eklarálták, hogy öt éven belül mintegy 5 százalékos piaci részesedésre törnek a román bankpiacon. Mi a céljuk hosszabb távon? 
Csányi Sándor. Nyugat felé haladnak
– Legalább 10 százalékot szeretnénk elérni, hiszen ennél kisebb részesedés mellett nem kifizetődő tartósan jelen lenni egy piacon. Természetesen nem csupán a szorosan vett bankpiacról beszélek, hanem összességében a háztartások pénzeszközeit kezelő szolgáltatásokról, ideértve tehát a biztosítást, a lízinget és az alapkezelést is.
– Mire alapozzák e tervet?
– Mindenekelőtt abban a banki technológiában bízunk, amellyel mi a pénzintézetek működését, az értékesítést szervezzük. Ez a módszer eddigi akvizíciós tapasztalataink szerint külföldön is működik. Ami pedig az egyik legfontosabb helyi adottságot illeti: most állították fel Romániában az új elektronikus zsíró rendszert. Ez az infrastruktúra lehetővé teszi, hogy korszerű szolgáltatásokat kínáljanak a bankok, és úgy gondolom, mi nagyon versenyképes termékekkel léphetünk a piacra. Számítok továbbá arra is, hogy segítséget kapunk a fiókhálózat gyors fejlesztéséhez; különböző vállalkozók, akiknek az életét könnyebbé teheti az OTP Bank Romániában, már megfelelő támogatást ígértek ehhez.
– Hasonlóan a magyarországi piachoz, Romániában is csaknem 40 bank működik, és számos hazai konkurensükkel itt is meg kell küzdeniük, miközben hiányzik a méretből adódó előny. Ezúttal mi lehet az erősségük?
– Többet is említhetnék. Az OTP Bank vállalkozásoknál alkalmazott scoring rendszerének romániai bevezetése például a helyi konkurensekénél sokkal gyorsabb ügyfélkiszolgálást tesz lehetővé. Másik erősségünk a projektfinanszírozás lehet. Hazai tapasztalatainkat Bulgáriában és Szlovákiában máris nagyon jól tudjuk hasznosítani, úgy gondoljuk, Romániában is komoly projektekbe tudtunk beszállni. Lakossági téren pedig több olyan szolgáltatásunk van, amelyek a mai román bankpiacról még hiányoznak; meggyőződésem, hogy ezáltal is teret nyerhetünk.
– Milyen előnyök és hátrányok származnak abból, hogy két éve kútba esett egy nagybank, a BCR megvásárlása, most viszont gyakorlatilag az alapokról indulhatnak?
– Egy nagybank átalakítása rengeteg munkával járt volna, ugyanakkor azon az úton járva könynyebb lett volna egy eredményes pénzintézetet kialakítani, mint egy kis bankkal komoly piaci részesedést elérni. A RoBanknál ugyanakkor fél éven belül tudjuk kínálni a teljes hazai szolgáltatási palettát, míg a BCR-nél ehhez legalább két évre lett volna szükség. Bízom benne, hogy ilyen tempó mellett a gyorsan növekvő román piacon is tudunk még válogatni az ügyfelek között, és a legértékesebbeket sikerül megszerezni közülük.
– Terveik szerint három éven belül fordulhat nyereségesre a RoBank. Hatékonyságával vajon mikor érhet ez az érdekeltség az OTP nyomába?
– Valamennyi akvizíciónknál alapkövetelménynek tekintjük, hogy legfeljebb öt év alatt elérjük az OTP Banknál mérhető tőkére vetített megtérülést, egyébként rabolnánk a részvényesi értéket.
– Sikerességük persze a romániai politika hozzáállásától is nagymértékben függ majd. Miről tárgyalt a román kormányfővel közvetlenül az aláírást megelőzően?
– Azt szerettem volna megtudni Nastasétól, akit egyébként régebb óta ismerek, hogy milyen a hivatalos fogadtatásunk. A válasz alapján úgy látom, kedvező. Arra is kíváncsi voltam, milyen mozgásterünk lesz azokban a kérdésekben, amelyeknél az egyik partner az állam. A találkozón elhangzottak alapján nem fenyeget bennünket diszkrimináció.
– Elvonultak a viharfelhők?
– Viharfelhők sohasem voltak.
– Mi arra a garancia, hogy valóban nem ütköznek akadályokba a későbbiekben?
– Ezek egyelőre remények és kilátások, a konkrét üzletek során derül majd ki, mennyi válik belőlük valóra. Az OTP azonban nem csupán az erdélyi magyarok, hanem egész Románia bankja kíván lenni, s minél nagyobbak vagyunk, annál inkább hozzájárulhatunk a két ország gazdasági kapcsolatainak erősödéséhez, a feszültségek enyhítéséhez.
– Több ízben elhangzott, hogy Közép-Európa legjobb bankjának tartja az OTP-t. Ehhez mekkora piaci részesedés dukál a régióban?
– Megjegyezném, nem csupán én minősítem így a bankot: az EBRD nemrég készített felmérése öt kategóriában hasonlította össze a csatlakozó országok pénzintézeteit, és három területen – „öszszetettben”, projekt finanszírozóként és kereskedelem finanszírozóként – az OTP Banknak ítélte oda az első helyet. Ám ezzel együtt sem mernék most konkrét számot mondani. Kérdéses például, hogy a román piacon csak organikus úton tudunk fejlődni, vagy alkalmunk lesz más, állami vagy magánkézben lévő bank vásárlásába is bekapcsolódni. További – szerbiai, horvátországi és ukrajnai – akvizíciós törekvéseink sikerétől is függ a végső piaci részesedés. Egy biztos: szeretnénk nagyok lenni.
– Hogy szólnak az európai tervek? A komoly növekedéssel kecsegtető Közép- és Kelet-Európa bevételét követően már csak a konszolidált és kicsiny profitot ígérő nyugat-európai piac marad.
– Nehéz előre látni. Vannak olyan bankok, amelyek néhány éve még fel akarták vásárolni az OTP-t, és ma kisebb a piaci kapitalizációjuk a miénknél. Ha eredményesen növekszünk, és mindenütt sikerül elérni legalább olyan megtérülést, mint a magyarországi anyabanknál – erre egyébként minden esélyünk megvan -, akkor reális célkitűzés lehet egy nálunk kevésbé hatékonyan működő, de hatékonyabbá tehető nyugat-európai bank megszerzése. Hacsak előtte fel nem vásárolnak bennünket…
