Waltham a hobbiállattartók angliai Mekkája, földi kutya- és macskaparadicsom. Az intézetben a négylábúak minden mozdulatát, gesztusát lesik, s megtekintésükre egész Európából szerveznek utakat. Állatorvosok, etológusok hada, külön simogató személyzet fáradozik azon, hogy a legínycsiklandóbb, legegészségesebb eledeleket fejlesszék ki nekik, és a legjobban érezzék magukat. Az ebjóléti központot fenntartó, állateledel-gyártó Masterfoods csoportnak nem kell jobb referencia az egészségtől kicsattanó, boldog lakóknál. 
ZSÍROS ÜZLET. Amióta az emberek a nagyvárosi magány, a lelki sérülések gyógyítására a bundás társaktól várják a segítséget, egyre zsírosabb üzletté vált a hobbiállattartás. A külföldi eledelgyártók másfél évtizeddel ezelőtt kezdték meghódítani Magyarországot. Nem volt nehéz dolguk, mert akkoriban a messziről illatozó fagyasztott hús, a csirke farhát volt az állati csemege. Az ezredfordulóra már több mint 82 ezer tonnásra duzzadt állateledel-piac mennyiségi növekedése azóta alábbhagyott ugyan, de nem állt meg. Tavaly itthon 25-30 milliárd forint értékű, 120-130 ezer tonna eledelt cipeltek haza a gazdik (ennek a fele import volt). Az állateledel-gyártás lett az élelmiszeripar sikerágazata, igaz nem a mindössze 6 százalékkal gyarapodott belpiac, hanem a 282 ezer tonnás export jóvoltából. A kivitellel együtt 65 százalékkal nőtt a magyarországi gyártás (ebben a haszonállatoknak való takarmány is benne van, utóbbi azonban csökken). Az idén itthon 10 százalékos bővülésre számítanak.
Jól döntött tehát a Masterfoods 1993-ban, amikor Csongrád-Bokroson megvette, és 15 milliárd forintos befektetéssel 43 országot ellátó állateledel-gyártó bázissá fejlesztette a volt tsz-majort. A magyar üzem az exporttal együtt tavaly már 35 milliárd forintos árbevételt ért el, s itthon kicsit több mint egyharmados részesedéssel piacvezető. Megközelíti ezt a konkurens Nestlé Magyarország, amely az 1998-ban vett, volt büki konzervgyárat fejlesztette 6 milliárd forintból a cseh, lengyel, orosz piacot is ellátó állateledel-gyártó bázissá. A piac maradék egyharmadán négy nagy hazai gyártó, közöttük a Bábolna Takarmányipari Kft. osztozik. Új szereplők is várhatók, mert a gyorsan fogyó haszonállat-állomány miatt a klasszikus takarmánygyártóknak is alternatívát jelenthet a rokon szakma, bár közülük egyedül a csirke- és sertéstakarmány-nagyhatalom, Bábolna tudott piacképes saját eledelmárkát építeni. A régóta liberalizált piacon az uniós csatlakozás után sem kell számítani importoffenzívára, és a szakma – szemben más élelmiszer-ipari területekkel – kész a versenyre.
JÓ KIS MELLÉKES. Az immár akut agrárpiaci bajok idején jól jön a növekvő új piac az agrárbeszállítóknak, az eledelipar évi félmillió tonnás gyártásához az alapanyagok 80 százaléka ugyanis hazai. Félő azonban, hogy májustól olcsó osztrák, olasz fagyasztott vágóhídi melléktermékek érkezhetnek, amelyek ronthatják az ISO és HACCP minőségi tanúsítvánnyal rendelkező elit eledelgyártók üzletét. Egészségkárosodást is okozhatnak, ha megszakad a hűtőlánc, és – tévedésből, spórolásból – emberi fogyasztásra használják az olcsó hússzármazékot. Gyártott eledellel volt már ilyen: a Whiskas kínai bevezetése „bomba” siker volt, mert sokan tévedésből, az ottaniak által szívesen fogyasztott macskából készült emberi csemegének vélték a cicafejes címkéjű konzervet. Ebből azonban nem történhetett baj, mert az állateledelek gyártóinak (nálunk is) nemcsak az állategészségügyi, hanem az élelmiszerhigiéniai előírásokat is teljesíteniük kell.
Bár a hazai eledelgyártás dinamikája lassulni fog, szakértők szerint a növekvő trend fennmarad. Az ACNielsen felmérése szerint a nyugat-európai kisállattartókhoz képest a hazai gazdik ma még szerény mértékben vásárolnak készeledelt. Vélhetően öt év alatt érik el az osztrák szintet, ahol az állatok 38 százaléka gyártott eledelt fogyaszt. Gerjeszti a keresletet, hogy tavaly főleg az élelmiszer-láncok olcsóbb, saját márkás termékeinek hatására csökkent e cikkek átlagára, és az uniós nyitással új, főleg olcsóbb olasz importtermékek is várhatók.
