 |
| Magyar óceánjáró 1967-ben. Régi dicsőségünk relikviái. |
Uruguayban, Argentínában és néhány más távoli, egzotikus országban alighanem nagyot néznének, ha megtudnák: Magyarország azért lobbizik az Európai Uniónál, hogy a csatlakozás miatt ne kelljen felmondania az említett államokkal jó 130 évvel ezelőtt – még az 1867-es kiegyezést követően – kötött kereskedelmi szerződéseket. Amikor a szóban forgó “hajózási és kereskedelmi” megállapodásokat aláírták, Magyarországnak még volt tengere. A “lomtárból” előkerült szerződésekre valószínűleg már a partnerek sem emlékeznek, hazánk mégis ragaszkodik hozzájuk. Hazai tisztviselők szerint a különös vonzalomnak egyetlen oka van: a megsárgult dokumentumok a magyar jogállamiság első nemzetközi szerződései, s hagyományőrzésből nem szeretnénk, ha ezek az EU-csatlakozás áldozatául esnének, és a történelem süllyesztőjébe kerülnének.
Mivel a kereskedelmi politika teljes egészében közösségi hatáskörbe tartozik, a csatlakozásig Magyarországnak is fel kell mondania azokat a nemzetközi szerződéseket, amelyek konfliktusba kerülhetnek az EU kereskedelempolitikájával. A magyar kormány még hónapokkal ezelőtt egy listát nyújtott át Brüsszelben, azzal a 11 nemzetközi egyezménnyel, amelyeket meg szeretne őrizni a taggá válás után. Ezekből európai bizottsági szakértők szerint 6-7 megállapodás származik “az antik időkből”, a többi a XX. századból maradt az utókorra.
ÖSSZHANGHIÁNY. A nosztalgiát kevéssé tisztelő brüsszeli hivatalnokok a szerződések szövegének módszeres áttanulmányozása után arra a következtetésre jutottak, hogy többségük nincs összhangban a közösségi joganyaggal, a “rettegett” acquis communautaire-rel. A bizottság a magyar vállalások teljesítését értékelő novemberi jelentésében a kifogásolt megállapodások megszüntetésére vagy újratárgyalására szólította fel a budapesti kormányt. Magyar részről viszont úgy vélik, hogy a XIX. századi “ereklyéknek” nincs máig érvényes kereskedelmi hatályuk.
Az igazi problémát mindazonáltal nem is ezek a szerződések okozzák. A történelmi relikviákon túl hazánknak elvileg olyan egyezményeket is fel kellene mondania a közelgő uniós tagság miatt, amelyek esetében már pénzügyi érdekek, sőt adott esetben a jó diplomáciai kapcsolatok foroghatnak kockán. Bizottsági források szerint a magyar kormány pénzügyi követelései miatt kér fennmaradási engedélyt az Albániával és Kambodzsával aláírt államközi megállapodásoknak, ellenkező esetben ugyanis a továbbiakban nem lenne jogalap a tartozás behajtására. “Ezt a kérést megértéssel fogadjuk, még ha minimális esélyt látunk is arra, hogy a magyarok valaha visszakapják a pénzüket” – mondta a Figyelőnek egy, a témát jól ismerő bizottsági illetékes.
Úgy tűnik, a Japánnal még 1975-ben aláírt konzuli és kereskedelmi egyezmény sorsa ügyében is számíthat a magyar diplomácia az Európai Bizottság közbenjárására. Kiváltképp azért, mert a felkelő nap országának más csatlakozó államokkal is van hasonló szerződése. A japánok által támasztott probléma belpolitikai jellegű. Diplomaták szerint a tokiói külügyminisztérium a hagyományos rossz viszony miatt annyira tart a parlamenttől, hogy nem meri a színe elé vinni a szerződések felmondásáról szóló törvényjavaslatot. A csatlakozás pillanatától azonban ez már maradjon inkább az EU problémája. Az Európai Bizottság kereskedelmi főigazgatósága mindezeken felül a Kanadával a külföldi befektetések védelméről aláírt megállapodás felmondására is rá akarja venni hazánkat, magyar részről viszont nem egészen értik, hogy Brüsszelnek valójában mi a problémája ezzel az egyezménnyel.
VÁLTOZÓ SZÍNTÉR. A belépést követően gyökeresen átalakulnak Magyarország és a külvilág kereskedelmi kapcsolatai. A tárgyalások fő színtere ezután a kereskedelempolitikáért felelős tanácsi grémium lesz: a magyaroknak ott, a 25-ök tárgyalóasztalánál kell majd érvényesíteniük sajátos érdekeiket, és nem kétoldalú államközi megbeszéléseken. Az ott kialkudott álláspont képviseletének feladata az Európai Bizottságra hárul, amely a tagállamoktól kapott mandátum alapján tárgyalja ki a nemzetközi szerződéseket. “Ez részben megnehezíti majd a dolgunkat, hiszen megszűnik a most még elvileg meglévő nemzeti mozgástér. Másfelől az érdekek érvényesítését megkönnyíti, hogy egy erős gazdasági blokk áll majd mögöttünk” – hangsúlyozta egy kereskedelmi kérdésekkel foglalkozó brüsszeli magyar szakértő.
Az önálló mozgástér egyébként már most, hónapokkal a csatlakozás előtt is eléggé behatárolt. Az őszi világkereskedelmi tárgyalásokon, vagy az EU-orosz partnerségi és kereskedelmi megállapodásnak a 10 új tagállamra való kiterjesztéséről lényegében már az Európai Bizottság tárgyalt és tárgyal a továbbiakban is a leendő tagok helyett.
