Európa éve lesz az idei, 2004-es esztendő. Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz és egyben először választ 24 európai képviselőt. Ebben az évben ismerkedünk meg azzal az új helyzettel, hogy egyszerre maradunk magyarok és válunk hivatalosan Európa polgáraivá. 
SOMOGYI ZOLTÁN, a Political Capital igazgatója
Több összehasonlító kutatás is vizsgálta az európai nemzetek azonosulását az unióval. Ezek az adatok kimutatták, hogy a nagyon is európai svédek döntő többsége inkább svédnek érzi magát, mint európainak; illetve a nagyon is olasz olaszok közel 60 százaléka inkább európainak érzi magát, mint olasznak.
Mi történik e tekintetben a magyarokkal? Erre vonatkozólag a magyar jobboldal eddig két megoldást javasolt: 2002-ig az uniós csatlakozás Orbán Viktor és a jobboldal számára nem tartozott a megválaszolandó kérdések közé. A jobboldal Európát kulturális közösségnek tartotta, ahol Magyarország is elhelyezkedik. Azaz, a választók egyszerre voltak magyarok és európaiak a jobboldal politikai képletében. Tavaly, Orbán Viktor országgyűlési választási veresége után, az önkormányzati választások előtt, megváltozott a Fidesz és a polgári körök stratégiája: Európa nyers gazdasági érdekké vált, amely „mellett kicsivel több érv szól, mint ellene”. Ettől kezdve a jobboldal számára a magyar politika feladata a vita és sokszor a szembenállás lett Európával.
ANTALLI ÖRÖKSÉG. Az MDF az antalli örökségtől el nem mozdulva hirdeti Európa nagyságát. Antall József a magyar külpolitika egyik legfontosabb prioritásaként határozta meg az európai integrációt. Ebben a kérdésben 2002. sem hozott változást, a választási vereséggel nem helyezkedett új álláspontra a párt. Kevés markáns eleme van az MDF politikájának, „Európa-politikája” azonban ide tartozik. Érdekes, hogy a liberális párthoz képest is hangosabb az MDF Európa-pártisága. Az SZDSZ mintha eddig elhanyagolta volna Európa kérdését, és inkább az egyetlen látható miniszterén keresztül az oktatásra – valamint az adócsökkentésre – koncentrálná politikáját.
Mi a helyzet a politika baloldalán? Az MSZP hivatalból Európa-párti, de semmi határozottat nem állít ezzel kapcsolatban. Amikor a Fidesz politikája 2002 őszétől az uniós népszavazásig váratlan és meglepő fordulatot vett, az MSZP nem alkalmazta az erőteljes konfrontáció eszközét, s mondott még radikálisabban „igen”-t Európára. Nem vitatkozott a Fidesszel, nem késztette magyarázkodásra, nem bizonyította rá, hogy cinikus. Hagyta, hogy a jobboldal, minden kockázat nélkül újradefiniálhassa Európához való viszonyát. Tették ezt a szocialisták annak fényében, hogy a csatlakozó országok közül a magyar lakosság volt a leginkább EU-párti – leagábbis a közvélemény-kutatások szerint.
NÉPSZAVAZÁSI MAJDNEM FIASKÓ. Az MSZP helyett az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány kampánya válaszolt a jobboldalnak azzal, hogy híres, egymást kevésbé kedvelő közéleti emberek mondták el: mindvalahányan az EU-ra fognak szavazni. A kampány stratégiája rossz volt, az információ visszafele sült el. A népszavazást senki sem tekintette olyan történelmi eseménynek, amelynek mindenképpen részesévé kell válnia (ez lett volna az alternatív stratégiai lehetőség), ellenben biztosítottak mindenkit arról, hogy a népszavazás eredménye már eldőlt, hiszen még a legnagyobb ellenfelek is igennel szavaznak. Ennek az lett a következménye, hogy az emberek inkább a hétvégi telket választották a szavazófülkék helyett. Így maradtunk le majdnem Európáról. A baloldal a népszavazás estéjén frusztrált volt és tanácstalan. Európa érzékeny kérdéssé vált. Olyan üggyé, amelyen elcsúszhat a kormányzati politika. A szocialisták 2003 végéig ezért inkább csendben maradtak. Lényegében nem is lehet látni, hogy milyen stratégiával készülnek az európai parlamenti választásokra.
Próbáljuk megtippelni, hogy milyen lesz az idei választási kampány!
Íme, a jobboldal néhány lehetséges stratégiája:
1. Orbán Viktor tudja, hogy nem kaphat ki harmadszor. Az EP-választás egyszerre lehet a végleges visszatérés számára, vagy a teljes kudarc. A volt miniszterelnöknek kockáztatnia kell, hiszen az sem kellemes a számára, ha két kudarc után az első győzelemben nem vesz részt. Orbán Viktor valószínűleg kockáztatni fog és nagy erővel vesz részt a kampányban, majd hangsúlyos jelenléttel demonstrál az eredményhirdetéskor.
2. Kövér László intenzívebb politizálására [lásd a muszlimokról alkotott képét: „Európa országaiban muzulmán közösségek építik a maguk konklávéit (valójában: enklávéit), s nem illeszkednek be az európai civilizáció kereteibe”; vagy a „fegyverrel könnyebb” gondolatát] azért van szüksége a Fidesznek, mert bár a Jobbik Magyarországért Mozgalom nem vesz részt az EP-kampányban, a MIÉP igen. A sikeres szereplés érdekében Orbán Viktor középre kell, hogy üzenjen, ezért Kövér László az egyetlen, aki a polgári köröket a Fidesz mellett tarthatja – a MIÉP-pel szemben. Nem szabad elfelejteni, hogy a Fidesz szavazóinak meghatározó része (felmérések szerint a fővárosiak harmada) ellenzi a csatlakozást, így nagy feladat vár a Fidesz jobbszélsőjére.
3. A MIÉP számára az utolsó lehetőség lesz, hogy a Jobbikkal szemben megmaradjon a politikában. Túl fogja licitálni Kövér Lászlót és Kovács Dávidot: a MIÉP durván Európa- és idegenellenes lesz. Persze akkor, ha van még a MIÉP-nek ereje.
4. Aki nem szereti Orbán Viktor politikáját a jobboldalon, az nem lesz érdekelt a sikerben.
5. Jobboldali győzelem esetén a választások éjszakájának gondolata az lesz, hogy „Magyarországon a jobboldal van többségben, a kormányzat másmilyen színezete csak technikai kérdés”.
ÚJ ARCOK A SZOCIALISTÁKNÁL? Most pedig nézzük, miként alakulhat a baloldal stratégiája:
1. Először is dönteni fognak a szocialisták, hogy megnyerhetik a választást, vagy sem. Ha igen, akkor Orbán Viktorra és a Fideszre kihegyezett negatív kampány (biztos szavazók elcsalogatása), illetve az európai csatlakozás gazdasági sikerére kiélezett pozitív kampány (bizonytalan szavazók becserkészése) együttese lehet a legsikeresebb választás számukra.
2. Ha a szocialisták azt gondolják, hogy nem nyerhetnek, abban az esetben a „minél kevesebben mennek el szavazni, annál jobb” elve lehet jó a baloldal számára. 1990-ben, a szocialisták által kiírt népszavazás a köztársasági elnök megválasztásával kapcsolatban 14 százaléknyi szavazót vonzott, így komolytalan volt és hamar elfelejtették a választók. Az EP-választásokon eleve kevesebben mennek el szavazni, mint az országgyűlési választásokon: nemzetközi összehasonlító adatok szerint a részvétel sokszor alatta marad az 50 százaléknak. Az MSZP az itthoni esetleges alacsony választási részvételt azzal indolkolhatja, hogy a lakosság apolitikussá vált, felmentve ezzel önmagát.
3. A szocialisták számára nem érdek, hogy bármelyik vezető politikusa elhasználódjon a kampányban, így jó esély van arra, hogy új arcok is megjelennek a szocialistáknál.
4. Aki nem akarja Medgyessy Pétert 2006-ban a baloldal miniszterelnökének látni, az a kudarcban lesz érdekelt.
5. Jobboldali győzelem esetén a választások éjszakájának gondolata lesz, hogy „Tony Blair az Egyesült Királyságban 1997-ben jutott hatalomra, majd a rákövetkező EP-választást pártja csúfosan elveszítette. Tony Blairt azóta általános választásokon megerősítették, s máig miniszterelnök.”
