszett össze Ágh Attila politológussal, aki korábban a tanácsadója volt, s ezért vált meg az idén júliusban minden szívfájdalom nélkül Gál J. Zoltántól is.) A nagy azonosulási képességet megkövetelő Medgyessy és az éles helyzetekben kifejezetten lubickoló Gyurcsány kapcsolatában kódolva volt a kenyértörés. Egy MSZP-s honatya értékelése szerint nemcsak Gyurcsány látta, hogy rossz irányba megy a kormány szekere, de másoknak nem volt bátorságuk ezt nyíltan kimondani.

Miniszterelnök-jelöltté választását a kormányfővel való szembehelyezkedésének köszönheti. A Gyurcsány vagy Kiss dilemma kapcsán a kongresszusi küldötteknek azt kellett eldönteniük, ki tudja 2006-ig az MSZP-t a népszerűségi mélypontról felhozni, ki tud érdemi párbeszédet kialakítani a társadalommal, s ki veszi fel a kesztyűt Orbán Viktorral szemben. Kiss Pétert bár tisztelik, posztkádárista figuraként tartják számon. „Gyurcsány megjelenését és retorikáját illetően is előnyben volt Kiss Péterrel szemben, mert bár mindkettő a KISZ tájáról érkezett, Gyurcsányról ma már senkinek sem ez jut az eszébe” – fogalmaztak többen is. Igaz, hogy nincs sok gyakorlata az államigazgatásban, de mint vállalatvezető, sikerekkel büszkélkedhet. Mellette szólt, hogy magabiztosság árad belőle, agilis, dinamikus, és színrelépésével valóban generációváltás megy végbe az MSZP-ben. Ma, amikor az elnökség lényegében elbukott, Gyurcsány a megújulás szimbóluma. 

HÁTHA VELE. De lehet-e megújulni, megtisztulni egy olyan milliárdossal, aki a rendszerváltást követően politikai, üzleti és rokoni kapcsolatait is felhasználva emelkedett a legsikeresebb üzletemberek közé? Vélt vagy valós ügyei széles támadási felületként szolgálnak. A választópolgárok fantáziáját sokadszorra is meg tudja mozgatni egy címlapon öles betűkkel hozott kérdés: „Lehet-e 10 millió forintból tisztességesen 3,5 milliárd forintot csinálni?” Ráadásul a közhatalmat gyakorlóktól – bármi is történt az elmúlt 15 évben – a törvények betartásában magasabb szintű morális magatartást várnak el az emberek.

Ha „beleszagol a levegőbe

Gyurcsány szekrényében még lehetnek csontvázak – tartják sokan -, s hiába vág vissza szellemesen Répássy Róbertnek a parlamentben, hogy „rosszul tetszik emlékezni, korrupciós ügyeim nem nekem, hanem a Fidesznek vannak, tessék bevenni a gyógyszerét”, a gyanakvás attól még körüllengi. Gyurcsány magánvagyona erős kockázati tényező. Ennek ellenére – mint Vitányi Iván kortesbeszédében említette – ebben a pillanatban az MSZP számára az a legnagyobb rizikó, ha nem vállalnak rizikót. A párt Medgyessy vezetésével „énekelve menetelt a vágóhíd felé”, az eredeti felállás 2006-ban a biztos bukást hozta volna számukra.
Innen nézve Gyurcsány már nem is akkora rizikó. Személyében benne rejlik a „hátha”. Hátha vele meg lehet nyerni a következő választásokat. Hátha vele elindul egy reform, amely teljes szerkezeti, személyi és tartalmi megújulást hoz a kormányzati munkában és a pártban is. Ez a „hátha” szólt legfőképpen Gyurcsány mellett. Vitányi egyébként úgy fogalmazott: „El tudnék képzelni még jobbat is nála, de nem látok mást.” Ebben a pillanatban ő a legalkalmasabb. A kongresszusi küldöttek azért is rá szavaztak, hogy fellázadjanak az elnökség „fura körülmények között meghozott döntése ellen”.

Holott nem volt mindenki ínyére a leköszönt sportminiszter, különösen az első órákban nem, amikor önjelölt módon közölte, szívesen indulna a miniszterelnöki tisztért. „Az első reakció az volt a tagságban: még hogy ő. Ám amint elkezdett beszélni, érvelni, s ahogyan teltek a napok, egyre több vidéki szervezet vezetője mondta: ejha” – magyarázta Gyurcsány népszerűségének emelkedését egy baranyai párttag.

Ahogyan néhány napon belül bukott sportminiszterből miniszterelnök-jelöltté vált, bizonyítja, megvan benne a spiritusz és a győzelem esélye. „Erre a produkcióra azért kevesen lettek volna képesek, különösen akkora ellenszéllel, mint amekkorát az MSZP elnöksége jelentett számára”- fogalmazott egyik informátorunk.

A kongresszusi küldöttek Gyurcsányra szavazva fellázadtak a Kiss Pétert támogató elnökség ellen.

SZIMPÁTIA? A közgazdász végzettségű, angolul tárgyalóképes, üzletemberi múlttal rendelkező Gyurcsány jelölését egyértelmű szimpátiával fogadták a pénz- és tőkepiaci szereplők. Híreink szerint Surányi Györgyöt és Bokros Lajost máris tanácsadójának kérte föl. De gyökeres fordulatra már csak az új jelöltek személye miatt sem kell számítani. Gyurcsány korábbi nyilatkozataiból kihámozható, úgy gondolja, a gazdaság és a társadalom ügyei komplementer viszonyban kell legyenek egymással. Nem lehet nyakló nélkül osztogatni, csak annyit szabad, amennyit a gazdaság helyzetbe hozásával sikerül előteremteni.

Hosszú idő van azonban hátra szeptember 26-áig, amikor is a köztársasági elnök felkérheti az új miniszterelnök-jelöltet kormányalakításra. A Figyelő úgy tudja, több vidéki MSZP-szervezetben is szervezkednek. „Harminc nap bőven elegendő ahhoz, hogy esetleg más jelöltet találjon a szocialista párt” – fogalmazott egyik informátorunk. A koalíciós partner mindenesetre jelezte: maximálisan támogatja Gyurcsány Ferencet.