Húsz-, harminc- vagy akár ötvenszázalékos nyereség egy nap alatt. Nem, mindezt nem a legújabb pilótajáték szervezője ígéri, hanem a legfrissebb tapasztalatok alapján gyakran ennyivel emelkedik egy-egy frissen tőzsdére kerülő részvény árfolyama Amerikában az első kereskedési napon. A kedvezőre fordult pénzpiaci klímát látva egyre több cég dönt a tőzsdei bevezetés mellett, a befektetők pedig kiéhezetten várják az újoncokat. Az elsődleges kibocsátásokban (IPO) történő részvétel lehetősége ma már a magyar befektetők előtt is nyitva áll, a profithoz vezető út azonban továbbra is göröngyös, s a pénz mellett szerencsére is szükség van. 
Larry Page és Sergey Brin. A Google alapítói hat év alatt igen messzire jutottak.
SZÉGYEN. Négy évvel ezelőtt a dotcom mánia elképesztő hisztériát okozott az IPO-k piacán is. A többnyire súlyosan veszteséges, de szép kilátásokkal kecsegtető cégek iránt akkora volt a befektetői érdeklődés, hogy a kibocsátást követő napokban gyakran a három-négyszeresére ugrott fel a kurzus. Mindennek azonban nagyrészt az volt az oka, hogy a kibocsátáskor csak nagyon kevés befektetőnek jutott részvény, az elosztás pedig finoman szólva sem demokratikusan történt. A 2000 és 2002 közötti besszpiacra visszatekintve két igen fontos körülményt érdemes kiemelni: egyrészt drasztikusan csökkent a tőzsdei bevezetések száma, másrészt megindult a harc azért, hogy ne csak a kibocsátást szervező befektetési bank preferált ügyfelei juthassanak részvényekhez az aktuális kibocsátási áron.
A szabad piacok mintaképének tartott amerikai tőzsdéken egyre többen minősítették szégyenletesnek azt, ahogy az új kibocsátások során a szervezők extraprofithoz juttatják kiemelt ügyfeleiket. A Wall Street hagyományos IPO-modellje szerint ugyanis az új részvények iránti kereslet felmérése után a tranzakciót lebonyolító befektetési bank határoz a kibocsátási árról és arról, hogy kiknek juttatja a felkínált papírokat. A részvényeit felkínáló, s magát a tőzsdén megmérettető cég abban érdekelt, hogy a kibocsátási ár minél magasabb legyen, hiszen ettől függ, mekkora forráshoz jut a kibocsátás révén. Elméletileg a tranzakciót lebonyolító bank is a magasabb kibocsátási árban érdekelt, mivel jutalékot az üzlet összértéke alapján kap: átlagosan annak 7 százaléka üti a markát. Ez azonban csak az érem egyik oldala. A befektetési bank megpróbál kedvezni azoknak a nagybefektetőinek, akiktől egyéb üzletágaiban a legnagyobb bevételre tesz szert. Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy a kibocsátási árat alacsonyabban határozza meg a reálisnál, így a tőzsdei bevezetéskor az árfolyam jelentőset ugrik. Azok a “csókos” ügyfelek pedig, akiknek kibocsátási áron juttattak a papírokból, lényegében kockázat nélkül elteszik a hatalmas nyereséget.
Múló bénultság
Az amerikai IPO-piac tavalyi statisztikáiból az tűnik ki, hogy a tőzsdei trend mentén egészséges fejlődés tapasztalható. A med-vepiac három évi uralma alatt folyamatosan csökkent a tőzsdei bevezetések száma. A megújuló optimizmus azonban néhány hónap alatt gyökeres fordulatot hozott. Noha tavaly összességében csökkent az IPO-k száma, az első fél év bénultságát a második fél évben rendkívüli pörgés követte, az esztendő kibocsátásainak több mint kilenctizedét július után hozták tető alá. A december ráadásul a maga 18 IPO-jával 2000 novembere óta a legaktívabb hónap volt.
Négy év alatt sokat javult a kibocsátott cégek minősége, tavaly már 71 százalékuk nyereséges volt. Egy átlagos IPO során a papír a tőzsdei bevezetés napján 13 százalékkal drágult, az év végéig pedig 28 százalékos nyereséget lehetett elérni. Érdekesség, hogy a tavalyi legnagyobb amerikai IPO külföldi cég nevéhez köthető: a legnagyobb kínai biztosító, a China Life 3 milliárd dollár értékben adott el papírokat. A részvény már a bevezetés napján 27 százalékkal drágult, az év végéig ez 77 százalékra bővült. Az árfolyam-növekedésben szerepet játszhatott, hogy a kínai befektetőket előnyben részesítették, így az amerikai alapok kénytelenek voltak a tőzsdén vásárolni. Ázsiában a China Life mellett több más rendkívüli nyereséget biztosító kibocsátás történt, ezekből azonban csak szerény mennyiség jutott külföldieknek. A kibocsátási láz az idén is folytatódott, a TCL elektronikai csoport papírjait például a kínai befektetők kilencvenszeresen jegyezték túl.
Magyarországon tavaly a Forrás Rt. kárpótlásijegy-cserés megoldásán túl egyetlen IPO-ra került sor, a Földhitel- és Jelzálogbank tőzsdei privatizációjára. A papírokat 4300 forinton bocsátották ki, az árfolyam az első kereskedési napon megjárta a 4600 forintot, decemberben benézett 4000 forint alá, az utóbbi hetekben azonban ismét keresik, a napokban a kurzus újra 4600 forint fölé került.
Joggal merül fel a kérdés, miért nem tett sokáig senki e gyakorlat ellen. A kárvallottak közül az átlagbefektetők ereje kevés volt a nagyok ellenében, a kibocsátók pedig attól féltek, hogy ha kikerülik a befektetési bankokat, az hátrányosan befolyásolhatja papírjuk további tőzsdei szereplését, mert lesújtó elemzői véleményeket kapnak majd. Ezzel szemben általános és megszokott, hogy egy adott céget tőzsdére segítő befektetési bank elemzője még évekig ódát zeng a vállalat eredményéről és kilátásairól.
Az elmúlt évek botrányai nyomán indult tisztulási folyamat azonban elérte az IPO-kat is, s lassan kezd átláthatóbbá és demokratikusabbá válni az új kibocsátások piaca. Noha az új tőzsdei bevezetések többségénél még a hagyományos procedúra zajlik, már szerephez juthatnak a kisbefektetők is. Néhány brókercég ugyanis – ha bekerül a kibocsátás szervezői közé, és papírokhoz jut – azt megpróbálja a saját ügyfelei között úgy elosztani, hogy bárki labdába rúghasson, s mindenki úgy érezhesse: egyenlő eséllyel indul. Ez főleg a közepes méretű cégekre jellemző, a nagyok többnyire továbbra is maguk osztják szét kényük-kedvük és érdekük szerint a papírokat, a kicsik pedig nem jutnak be a kibocsátást szervező szindikátusba, azaz nincs mit szétosztaniuk. Az az egyszerű kisbefektető tehát, aki szeretne kibocsátási áron részvényhez jutni, olyan brókercéget keres, amelynél van erre lehetőség. Sorállás nincs, minden adminisztráció elektronikusan történik, a jegyzési ív kitöltésétől a papírok allokációjáig.
A feltételek ugyanakkor igencsak változatosak. Akad, ahol előnyben részesül az, akinek nagyobb összeg van a számláján. Van, ahol az elmúlt időszakban nagyobb jutalékot fizető befektetők élveznek elsőbbséget. Szerencsére akad néhány olyan cég is, amelynél valóban mindenki egyenlő eséllyel indul, és túljegyzés esetén sorsolással döntenek arról, ki juthat papírhoz. Érdemes figyelni még egy apróságra is: több cégnél is “büntetik” azokat a befektetőket, akik túl hamar nyereséget realizálnak, azaz a kibocsátási áron vett részvényeket a tőzsdei bevezetés után azonnal eladják.
A leginkább egyenlő feltételeket kínáló cégek egyike, az FBR Investments Services – egyik leányvállalatán keresztül -a napokban bonyolított le egy sikeres kibocsátást. A Government Properties Trust 14 millió papírjának ötödét a brókercég online ügyfelei között osztották szét. Az ingatlanjait állami intézmények részére bérbe adó befektetési társaság részvényeit végül a 9-11 dolláros sáv közepén bocsátották ki, a tőzsdén pedig 13,5 dollár körül kereskedtek vele a bevezetés napján. A kibocsátási áron karosszékből jegyző kisbefektetők tehát egy nap alatt szüretelhettek 35 százalékos profitot, ez a brókercég ráadásul nem bünteti a korán eladókat.
Magyar tőzsdézők Amerikában
A magyar befektetők ma már kényelmesen nyithatnak számlát az amerikai brókercégek többségénél. Aki IPO-kat szeretne kibocsátási áron elcsípni, sok alkuszcég között választhat a kondíciók és az IPO-k gyakoriságának tanulmá-nyozása után. Aki azonban kimondottan a Google-ra pályázik, annak lényegében két lehetősége van: vagy megfelelő ismeretségre tesz szert a kibocsátást szervezők körében (ez a göröngyösebb út, de praktikusan akár lehetetlennek is nevezhetjük), vagy beáll a sorba, és olyan cégnél nyit számlát, amelynél bárki harcba indulhat a részvényekért. A mai állás szerint a WR Hambrecht az egyedüli biztos hely, ahol bárki jegyezhet Google-t, itt azonban a részvételhez minimum 25 ezer dolláros számlaegyenleg szükségeltetik. (Igaz, ez lehet részvényekben is, tehát nem készpénz kell, közben be lehet fektetni.) Természetesen semmi sem garantálja, hogy minden igénylőnek jut papír, s azt sem lehet tudni, hogy a felfokozott érdeklődés nem emeli-e túl magasra a kibocsátási árat.
Decemberben nagy felzúdulást keltett a Google azon bejelentése, hogy a befektetési bankokat kikerülve, aukció útján adják el a részvényeket. Ez hatalmas pofon lett volna a bankoknak, noha a Google éppen az a cég, amely ezt megtehetné. Ha ugyanis valakinek nincs szüksége a bankok által biztosított népszerűsítésre és támogató elemzésekre, az a Google. Valami azonban mégiscsak megváltozott, mert ez év elején azt hozták nyilvánosságra, hogy az IPO vezető szervezője két nagy befektetési bank, a Morgan Stanley és a Goldman Sachs. A kisbefektetők számára némi optimizmusra csak az ad okot, hogy a szindikátusnak tagja lett az a WR Hambrecht is, amely az IPO-piac legnagyobb reformere, az aukciós rendszer úttörő üzemeltetője, kérdéses azonban még, hogy társszervezőként mennyi Google-részvényt allokálhat majd.
JUT IS MARAD IS. Elképzelhető az is, hogy a kisbefektetők körében legismertebb amerikai diszkontbrókereknél is hozzá lehet majd jutni az áhított papírokhoz. Az E*Trade-nél azt az információt kaptuk, hogy a társaság is igyekszik Google-részvényeket kínálni ügyfeleinek, bár még nincs döntés az ügyben. Az E*Trade egyébként szintén egy online IPO-rendszert működtet, s az idén megpróbálnak a lehető legtöbb elsődleges kibocsátásban részt venni. Az Ameritrade ellenben nem indít ilyen szolgáltatást. Egyes hírek szerint a Google alapítói továbbra is a tisztán aukciós rendszer mellett érvelnek, s minden érdeklődőnek papírt akarnak juttatni, a többi jelenlegi tulajdonos viszont a hagyományos rendszert preferálta. Az, hogy mennyi papír kerül a Hambrechthez, megmutatja majd, kinek a szava erősebb.
E ponton többen emlékeztetnek a Ford legendás, 1956-os IPO-jára, amelynek során az autógyár a befektetési bankok heves tiltakozása ellenére ragaszkodott hozzá, hogy a papírok 80 százaléka a kisbefektetőkhöz kerüljön. A cégnek végül 350 ezer új kisrészvényese lett, többségük ezt követően, ha autóvásárlásról volt szó, nem is gondolt más márkára, csak a Fordra. Szakértők szerint pedig a Google IPO-jával szemben érzékelhető várakozás még annál is nagyobb, mint amekkora annak idején a Ford kibocsátását övezte.
Nagy kérdés, mekkorát tud emelkedni majd a papír a kibocsátási árhoz képest, s a kezdeti lelkesedés után nem zuhan-e vissza durván az árfolyam. Biztosnak csak az látszik, hogy a kisbefektetők is kibocsátási áron juthatnak hozzá egy sztárrészvényhez, s a lehetőség elvileg a magyar befektetők előtt is nyitva áll. A Google IPO-ja megmutathatja, mennyit változott a kibocsátások sokat szidott rendszere, vagyis elhalványodik-e az amerikai pénzpiacok egyik legcsúnyább szégyenfoltja.
