Kifutott

Fehérvári tábla. Keresztülhúzott számítások.

Nem először végzi tejipari cég felszámolását a Parmalathoz kijelölt felszámoló biztos, felelős szerepe volt ugyanis ebben a folyamatban a Mizo-Baranyatej Rt.-nél is az ezredfordulón. A dolog pikantériája, hogy az akkor létrejött Új-Mizo felszámolására a napokban friss kérelmet adtak be a Baranya Megyei Bírósághoz. A többmilliárd forintos árbevételű cég „mindössze” 18 millió forintos tartozását elégelte meg az egyik tejbeszállító. A beadvány ellenére az Új-Mizo felszámolása nem várható (lásd külön írásunkat), a székesfehérvári Parmalat Hungáriáé azonban lapzártánkat követően, a 15 napos fellebbezési határidő lejártával minden bizonnyal megkezdődik. A kijelölt felszámoló a TM-Line Kft., amelynek ügyvezető igazgatója, Somogyi Ferenc tejipari specialista. Ez kétségtelen pozitívum, ám elgondolkodtató, hogy a TM-Line Kft. mérlege nem található meg a cégbíróságon.

Cristiano Villani, a Parmalat Hungária elnök-vezérigazgatója a cég tartozását a múlt héten 5,5 milliárd forintra taksálta, ebből 1,9 milliárd a 60 napnál régebben lejárt kötelezettségek állománya. A Figyelő információja szerint viszont az elmúlt három évet – átlagosan mintegy 17 milliárd forintos árbevétel mellett – milliárdos veszteségekkel záró társaság kötelezettsége 2003 végén már a 6,5 milliárd forintot közelítette, miközben a cég saját tőkéje egy év alatt 2,5 milliárd forinttal, mínusz 650 millió forintra apadt tavaly decemberre. Mérleg szerinti vesztesége 2003-ban meghaladta a 2,6 milliárd forintot.

VESZTESÉGREKORD. Az évi 90-112 millió liter tej feldolgozásával korábban 5,5 százalékos piaci részesedést magáénak tudó fehérvári Parmalat termelése az idén már a fele a tavalyinak, illetve harmada a cég fénykorában mértnek. Normális körülmények között a cég értéke a szakemberek szerint 4,5-5,5 milliárd forint, de a jelenlegi nyomott, túltermeléses tejpiacon már az is nagy sikernek számítana, ha 2,5 milliárd forintot megadnának érte.

Ennek ellenére tavaly, a cég túlélése reményében meghirdetett „befektető-toborzón”, 9 kérője is akadt a fehérvári feldolgozónak. Közöttük az A-Tej Kft. – amelyet a Parmalatnak beszállító 40 termelő erre a célra hozott létre -, valamint a feldolgozó logisztikai feladatait ellátó Catone Kft. A beszállítók a tavaly novemberben és decemberben felhalmozott 950 millió forintos adósság fejében szerettek volna tulajdonrészhez jutni a magyar társaságban. Erről értesítették is az olasz anyavállalat csődbiztosát, de az itteni cégben 32 százalékban tulajdonos Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) nem járult hozzá a megállapodáshoz. Nem segített tehát, hogy az agrártárca teljes állami garanciával és kamattámogatással kölcsönt ajánlott a beszállítóknak.

A gazdák még mindig tárgyalnak a kölcsönről a szaktárcával, de az uniós csatlakozással harapófogóba kerülnek. „Vásárlásról legfeljebb a most kezdődő felszámolás végén lehet szó, de támogatott hitelt csak május elsejéig adhat az állam” – ismeri el Istvánfalvi Miklós, a Parmalatnak beszállító gazdákat tömörítő konzorcium nevében.

A többi hitelező is csak a hosszú felszámolási eljárás végén juthat pénze kisebb-nagyobb részéhez. Ám a Tej Terméktanács, amely mintegy 350 millió forintos elmaradt befizetés (ebből 270 millió forint 60 napnál hosszabb tartozás) miatt kérte saját tagja ellen a felszámolást, legfeljebb a pénz 30-40 százalékára számíthat. Jobb helyzetben vannak a kis- és középvállalkozó beszállítók, akik az adóslistán a kielégítési rangsorban előrébb állnak, így követeléseik 100 százalékához hozzájuthatnak.

Próba, szerencse Az Új-Mizo Rt. felszámolását kérte a Baranya Me-gyei Bíróságtól az egyik tejbeszállító, amely tavaly óta hiába vár 18 millió forintjára. Abban az árvitában szánta el magát a döntésre, amely még a november-decemberre ki nem fizetett állami exporttámogatás miatt keletkezett. A tejpiaci zavarok kezelésére az állam literenként 50 forint támogatást ígért a feldolgozóknak a felesleg kiszállításához, de az év utolsó két hónapjára elfogyott a pénz. Ezért nemcsak a Mizo, hanem más feldolgozó sem fizette ki (az exporttámogatásért cserébe vállalt) 72 forintos felvásárlási árat, csak literenként 4-7 forinttal kevesebbet. Az agrárbéke-megállapodásban foglaltak szerint azonban a mezőgazdasági tárca vállalta, hogy utólag megtéríti a termelőknek az árkülönbözetet; a végrehajtási rendelet megjelenése a napokban várható. Éppen ezért a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója, Sirman Ferenc szerint feltehetően nincs jogalapja a felszámolási kérelemnek.

Kérdés, hogy mikor, mert a tejpiaci kilátások nem kedveznek az eladásnak. A hazai ipar több mint 2 milliárd liter feldolgozására képes, miközben tavaly 1,6 milliárd liter tejet vásároltak fel. Ebből az 1,2 milliárd literes belföldi értékesítés után megmaradt 400 millió liter felesleg okozott piaci galibát, a kiszállítására ugyanis idő előtt elfogyott az exporttámogatás. Az idén sem sokkal jobb a helyzet, hiszen havi 30 millió liter tejfelesleg termelődik, amelynek az elhelyezése csak az EU-csatlakozásig rendeződött. Az agrártárca májusig meghirdette ugyan a csatlakozás előtti „csonka év” agrártámogatási szabályait, a belépés utáni uniós szabályok viszont a havi feleslegből csak 10-15 millió liter kiszállítására teremtenek fedezetet.

SZABAD TEJKERESKEDELEM. „Akár egyötödével is csökken majd a tejtermelés” – mondja ki a nyilvánvaló következményt Sirman Ferenc, a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója. A hazai termelők, feldolgozók pozíciói alaposan és – előre megjósolhatatlanul – megváltozhatnak majd attól, hogy májustól uniós távlatban is „szabad lesz a gazda”. Valós veszéllyel fenyeget a hazainál olcsóbb szlovák és nyugat-európai, főleg német és holland tej magyarországi „inváziója”. Ugyanakkor a nemzeti tejkvótában szűkölködő olasz feldolgozók magyar tejtermelőket keresnek, hogy a német beszállítók helyett közelebbről vásároljanak nyers tejet. A Parmalat-botrány után ugyanis Olaszországban literenként 90-100 forintnak megfelelő szintre ment fel a felvásárlási ár. További piaci lehetőségekkel kecsegtet a görög piac, ahol szintén hasonlóan magas az ár.

„Nyertesei lesznek a csatlakozásnak a multinacionális csoportok magyarországi feldolgozói, amelyek saját nemzetközi értékesítési hálózatukban 15-20 százalékkal is többet tudnak eladni” – véli Sirman Ferenc. A hálózati előnyökre azonban nem számíthat a magyarországi Parmalat leánycég, amely nem került fel az olasz csoport csődvédelmet élvező vállalatainak listájára, és amely az olaszországi csődbiztos szándéka szerint a jövőben nem is használhatja majd a márkanevet.