Nem minden befektetési bankár ünnepelhetett boldog karácsonyt 2003-ban. A Wall Street-i cégek ugyan a 2002-es 8,6 milliárdnál jóval nagyobb, közel 11 milliárd dollár összértékű prémiumot fizetnek dolgozóiknak, könnyen lehet, hogy a Citibank egyes vezetői lemaradnak a nagy pénzosztásról. Az olasz Il Sole 24 Ore napilap értesülése szerint ugyanis jelentős mértékben csökkenthetik a bankház egyes menedzsereinek bónuszait, mivel a Citibank helyi részlege komoly veszteségeket szenvedett el az olasz Parmalat Finanziaria SpA karácsonyi csődje következtében. 
Calisto Tanzi. Nyolc milliárd eurós lyukat hagyott a Parmalat mérlegében.
EURÓPAI ENRON. Alig két évvel az amerikai Enron bukása, és másfél évvel a holland szupermarketlánc, a Royal Ahold NV “kreatív könyvelési” ügye után Európa legnagyobb pénzügyi botránya robbant ki. Itália nyolcadik legnagyobb cégének nehézségeire először az hívta fel a figyelmet, amikor a Parmalat vezetése december elején csak jelentős késéssel tudta rendezni 150 millió eurós kötvénycsomagjának visszaváltását, mivel – a hivatalos indoklás szerint – gondok akadtak egy 479 millió eurós befektetés lehívásával. A kínos incidens – amelyek láttán a Standard & Poor’s hitelminősítő a bóvli kategóriába tartozó D szintre minősítette le a társaság kötvényeit – lemondásra kényszerítette Calisto Tanzit, a cég alapítóját, 40 éve regnáló elnök-vezérigazgatóját.
A csődhöz vezető végső lökést azonban egy hamisított fax adta meg. A Bank of America jóvoltából napvilágra került, hogy a Bonlat nevű offshore cégnél márciusban kimutatott 3,95 milliárd eurós készpénzállomány nem létezik, azaz a Parmalat mérleghamisítással, jogtalan többletforrások feltüntetésével próbálta fedezni egyre növekvő hitelállományát adósai és befektetői felé. Az új Parmalat-vezér, Enrico Bondi csődbiztos az ünnepek alatt csak sodródott az eseményekkel: a cég részvényei a szeptember eleji 3 euró helyett a kereskedés felfüggesztésének időpontjában már csupán 11 eurócentet értek.
Bár Silvio Berlusconi olasz kormányfő még az EU szigorú versenyjogi szabályozása ellenére is igyekszik állami mentőövet dobni az összesen 36 ezer alkalmazottat foglalkoztató, egyesek szemében olasz ikonként élő cégcsoportnak, a tejipari holding pénzügyi botránya napról napra új, az Enron-ügyhöz hasonlatos szerteágazó fordulatokat hoz. A Parmalat könyveiben feltárt hiány januárra meghaladta a 8 milliárd eurót, és a vizsgálatok szerint a mérlegek hamisítása fiktív bankszámlák és pénzügyi alapok segítségével 1989-óta folyik. Az olasz sajtó szerint a cég tavalyi mérlegében szereplő, 8,2 milliárd eurós adósságállomány távolról sem fedi a valóságot, a külső források teljes összege elérheti a 13 milliárd eurót. Nem meglepő tehát, hogy az amerikai értékpapír-felügyelet (SEC) beperelte a Parmalatot, mivel az olasz cég az utóbbi öt évben 1,5 milliárd dollárnyi értékpapírt bocsátott ki az Egyesült Államokban, miközben működéséről hamis adatokat szolgáltatott a befektetőknek. A nagy svindliben azonban az olasz bírók szerint cég felső vezetése, és a könyvvizsgáló cég, a Grant Thornton sem tekinthető ártatlannak. Miután a tejholding pénzügyi vezetőit, és két könyvvizsgálót december 31-én letartóztatták, Lorenzo Penca, a Grant olaszországi vezetője benyújtotta lemondását. A botrány szerteágazó: az olasz kormány a részvénypiaci felügyelet (CONSOB) felelősségét is firtatja, és napirendre került a felügyeleti rendszer átszervezése. 
CSALÁDI SZÖVEVÉNY. “A Tanzi-família bukása egyértelmű jelzés, hogy az olaszországi családi kontrollon nyugvó vállalatirányítási rendszer reformra szorul” – mutatott rá a New York Timesnak a Parmalat-ügy hátterére Carlo Alberto Carnevale Maffé, a neves milánói egyetem, a Bocconi professzora. Bár a vizsgálatok még javában folynak, az ügyben nyilatkozók egyértelműen a szerteágazó, családtagokon keresztül irányított holdingszerű cégstruktúrát és az így folytatott expanzív terjeszkedést okolják azért, hogy ilyen méretű pénzügyi csalások több éven keresztül rejtve maradhattak a nyilvánosság előtt. Szakértők ugyanakkor biztosra veszik, hogy a Parmalat márkanév, és a tejipari tevékenység fennmarad. Bondinak 6 hónapon belül kell kidolgoznia a vállalatcsoport talpra állítására vonatkozó terveket.
A Parmalat pénzügyi helyzetének rendezése könnyen azzal járhat, hogy az olasz holding kénytelen lesz megszabadulni külföldi érdekeltségeinek egy részétől. A 2002-es esztendőt 15,72 milliárdos forgalommal záró, és így a magyar piac 6-8 százalékát magáénak tudó Parmalat Hungária Kft. nem hajlandó válaszolni a cég sorsát firtató kérdésekre, az esetleges eladásról szóló spekulációkat egyelőre a Figyelő által megkérdezett tejipari szakemberek is korainak tartják. Bár a hazai tejipar az uniós tagság miatti olcsó import rémével, valamint a tejfelesleg exportálásához igénybe vehető állami támogatások szűkösségével bajlódik, a Parmalat itteni érdekeltsége korszerűnek mondható termelőeszközei és nemzetközi hálózata révén jó esélyekkel küzdhet meg a kihívásokkal.
