Igazi self-made man K. úr, tíz év alatt tízmilliárd forintos birodalmat hozott össze, amelynek középpontjában a lakásbelső termékek piacán második szintű beszállítóként működő manufakturális cége áll. Utolsó öt éve folyamatosan a minimálbéren tartott vagy “vállalkozóként” foglalkoztatott munkavállalók adó- és járulékkerülő táncával telt. K. úr szeret jól élni, így a profitját nem menedzsmentre, gazdasági és pénzügyi kontrolling rendszerre, vagy éppen rég nullára írt gépeinek kiváltására fordította. Szeretne magasabb jövedelmezőséget, és komolyan aggasztja az olcsó kínai konkurencia (fő piaca Magyarország és az EU), de a menedzsmentpozíciókban rokonok és barátok ülnek, így az a pár százmillió forintos éves költségcsökkentési lehetőség (amiért csak le kellene hajolni) vonzerejét veszti, hiszen öreg cimborákról van szó! 
Turi Ferenc, a CCG Stratégiai Tanácsadók partnere.
A HAJÓ ELMENT. A közepes méretű vállalkozások száma az Országos Tudományos Kutatási Alap által támogatott felmérés szerint már az ezredfordulón is megközelítette a 8 ezret, s találhatók közöttük igen fejlett cégek is. A K. úréhoz hasonlóknak azonban – amelyek aránya nem kicsi – az EU-csatlakozás vélhetően az utolsó szeget jelenti a koporsójukban. Ez a meglehetősen sötét kilátás veti fel az állam valódi felelősségének kérdését is: mi történt Magyarországon az elmúlt évek folyamatos csatlakozás-lázában, ahol minden ötödik magyar munkavállaló tevékenykedett állami alkalmazottként, mégsem jutott elég energia az informálás és felvilágosítás gépezetének olajozott működtetésére.
S miről is kéne, hogy ez a felvilágosítás szóljon? Elsősorban talán üzemgazdasági alapokról: piacelemzésekről, konkurenciavizsgálatokról, pénzügyi-gazdasági kontrolling rendszerekről, key account menedzsmentről, kétkörös tervezésről…
Ez a tény persze nem menti fel a vállalkozókat sem az alól a felelősség alól, amely a befektetett eszköz arányos megtérülés (ROA) szemlélet helyett az adózás előtti számviteli profit (minimalizálás) szemléletet tükrözi. Míg ugyanis 1992-ben a közepes magyar cégek esetében a ROA átlagosan -0,7 volt, 2000-re a mutató -1,6-re romlott. Tetszik vagy sem, ebben a szegmensben még ma is jellemző a cég menedzsmentjének és kulcsrendszereinek relatív elmaradottsága, az a kérdés pedig, hogy miként néz ki a vevőprofitabilitás, néhol káromlásnak értendő!
K. urat az élet sem kímélte menet közben. A jegybank enyhén szólva kusza kamatpolitikája nagyságrendekkel emelte a forgóeszköz-finanszírozási hitelek terheit, amelyeket eleve nagy értékű személyes ingatlanai jelzáloga jogán tudott megszerezni. Emellett gyártási költségek tekintetében az EU-csatlakozás, még ha fokozatosan is, de együtt jár a bér- és energiaköltségek növekedésével, vagyis uniós kiegyenlítődésével. Ezt a veszélyt azonban, amelyet hosszabb távon csak a termelékenység gyors növelésével lehetne ellensúlyozni, a modern gépek hiánya és a hagyományos gondolkodású menedzsment nem lesz képes reakcióidőn belül korrigálni.
S hogy a kép teljes legyen: K. úr, akinek cége az EU-nyitás kapujában végzetesen alulinformált a vezetés modern eszköztára és a piaci ismeretek tekintetében, s akinek sorsát az újraelosztó állam bürokratái mind adó-, mind bérjárulékok terén megpecsételték, a pénzpiacokon sem számíthat preferenciális elbánásra: nullára leírt eszközei és jelzálogosított javai távolról sem elegendőek a többszörös hitelfedezetre, a mai – e szegmensben a versenyt sok tekintetben nélkülöző – banki finanszírozási gyakorlatnak megfelelően. S a kör bezárult, K. úr nem elég nagy ahhoz, hogy az EU-források közelébe jusson, nem elég jó bonitású, hogy a hazai bankok szóba álljanak vele, s nem elég korszerűen gondolkodó, hogy szemléletet váltson, és a piaci versenyben törjön ki.
GAZDASÁG VAGY POLITIKA. S mindezek tetézésére a politika újabb aktivitásba lendült. A minap a pénzügyminiszter-jelölt egy párttisztség-viselő balján büszkén jelentette, hogy immár új éra köszönt be a politika és a gazdaságpolitika viszonyában: a frakció és a pénzügyminiszter folyamatos egyeztetésének időszaka, az álláspontok részletes és folyamatos összehangolása céljából! Félidőben a parlamenti választások előtt, és pár hónappal az európai parlamenti voksolást megelőzően, feltámad a gyanú: vajon a sűrű egyeztetés címén mikor kezdenek a politikai szempontok diktálni a gazdaságpolitikában?
Ha ez bekövetkezne, az a K. úrénál jóval fejlettebb közepes cégeket is megrengetné! És akkor az Úr irgalmazzon K. úrnak!
