Milliók állnak mögöttük

Laurie David nem tagja egyetlen, politikai előnyökre pályázó, speciális érdekeket képviselő lobbicsoportnak sem. Csupán elkötelezett környezetvédő, aki most George W. Bush elnök megbuktatása érdekében hajt föl pénzeket. Hogy mit akar cserébe? Szigorúbb környezetvédelmi normákat az erőművekre, és keményebb károsanyag-kibocsátási előírásokat az autógyárakra vonatkozóan. És persze szeretné azt is, ha a következő elnök aláírná a Kiotói Egyezményt, vállalva, hogy az Egyesült Államok csökkenti az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátását.

Republikánus pénzszerző rendezvény. Százmilliókat tapsolnak el a kampány alatt.

A 45 éves Laurie David korábban csak környezetvédelmi ügyekhez szerzett anyagi támogatást, most azonban politikai célokra gyűjt pénzt. Teszi ezt méghozzá a kampányfinanszírozási törvények megkerülésével, amelyek immár tiltják a politikai pártok számára a korlátlan mennyiségű hozzájárulások elfogadását. A „módszere” a következő: a szórakoztatóipar, a média és a divatvilág prominens képviselőit hívja meg Beverly Hills-i otthonába, ahol nincs sem elegáns vacsora, sem részvételi díj, viszont demokrata aktivisták előadják Bush legyőzésére vonatkozó stratégiájukat, majd David diszkréten megjegyzi, hogy ő maga 100 ezer dollárt adott a kampányra, és megkérdi vendégeit, volnának-e szívesek csatlakozni hozzá. „Személy szerint mindent meg kell tennem azért, hogy viszszaszerezzük az országot a jobboldaltól” – mondja Laurie David, aki mellesleg a komikus Larry David felesége, és korábban maga is a médiában dolgozott.

ÚJ NAGY HALAK. Ezeken az összejöveteleken eddig mintegy 2 millió dollárt szedett össze a liberális 527-es alapok számára, amelyek az adótörvény vonatkozó paragrafusáról kapták a nevüket, alapvető céljuk pedig nem más, mint kijátszani a kampányfinanszírozás átalakításáról szóló 2002-es McCain-Feingold-törvényt. Ezzel ő is tagja lett a pénzfelhajtók új generációjának, amely a törvényben talált kiskapukat kihasználva gondoskodik arról, hogy a politikusoknak továbbra is legyen miből kampányolniuk. Ők az új nagy halak. De a reform nyomán megjelentek még bőkezűbb támogatók is, a „szupercápák” – köztük nem utolsósorban a milliárdos Soros György -, akik hatalmas adományokat juttatnak az 527-eseknek. Soros egymaga 15 millió dollárt adott liberális célokra.

Van azonban egy harmadik, legalább ilyen fontos forrás is. Ezt vállalati csúcsvezetők és lobbisták mozgósítják, akik saját cégükön, illetve ágazatukon belül nyitják meg a pénzcsapokat valamelyik jelölt javára. Az ilyen adományszervezők közül a Republikánus Párt (GOP) támogatóinak oldalán mindenekelőtt E. Stanley O’Neil, a Merrill Lynch befektetési bank elnöke, a másik térfélen pedig Ivan A. Schlager, a Skadden, Arps, Slate, Meagher & Flom ügyvédi iroda partnere tűnt ki azzal, hogy óriási pénzeket szedett össze az alkalmazottak, partnerek és barátok ezreitől, akik a törvény értelmében fejenként maximum 2 ezer dollárt adhatnak.

Mindent egybevéve a 2004-es elnökválasztás előtt soha nem látott összegek folynak be kampányfinanszírozásra, egyúttal soha nem látott befolyásra tesznek szert a speciális érdekcsoportok is, holott a jogszabályi reform elvben éppen ennek kizárására lett volna hivatott. Február végéig Bush és a tíz demokrata elnökaspiráns együttesen 316 millió dollárt kapott, ami 72 százalékkal több a 2000-es kampány azonos időpontjáig összegyűlt 184 millió dollárnál. Majd márciusban mind Bush, mind a demokrata elnökjelöltség várományosa, John F. Kerry annyi pénzhez jutott, hogy a korábbi summákkal együtt már mindketten közel vannak egész évre szóló 170, illetve 80 millió dolláros céljuk teljesítéséhez. Kerry gyengébben kezdett ugyan, de később rákapcsolt: április elsején bejelentette, hogy az év első három hónapjában több mint 40 millió dollárt szerzett, megdöntve ezzel Bush egy negyedévi 29 millió dolláros rekordját.

A GOP számára a vállalati adományszervezők a legfontosabbak, akik főleg a Wall Streeten, az egészségügyi, a feldolgozóipari és az olajtársaságoknál vitték tökélyre a pénzgyűjtés művészetét. Az elnök mögött 188 úgynevezett „csősz” (ranger) áll, ők fejenként több mint 200 ezer dollárt szedtek össze. Utánuk jönnek az „úttörők” (pioneer), szám szerint 270-en, akik legalább 100 ezer dollárt hajtottak föl. Az egészségügyből 7 millió, a technológiai vállalatoktól 4 millió dollár folyt be, ám a fő forrás a Wall Street: a befektetési és kereskedelmi bankok, valamint a biztosítók alkalmazottai eddig 15 millió dollárral gazdagították az elnököt. Bush tíz legnagyobb támogatója között hét pénzügyi társaság található, élükön a Merrill Lynch céggel, amelynek emberei 458 ezer dollárt adományoztak. O’Neil bankelnök, az első számú Bush-“csősz” tavaly partit rendezett, ahol 4 millió dollár gyűlt öszsze, miután előzőleg levélben szólította fel a társaság igazgatóit Bush támogatására.

MUNKAADÓI ÖSZTÖNZÉS. A pénzügyi szektorból több „csősz” és „úttörő” került ki, mint bármely másik ágazatból, összesen 73, akik közül tizenöten az adott vállalat élén állnak. O’Neil mellett olyan nevekkel lehet találkozni itt, mint Joseph J. Grano, a svájci UBS bank amerikai vagyonkezelő részlegének vezérigazgatója, Maurice R. Greenberg, az American International Group (AIG) biztosítótársaság elnöke, vagy John J. Mack, a Crédit Suisse First Boston (CSFB) vezérigazgatója. A Merrill szóvivője szerint O’Neil bőkezűsége „a Bush elnökbe vetett személyes hitét tükrözi”. A társaság azt állítja: arra biztatják az alkalmazottakat, hogy saját választásuk alapján támogassák egyik vagy másik oldalt. A bírálók azonban nem hiszik el ezt, tekintve, hogy a Merrilltől származó pénzek 80 százaléka jut Bushnak, és a többi Wall Street-i cég adományainak javát is ő kapja.

Kerry kevésbé népszerű az üzleti vezetők körében, ő inkább a washingtoni ügyvédi irodákra, a lobbicsoportokra és a szórakoztatóiparra számíthat. Nincs annyi nagy adományszervezője, mint Bushnak, és az általuk felhajtott összeg is kisebb. „Csőszei” nincsenek, 100 ezer dollárt vagy többet viszont 59-en, legalább 50 ezret pedig 123-an gyűjtöttek össze a számára kollégáktól, kereskedelmi csoportoktól és kormánytisztviselőktől. Tíz fő támogatója között négy ügyvédi iroda és lobbicsoport van, az élen a Skadden Arps cég áll 106 ezer dollárral. Schlager, az iroda partnere a kilencvenes évek elején főtanácsadói minőségben a szenátus külkereskedelmi albizottságának dolgozott, amelynek akkor Kerry volt az elnöke.

A szórakoztatóipar úgyszintén nagyvonalúnak bizonyult. Március 30-án az élelmiszer-áruházaiból meggazdagodott Ron Burkle egy ebédet és egy vacsorát adott La Jolla-i otthonában, ahol előbb 1 millió, majd 3 millió dollár jött össze. A megjelentek között ott volt egy sor sztárszínész, köztük Jennifer Aniston, Leonardo di Caprio és Dustin Hoffman, de például a filmrendező Oliver Stone is elfogadta a meghívást. A Wall Street szintén támogatja Kerryt, de az onnan befolyt 2 millió dollár összehasonlíthatatlanul kevesebb a Bushnak juttatott pénznél, amit legfőképp az magyaráz, hogy a pénzügyi cégek adóemeléstől tartanak Kerry győzelme esetén.

KIEGYENLÍTŐDÉS. Ezzel együtt a demokraták leendő jelöltjét már nem fenyegeti az a korábban még valósnak látszó veszély, hogy nem lesz elegendő pénze Bush támadásainak visszaverésére. A demokrata kampányszervező gépezet, a Democratic National Committee várhatóan 75 millió dollárt szerez, az 527-es alapokhoz legalább 100 millió dollár érkezik, azaz a Kerry által személyesen begyűjtött 80 millióval együtt végül minimum 255 millió dollár jön össze a választási hadjárathoz.

Mindazonáltal a pénztárcák nem nyílnak meg olyan könnyen, mint régebben. A technológiai szektor például, amely annak idején nagyon erősen támogatta Bill Clintont és Al Gore-t, azóta átesett egy hároméves válságon, emiatt kevésbé nagyvonalú, mint azt Kerry és csapata remélte. Március elejéig Kerry 301 ezer dollárt kapott számítástechnikai és internetes vállalatoktól, míg négy évvel korábban Gore ugyaneddig az időpontig 587 ezer dollárt gyűjtött ebből a körből.

Egyes technológiai vezetők egyáltalán nem is lelkesednek Kerryért, különösen kezdeti populista kampánya és az outsourcing elleni legújabb kirohanásai miatt. Közéjük tartozik Marc L. Andreessen, a Netscape Communications társalapítója, jelenleg az Opsware szoftvercég elnöke, aki szerint „Kerry rossz irányba halad”. Andreessen 1996-ban és 2000-ben 300 ezer dollárral támogatta a demokrata jelölteket, ám most egyetlen centet sem adott.

A 2 ezer dolláros hozzájárulások és a nagy összegű adományok mellett a kisebb pénzek is lényegesek. Ezen a téren a Kerryvel szemben fölöttébb gyorsan alulmaradó korábbi demokrata reménység, Howard Dean teljesített a legjobban, de általában is elmondható, hogy március elsejéig az összes elnökaspiráns 78 millió dollárt gyűjtött be 200 dollárnál kisebb támogatásokból, ami több mint kétszerese a négy évvel ezelőtti összegnek. Persze a végelszámolásnál mégiscsak a nagyobb hozzájárulások döntenek. Bush és Kerry eddigi kampánypénzének egyaránt több mint kétharmad része az 1 ezer dollárt meghaladó támogatásokból származik. Kerry ugyanakkor egyre közelebb kerül Bushhoz részint a Dean-féle gyűlések révén, részint azzal, hogy internetes adományozásra biztatja híveit. Március 26-án közölte, hogy 20 nap alatt 20 millió dollárt szerzett az interneten keresztül, amivel megdöntötte Dean rekordját, és meszsze túlszárnyalta a Bush-kasszába online befolyt 4 millió dollárt.

A kampányfinanszírozási reform alighanem legellentmondásosabb következménye a liberális 527-es csoportok megjelenése és a mögöttük álló politikai vállalkozók fellépése. Sokan úgy látják, hogy az ilyen pénzszerzés aláássa a McCain-Feingold-törvény eredeti szándékait. „Az egyetlen cél a szövetségi választás kimenetelének befolyásolása, ezért az 527-eseknek ugyanúgy regisztráltatniuk kellene magukat a Szövetségi Választási Bizottságnál, mint más politikai akciószervezeteknek” – szögezi le Thomas E. Mann, a Brookings Institution munkatársa.

Nem kevésbé aggályos fejlemény, hogy az 527-esekkel együtt színre léptek a több százezer, vagy akár több millió dolláros csekkeket kiállító szuperdonorok is. Az ACT és a Media Fund támogatói közé tartozik például Robert Glaser, a RealNetworks vezérigazgatója 745 ezer dollárral, Peter B. Lewis, a Progressive vezérigazgatója 3 millió dollárral, és persze Soros, aki előbb rekordösszeget, 10 millió dollárt, majd nem sokkal később újabb 5 milliót juttatott a Bush-ellenes reklámokat is szponzoráló MoveOn.org-nak.

POLITIKAI ERÓZIÓ. Charles E. M. Korb, a reformpárti Committee for Economic Development üzleti csoport elnöke egyelőre nem látja jelét annak, hogy vállalati pénzek áramlanának az 527-esekhez, vagy hogy a jelöltek anyagi támogatásért fordulnának vállalatvezetőkhöz. Meggyőződése szerint a mostani választási évadban tapasztalható pénzözön nem a kampányreform kudarcáról tanúskodik, hanem a nagy tétekről és az erős választói érzelmekről. „Gyűlnek ugyan a támogatások, de ennek csak mérsékelt erodáló hatása lesz a politikára” – állítja.

Mindez akár azt is sejtetheti, hogy Laurie David nem fog szigorúbb környezetvédelmi szabályokért lobbizni, ha Kerry nyer novemberben, vagy hogy a Wall Street nem sürget új nyugdíj-előtakarékossági programokat, ha Bush diadalmaskodik. Logikusabb azonban arra számítani, hogy a győztesnél hamar kopogtatnak majd igényeikkel a most őt támogató érdekcsoportok.