Európai perspektíva

Néhány hónapja indított el az Európai Bizottság egy internetes portált, amely az unióban meghirdetett állásajánlatokról ad tájékoztatást a fiataloknak. Az EURES névre keresztelt álláskereső honlap az elérhető munkahelyeken túl számos hasznos információval szolgál arról, hogy az egyes országokban milyen jogokkal rendelkeznek a dolgozók, milyen papírokat kell beszerezni a munkavállaláshoz, és milyen lakáshelyzettel (árakkal) kell számolni.

A fiatalok EU-n belüli mobilitását elősegíteni hivatott portál jó példa arra, hogy az Európai Unió milyen szerepet játszik a pályakezdők elhelyezkedésének – azért alapvetően továbbra is nemzeti hatáskörbe tartozó – elősegítésében. Az unió kötelező előírások helyett a tagállamok politikáinak összehangolásával, a legelőremutatóbb példák bemutatásával és nem kötelező ajánlásokkal mozdítja elő annak a közös célnak a megvalósulását, hogy az iskolapadot hátrahagyó fiatalok közül minél többen találjanak értelmes munkát. A helyzet ezen a téren nem túl biztató, hiszen az ifjúsági munkanélküliség – a 15-24 éves korosztályban – 15 százalék feletti szintjével jóval magasabb, mint az átlagos munkanélküliség az EU-ban (utóbbi 9 százalék fölött van). Ez az adat nem tartalmazza a tanulókat. A jelenlegi tagállamok közül Spanyolországban a legkedvezőtlenebb a helyzet, ahol a már nem tanuló 15-24 éves fiatalok közel 23 százaléka állás nélküli. A legjobban teljesítő Ausztriában ezzel szemben csak 7,5 százalékos e ráta.

KELETEN ROSSZABB. A csatla-kozó országok átlagában a fiatal munkanélküliek aránya körülbelül duplája az unióénak. Szlovákiában a legkevésbé rózsás a helyzet, ahol az ifjú korosztály tagjainak 35 százaléka nem talál munkát. Az Európai Unió egészében 1999 után egy darabig kedvező irányban változott a helyzet: a régiók háromnegyedében csökkent az állástalan fiatalok száma. A csökkenő trend azonban a tartós gazdasági megtorpanás hatására 2001 óta újra megfordult. A nők helyzete még rosszabb: majdnem minden országban nagyobb munkanélküliséget mérnek körükben, mint a férfiaknál.

Az Európai Unió 2000-ben Lisszabonban becsvágyó gazdaságmodernizációs programot hirdetett meg, amely többek között a foglalkoztatás növelését irányozza elő egy tízéves intervallumban lényegében minden korcsoportban. A tagállamok később az Európai Bizottság javaslatára számszerűsített célokat fogadtak el, amelyek az oktatás színvonalának és a fiatalok foglalkoztatási helyzetének javítását, a könnyebb elhelyezkedést hivatottak elősegíteni. A tagországok megfogadták, hogy 2010-ig a 2000-es szint felére csökkentik azoknak a tanulóknak a számát, akik idő előtt abbahagyják az iskolát. Az EU tagjainak azt is biztosítaniuk kell, hogy a 25-64 éves korúak legalább 80 százaléka középfokú iskolai végzettséggel rendelkezzen. Ugyanerre a korosztályra vonatkozó vállalás, hogy 2010-re legalább 15 százalékuknak részt kell venni az “élethosszig tartó” tanulásban. Az európai szinten koordinált lépések és akciók mellett a tagországok természetesen számos egyéni eszközzel próbálják megkönnyíteni a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését.

ÁLLAMI RÉSZVÉTELLEL.
Az állam Németországban és Svédországban is igyekszik enyhíteni a fiatal munkanélküliek problémáin.

A német fiatalok körében jellemző munkanélküliség a maga 10,8 százalékával alacsonyabb az átlagnál,ám a keletnémet területeken helyenként elérheti a 15,5 százalékot.

Gáláns németek. Huszonkét éves, férjezett, alapfokú végzettségű és a legnagyobb munkanélküliséget regisztráló Alsó-Szászországban él az a modellértékű munkavállaló, akinek ma a legroszszabb az esélye az elhelyezkedésre Németországban. Tovább ronthatja lehetőségeit, ha netalán még nem is német származású és az agrárszektorban szeretne elhelyezkedni. A német társadalmat ugyan nem a pályakezdő fiatalok túltengő száma jellemzi, hiszen a 18-25 évesek csupán a népesség 11 százalékát adják, ennek ellenére az elhelyezkedés számukra sem annyira egyszerű. A pályakezdők helyzetét nehezíti a piaci keresletnek megfelelő képzettség hiánya, illetve a Németországban nagy hagyománynak örvendő gyakornoki helyek alacsony száma. A statisztikai mutatók szerint ugyan a fiatalok körében jellemző munkanélküliség a maga 10,8 százalékával alacsonyabb az átlagnál, ám a keletnémet területeken helyenként elérheti a 15,5 százalékot. Persze az esélyek itt is egyenes arányban nőnek a tanulással eltöltött évek számával és a szakterület iránti kereslettel, a trend azonban folyamatosan változik. Amíg néhány éve az informatikusok voltak a legkeresettebbek, ma – a zöld kártya rendelet révén az országba érkező “importált” informatikusok nagy száma következtében – ez a piac is telítődni látszik. Most például orvosokban és építőipari szakemberekben mutatkozik hiány, nem is beszélve a szakképzett munkásokról vagy ápolókról. A szociáldemokrata-zöld kormánykoalíció hatalomra kerülésekor a fiatalkori munkanélküliség legyőzését tűzte zászlajára fő feladatként. A megoldást a vezetés egy horribilis, 1 milliárd eurós éves keret megszavazásában látta, amelyből a fiatalok átképzését, illetve gyakornoki helyek finanszírozását biztosította az állam. Az oktatási rendszer – különösen a szakképzés – szoros kapcsolatban működik az adott terület vállalataival, bevált és elfogadott módszer, hogy a diákok a tanulmányok befejezését követően gyakornokként próbálják ki először magukat. Ma már ez odáig fejlődött, hogy e nélkül az elhelyezkedés lehetetlen, gyakornoki állást találni pedig a mai gazdasági helyzetben igen nehéz. Ezen próbált segíteni az az állami kezdeményezés, amely nem annyira a felsőfokú, mint inkább a szakképzésre fókuszál, azon belül is igyekszik rugalmasan követni az éppen kelendő szakterületeket.
Svéd jövőbelátók. Hanna Johnsson 19 éves, és már a harmadik munkahelye az a videotéka, ahol most dolgozik. Munkaideje és munkája ugyanannyi, mint a többieké, de a szokásos havi 10-12 ezer svéd koronás (300-360 ezer forintnak megfelelő) nettó fizetéssel szemben ő csak 2 ezret kap kézhez, ugyanis gyakorlaton van, állami támogatással. Svédországban a 9. osztály után a diákok a hároméves általános, vagy szakosított gimnáziumba kerülnek, ám ennek elvégzését követően nem mindenki kap azonnal állást. Évente 25-30 ezer fiatal nem tud elhelyezkedni, ők kerülnek a gyakorlatokra, ezzel a minimális, fizetésnek nem nevezhető állami támogatással. A Kívül rekedt fiatalok című, a munkaügyi miniszter felkérésére most készült tanulmány azt javasolja, hogy a gimnázium mellett vezessék be ismét a tanoncrendszert azok számára, akik nem akarnak elméleti tárgyakat tanulni, s fűzzék szorosabbra a gimnáziumok szakmai együttműködését a nagyvállalatokkal. Más a helyzet a továbbtanulókkal, mert a diplomások – legalábbis, ha jól választottak szakmát – sokkal könnyebben el tudnak helyezkedni. A svéd munkaerő-hivatal minden évben közli az egyes szakmák iránt öt-tíz év múlva várható keresletet, egyfajta pályaválasztási tanácsadásként, de a diákok ennél konkrétabb segítséget is kapnak a minden általános iskolában, gimnáziumban és egyetemen jelen lévő szakemberektől. A pályaválasztási tanácsadót megkérdezni kicsit olyan, mint elmenni a jósnőhöz. Éveken keresztül eltanácsolták a diákokat az orvosi pályától, mondván, hogy túl sokan választották, és nehéz Svédországban állást kapni. Addig-addig, míg a visszaesett képzés és a Norvégiában és másutt megszerezhető jóval magasabb fizetések következtében mára minden idők legnagyobb orvos- és ápolónőhiánya alakult ki. A másik szakma az IT-szektor, ahol sikerült alaposan “mellélőni”. Pár évvel ezelőtt tömegével terelték a fiatalokat a számítógépes szakmákba, mondván, ez a jövő, ám az IT-buborék kipukkanása óta többségében állás nélkül cselleng a képzett informatikus szakemberek gárdája.