Boda Miklós. Piacorientált kutatóhelyekre van szükség.
Svédországnak és Finnországnak sikerült csupán egyelőre teljesítenie az Európai Unió 2002-es barcelonai csúcstalálkozóján kitűzött célt, amely szerint a tagállamoknak 2010-ig a nemzeti össztermék 3 százalékát kell K+F-re fordítaniuk. Míg az EU más országaiban legalább a vállalásnak megfelelően évről évre emelkedik a szóban forgó mutató, Magyarországon két éve csökken: a 2002-es 1,01 százalék után 2003-ban már csak 0,94 százalék volt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) augusztus elején közzétett adatai szerint. A visszaesés annak ellenére tagadhatatlan, hogy kinyilatkoztatások szintjén mind az Orbán-, mind a Medgyessy-kormány elkötelezte magát a K+F ágazat fellendítése mellett (Cél a másfél százalék, Figyelő, 2001/9. szám). Nem túlzás tehát állítani, hogy a helyzet javításához drasztikus változtatásokra van szükség, amelyek elsősorban azért sürgetőek, mert egyértelmű az összefüggés egy ország K+F költése és versenyképessége között.
A svéd példa – saját lábon
Hans Wigzell. Számítógépes játékokon alapuló memóriafejlesztő terápia, zsírokból álló membránokba csomagolt gyógyszerek, a fagyasztott vérplazmát pillanatok alatt felmelegítő mikrohullámú készülék – csak néhány példa a stockholmi Karolinska Institutet (KI) által alapított szatellit-vállalkozások fejlesztései közül. Az orvosi Nobel-díjak odaítéléséért felelős KI átlagosan havonta alapít egy, a felsoroltakhoz hasonló újdonságot kitaláló spin-off társaságot; az egyetemként is működő intézet élettudományokkal foglalkozó legnagyobb kutatóhely Európában, amelynek vezetői az ott született ötletek megvalósításának szándékával valóságos vállalatbirodalmat építettek ki az anyaintézmény köré. „ A tudósoknak kutya kötelességük, hogy a közpénzeken elért eredményekből terméket fejlesszenek, ehhez viszont piaci szemlélet szükséges” – mondta a Figyelőnek Hans Wigzell, az intézet tulajdonában álló cégek tevékenységét felügyelő Karolinska Institutet Holding AB elnöke. A holding tagja többek között a kutatók cégalapítását segítő tanácsadó vállalkozás (Karolinska Innovations), amely mellett az intézet saját, nyugdíjbiztosítók és egyéb magánbefektetők által fenntartott, 500 millió svéd korona alaptőkével rendelkező befektetési alapot is működtet (Karolinska Investment Fund) és kockázatitőke-kihelyezéssel is foglalkozik (Karolinska Development). A holdingnak ma több mint ötven start-up vállalkozásban van tulajdonrésze, s ezeket bármely más pénzügyi befektetőhöz hasonlóan kezeli. Az intézet bevétele 2003-ban több mint 3 milliárd svéd korona (80 milliárd forint, a teljes magyar K+F költés több mint egyharmada) volt, amelynek egynegyedét juttatták vissza egyetemi képzésre; a kutatás-fejlesztésre fordított 2,3 milliárd korona 40 százaléka költségvetési támogatásból, 22 százaléka különböző alapítványoktól, 27 százaléka belföldi és nemzetközi pályázatokból, 11 százaléka pedig ipari megbízásokból és a cégek értékesítéséből származott.
„Az akadémiai kutatás és a fejlesztő intézet nem azonos, és a kutatást továbbra is támogatni kell, de a korszerűbb működést nagyon is szeretném, éppen a hasznosulás érdekében – reagál a felvetésre Inzelt Péter, a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének (Sztaki) igazgatója. – Itthon ma rendkívül nehéz a kutatási eredmények megvalósítása, mert minimális a hazai háttéripar ilyen irányú készsége.” A Sztaki azért ennek ellenére a piacon is jól szerepel: tavalyi árbevétele 3,5 milliárd forint volt, amelynek egyharmada származott költségvetési forrásokból, egyharmada hazai és nemzetközi pályázatokból, egyharmada pedig ipari megbízásokból. „Ezt az arányt egészségesnek tartom, de a költségvetési szerv formájában való működés az eredményeink ellenére alkalmatlan a hatékony kutatás-fejlesztésre” – mondja Inzelt Péter, aki mindenképpen új szervezeti forma létrehozását pártolja a kutatóintézetek, az egyetemek, de még a kórházak számára is.
Ahhoz ugyanis, hogy a közpénzből élő intézet különböző, a kutatási eredményeket hasznosító vállalkozásokat, úgynevezett spin-off cégeket, más néven szatellit vállalkozásokat alapíthasson, vagy azokban részesedést szerezzen, külön kormányengedély kell, amelynek beszerzése buktatókkal teli hosszú folyamat, amit egyetlen befektető sem vár ki. Ezért az NKTH az államháztartási törvény megváltozatását szorgalmazza. A törekvéssel Inzelt Péter is egyetért. „Érthetetlen, hogy amikor intézetvezetőként százmilliós programokról dönthetek, miért nem szállhatok be másfél millióval egy alakuló kft.-be. Ez abszolút gátja a spin-offok létrehozásának” – panaszkodik a kutatóintézetekben születő tudományos eredmények üzleti célú hasznosításának nehézségeire Inzelt.
A Boda Miklós vezette szakértői bizottság javaslatainak másik fontos eleme az innovatív, technológia-intenzív vállalkozások adó- és járulékterheinek csökkentése. Ez a probléma egyebek közt az információtechnológia területén tevékenykedő vállalatokat is érinti. Az Informatikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ), amely az NKTH-val együttműködve szintén részt vesz a pénzügyminiszternek benyújtott javaslatok kidolgozásában, elsősorban a szoftverfejlesztő cégek támogatását szorgalmazza. „Ez a tevékenység masszívan kutatás-fejlesztés igényes, amivel magas hozzáadott értékarányt teremt, ezért az ezzel foglalkozó cégeket segíteni kell – mondja Szekfű Balázs, az IVSZ igazgatója. – A magas adók és tb-járulékok miatt azonban sok vállalkozásnak nem éri meg igénybe venni a magyar agyakat.
Van remény?
Míg a magyarországi GDP-arányos K+F költés mutatója csökken, azért az erre fordított abszolút összegek nagysága évek óta emelkedik, tavaly elérte a 170 milliárd forintot. Nagyobb baj, hogy ezen öszszeg kétharmada költségvetési forrásból származik, és nem a vállalatoktól – ez az arány az EU országaiban éppen fordított. Mindenképpen pozitív változásnak értékelhető viszont a K+F tevékenységet nem végző vállatokat terhelő innovációs járulék befizetéséiből származó Innovációs Alap idei létrehozása, amely a költségvetéstől független, kizárólag K+F-re (és az elosztását felügyelő hivatal, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal működtetésére) fordítható keretet képez. Az idei első félévben a várt 5,5 milliárd forint helyett 9 milliárd folyt be az alapba. Ezt az NKTH által kidolgozott pályázati rendszerben osztják majd el, a pénzekért kutatóhelyek és ipari partnerek konzorciumai jelentkezhetnek. A nyertesek kiválasztásában elsődleges szerepe lesz a hasznosíthatóságnak, a pályázatokat kiíró NKTH kötelezően előírja majd például, hogy az eredményekhez szabadalmak kötődjenek, ami rendkívül fontos feltétele a jövőbeli termékké alakulásnak.
Az innovatív vállalkozások érdekeit képviselő Magyar Innovációs Szövetség is a cégek megsegítésétől, az adóterhek csökkentésétől várja a hazai versenyképesség javulását. Pakucs János, a szervezet elnöke szerint az általa drámainak nevezett helyzetből csak úgy lehet kiutat találni, ha sikerül növelni a vállalkozások ma még igen csekély K+F ráfordításait. A kiemelten innovatív cégeknek – amelyek árbevételük több mint 10 százalékát fordítják kutatás-fejlesztésre – és a három évesnél nem régebben alapított spin-off cégeknek ezért három éven át teljes adómentességet javasol a szövetség. „Ez nem okoz nagy bevételkiesést az államnak, hiszen pár száz ilyen cég van csak, ám éppen ezek növekedési képessége óriási, így idővel komoly adófizetővé válhatnak” – érvel Pakucs.
ELSZÁLLT ESÉLYEK. Jó hír, hogy a fenti javaslatok nemcsak a 2005-ös költségvetés alkujának tárgyai. Az IVSZ, az NKTH és az Innovációs Szövetség által a kormányzatnak eljuttatott csomag egy részét ugyanis már tartalmazza a szeptemberben az Országgyűlés elé kerülő innovációs törvény tervezete, amelynek célja éppen a barcelonai vállalások teljesítésének elősegítése lenne. A KSH adatainak ismeretében azonban csodára akkor sem lehet számítani, ha a tervezett jogszabályi változások megvalósulnak: a kormányzat által több fórumon is hangoztatott és célul kitűzött 1,5 százalékos GDP arányos K+F költés jó esetben is csak a ciklus legvégére valósulhat meg.
