Szilveszterkor borász körökben illett az újborral koccintani, de az óévi termés java részét már az idén töltik a poharakba, méghozzá a zömét immár uniós borként. A szakma ezért is meglehetősen késedelmesnek tartja, hogy miközben már a jövő évi gazdálkodást kellene előkészíteni, még el sem kezdődött a keretfeltételeket biztosító jogszabály vitája. Mint azt Karakas János MSZP-s országgyűlési képviselőtől megtudtuk, a parlament egyelőre csupán tárgysorozatba vette az új uniós bortörvény sokadik tervezetét. A színfalak mögött pedig még javában tart a szakmai alku, mert a borászok elégedetlenek a beterjesztett szöveggel. Külön fájdalmukra ugyanis az éppen aktuális hús- baromfi- és tejpiaci bajok orvoslásával küzdő földművelésügyi tárcával még az egyeztetés sem volt zökkenőmentes. Jó néhány javaslatot így képviselői egyéni indítvánnyal próbálnak beépíteni a tervezetbe. 
Borszentelés Egerben. A törvényre még nem mondták ki az áment, annak több pontjával nem értve egyet.
KÉSÉSBEN. A késésnek az is oka, hogy több időt kért a szakma a véleményezésre, a javaslatok elkészítésére – mondja Tóth Sándor monostorapáti borász. Így valószínűleg csak februárban kezdi tárgyalni a javaslatot az Országgyűlés, de az már az utolsó időpont, hogy még az uniós csatlakozás előtt, április–májusra életbe léphessen a törvény. Tóth Sándor szerint sok változtatásra lenne szükség, mert a mostani tervezetről lerí, hogy sem a politikusoknak, sem az előkészítésében közreműködő nagy pincészetek menedzser vezetőinek fogalma sincs arról, mit is kívánna a szakma. Úgy véli, egy különleges minőségi kategóriát kellene létrehozni (szigorú – egyebek közt a must legkisebb cukorfokát is rögzítő – paraméterekkel, valamint terméshozam-korlátozással), amelyet azután népszerűsíteni kell itthon, és főleg külföldön. A borászok ezzel szemben a szerényebb, de biztosabbnak tűnő bevétel reményében a minél nagyobb hozamokra törekednek, pedig a tömegborokkal csordultig van a piac. Tóth szerint sokan félreértették, miért kell összefogniuk a borvidékeknek. Nem arról van szó, hogy a 22 borvidékből csak hatot hagynának meg, hanem hogy összevonásokkal uniós léptékű borrégiókat hozzanak létre. A köztestületi – és egyben a szakigazgatási – feladatokat ellátó Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) maga is öt gépelt oldalnyi szakmai kiegészítést fűzött a bortörvény-tervezethez, annak több pontjával nem értve egyet.
Például a hegyközségek hatáskörének javasolt kiterjesztésével.
Küzdelmes borstratégia
A magyar borvilág a készülő törvénytől és az uniótól függetlenül is gyökeres rekonstrukcióra szorul. A tiszta piaci helyzet megteremtése, vagyis a borhamisítás, az illegális piac megszüntetése a legfontosabb feladat. Ez annál is lényegesebb, mivel az Európai Unió hatalmas borpiacát, a szigorú szabályozás ellenére, a masszív árufelesleg jellemzi.
A szükséges változások legfontosabb záloga a szőlőterületek megújítása, hiszen még az asztali kategóriában is magasabb minőségű alapanyagra van szükség. (Második lépcsőben elodázhatatlan a borászati technológia, az eszközpark rekonstrukciója is.) A magyarországi szőlők területe vélhetően 75 ezer hektárra csökken majd a következő évtizedek során, ám a hektáronkénti tőkeszám a jelenlegi, átlagosan 3000–3300 darabról 4–5 ezer darabra emelkedik. Az ültetvények felújításához uniós szerkezetátalakítási támogatás is igénybe vehető, ám talán ennél is fontosabb, hogy az EU-ban a környezetkímélő termesztés komoly kedvezményeket élvez, évenként egy hektárra számolva ez mintegy 150 ezer forintnak megfelelő összeg. Szerkezetátalakítási támogatás címén a 2001–2002-es időszakban 380 millió eurót osztottak szét az uniós szőlőtermelők között. A pénzügyek tervezésénél azt is figyelembe kell venni, hogy bár az EU-ban a tagállamok egyénileg nem támogathatják a bortermelést, a vállalkozások, vagy a velük szorosan együttműködő szervezetek, önkormányzatok viszont kaphatnak komoly forrásokat, például bormarketingre, vagy a borturizmus fejlesztésére. A magyarországi adótörvények boros szemszögből ugyan éppen határozottan távolodnak Brüsszeltől, a hazai pincemesterek jövőbe vetett hitét talán erősítheti az a tény, hogy az EU-ban a borok átlagos áfaterhelése 15 százalék, míg a jövedéki adó Franciaország kivételével nulla (viszont a gall fináncok sem utalnak a költségvetésbe az általuk behajtott összegből egyetlen eurót sem, szinte teljes mértékben – 95 százalékban – visszautalják azt a szakmai szervezeteknek).
Kovács András István
Szükség lenne viszont arra, hogy a behozatalt szabályozzák az import – várható tömeges – megjelenése miatt. Az uniós „importbor” ugyanis származási bizonylatok nélkül érkezhetne a csatlakozás után. Fennáll tehát a veszélye annak, hogy a minőségi hazai borokkal „felhígítva” magyarként forgalmazzák a „nemzetközi küvét”.
MINÔSÍTÉS HELYBEN. Szintén a helyi szakértelemre épít a HNT azon javaslata, amely az Országos Borszakértő Bizottság szakvéleményével együtt, de meghatározóan a helyi szakértőtestületekre bízná a borminősítést. Ki más érthet például jobban az egri bikavérhez, illetve a tokaji borkülönlegességekhez, mint a helyi specialisták.
Ugyanezen okból nem tartja szerencsésnek Horváth Csaba a bortermőhely szerinti szerveződések megszüntetését és beolvasztását a borvidékek rendszerébe. Károkat okozna, ha – miként a tervezet előirányozza – az új bortörvény fellazítaná a zárt borvidéki megkülönböztetést. Tekintve, hogy Magyarországon egyedül Tokaj hegyalja számít zárt borvidéknek, az értékek megőrzéséhez jobb lenne fenntartani a státust.
