Az elefántcsonttoronytól az internetig

Karinthy Frigyes a Karácsonyi elégiában így írt arról a várakozásról, hogy a tudomány a XX. században meghozza az emberiség számára a megváltást, az üdvösséget, mert a világ megérthető és megmagyaráz-ható: “Mindenki lázasan készült ennek a századnak az elején / Erre az ünnepi napra, mikor az ember lesz úr a világon / Kezdtük szemügyre venni alaposan ami majd a miénk lesz / Hogy tudjunk bánni vele…” Ámde csalódni kellett, mert a tudomány nemcsak életben maradni, hanem meghalni is segít(ett). A világ tehát nem lett a miénk, és bánni sem tudtunk vele. Azután megint fordult az idő kereke, s a tudomány tovább haladt a maga útján, és megítélése is lassan a helyére került. A kutatások hatalmas eredményei megváltoztatták életünket, megkönnyítették mindennapjainkat, s csábító jövőt vetítettek elénk. Sürgetővé vált az igény: ismerjük meg, tegyük közkinccsé a hasznos tudást. A kutatók leszálltak elefántcsonttornyukból – ha egyáltalán eddig ott voltak – és tevékeny részt vállaltak az áldásos ismeretterjesztésben. Szép hazánkban sincs okunk a panaszra, merthogy csupán az utolsó évtizedekben – sok más mellett – változatos előadássorozatok, színvonalas folyóiratok mellett közkedvelt televíziós műsorok, mint a Gólyavári esték, a Delta, Öveges professzor, Czeizel Endre, Ádám György, Balogh János, Szentágothai János előadásai gyarapították a tudásra szomjasak ismereteit.

A rendszerváltás, a piacgazdaság azonban itt is mindent megváltoztatott. A “királyi tévé” és persze a kereskedelmiek felszámolták a nívós tudományos műsorokat, számos, egykoron kedvelt folyóirat ma már csak kósza emlék, s a napi- és hetilapokból is kiszorult a tudomány. (Tisztelet a csekély kivételnek.) Helyébe léptek a médiát elárasztó áltudományos cikkek és információk, “tudományos” rangot kapott az asztrológia, ufológia, ezoterika, számmisztika, jövendőmondás. Könyvek tucatjai jelennek meg a halandók bolondítására csodagyógyszerekről és gyógymódokról, a véletlenek üzeneteiről, születésünk előtti és utáni életről – és még sok másról. Botorság volna tagadni, hogy e széles közönségigényt kielégítő kétes ismeretek nem tettek szert roppant közkedveltségre. A hamis próféták, a tudatlan propagátorok ellen fellépni emiatt is hálátlan feladat.

Most még sincs okunk a kesergésre, inkább győzelmet ünnepelhetünk. Merthogy immáron a több mint egy éve elindított, és karácsonykor már harmadik szemeszterét záró Mindentudás Egyeteme nem várt nagy sikert hozott. Bizonyára kevesen gondolták mind mostanáig, hogy a félszáz hiteles tudós, kutató előadása széles érdeklődést kelt, mi több, tömegeket mozgat meg. Ehhez az (is) kellett, hogy az Akadémia, a Matáv és az Axelero felismerje azt a profán tényt: a mai világban a tudományt is úgy kell eladni, mint a mosóport (ez az “áru” persze más minőség). Így azután beköszöntött az interaktív ismeretterjesztés kora. A teltházas “klasszikus” előadások felkerülnek az internetre. A Mindentudás Egyeteme portálon a teljes szövegen kívül egy sor kiegészítő információ, hivatkozás is megtalálható. A gyors népszerűséget bizonyítja egy felmérés, mely az internetes oldalon 12 millió oldalletöltést és majd 3 millió látogatást rögzített. A “segédcsapatok” között kiemelhetjük az MTV, egyes rádióadók, meg jó néhány napilap közleményének számottevő szerepét.

Most pedig szóljunk a módfelett örvendetes eseményről: napvilágot látott a Mindentudás Egyeteme könyvsorozat első kötete. Ez a különösen szép kiállítású, példás tipográfiájú, remek képekben, ábrákban, illusztrációkban bővelkedő könyv már önmagában is kedvet hoz az olvasáshoz. Ne feledjük: e hagyományos, Gutenberg nevével fémjelzett ismeretszerző módszernek, vagyis a közérthető nyomtatott könyvnek azért van (még?) némi előnye a képernyő böngészésével szemben. Kötetünk tizenkilenc felettébb változatos témájú előadást tartalmaz. Az olvasó szabadon válogathat: melyik neves előadó, melyik tudományterület áll hozzá közelebb, melyik érdekli jobban, melyik kevésbé. Világos és szabatos fogalommagyarázatok, irodalomjegyzékek, hasznos információk is segítik a bonyolultabb fejtegetések megértésében a kevésbé járatos olvasót.

Csupán néhány, bizonyára mindenkit érdeklő témát emelünk itt ki olvasói kedvcsinálónak. Íme: Mit tud az emberi agy? Mi a történelem? Félnünk kell-e a nukleáris energiától? Megváltoztathatók-e génjeink? A “végleges” megoldásoktól előadóink érthetően óvakodnak. Egy figyelemre méltó példa: van-e másutt élet, mint a Földön? A válasz: “az emberiség útja különleges és egyedi, talán megismételhetetlen”… “még keveset tudunk ahhoz, hogy kimondjuk: ebben a mérhetetlenül nagy Univerzumban egyedül az emberiség lépett ki a világűrbe és fejlesztett ki űrhajózási és távközlési technikát”.

Végezetül: az elismerést érdemlő első kötet után várjuk a mielőbbi folytatást. S bízzunk abban, hogy a Mindentudás Egyeteme a legkorszerűbb technikát ötvözve a hagyományos módszerekkel, a valódi tudományos ismeretek széles körű terjesztésével meghódítja a magyar nyilvánosságot. Az áltudományos nézetek pedig elveszítik közkedveltségüket. Sajnos ez még jóval odébb van, mégis reménykedjünk.