Vesztegetés, botrány, panama

Nem válik dicsőségünkre, hogy a Transparency International tekintélyes nemzetközi korrupcióellenes szervezet legutóbbi jelentése szerint az országok ranglistáján hazánk a 40. helyet érdemelte ki. Az sem mérsékli bánatunkat, hogy a felmérések, már csak jellegüknél fogva is, nem lehetnek teljesen objektívek, jóllehet az országok korrupciós megítélésének sorrendjét, valamint a tendenciákat illetően el kell fogadnunk az eredményeket, amelyek amúgy is megfelelnek a közvélekedésnek.

RÉGI ÜGY. Az, hogy nagyon komoly ügyről van szó, nem szorul különösebb bizonyításra, mert mifelénk is aligha akad a közéletet, a tömegkommunikációt uraló témák közül időszerűbb a korrupciónál. Ezért is üdvözlendő a Korrupció Magyarországon II. című tanulmánygyűjtemény megjelenése és a még tartalmasabb I. kötet új kiadása. E dolgozatokból azt a talán valamelyest megnyugtató (vagy éppen nyugtalanító?) következtetést vonhatjuk le, hogy amióta világ a világ, ismeretes a korrupció. Az tehát közel sem valamiféle új keletű találmánya az emberiségnek: a Föld számos nemzetének történelmét végigkíséri, és ami különösen baljóslatú, “a közeli jövőben éppen a globalizációs folyamatokra figyelemmel még szerte a világon számolni kell e jelenséggel”.

Ahhoz, hogy bonyolult témánkban jobban eligazodjunk, fontos volna definiálni az alapfogalmat, a korrupciót, lehetővé téve ezzel egy objektív mérce kidolgozását, amihez viszonyíthatnánk a változásokat is. Nos, a korrupció világos, egyértelmű, széles körben elfogadott meghatározása mindmáig nem sikerült. Ám ne keseredjünk el, mert azért valameddig eljutottunk, és közmegegyezés alakult ki abban, hogy ezt az általában politikai, hivatali, gazdasági hatalommal való visszaélésre visszavezethető, nehezen felderíthető káros jelenséget anyagi haszonszerzés motiválja. A korrupció fajtáinak, formáinak száma szinte végtelen ugyan, azonban ez sem akadálya, hogy adott térségben, országban, legalábbis megközelítő biztonsággal ne lehetne feltérképezni, számba venni a korrupció mértékét, gyakoriságát, jellemző formáit.

Hozzásegítenek ehhez a Transpa-rency International vizsgálatai, s a szóban forgó kiadványok tanulmányai is. Az utóbbiak közül emeljük ki a Korrupció és a piacgazdasági átalakulás című dolgozatot, amely 17 volt szocialista országban követi az átalakulás hatásait. Ehhez az országcsoporthoz azonban meglehe-tősen különböző hagyományú, törté-nelmi múltú, vallási tradíciójú államok tartoznak, aminek következményeivel ma is számolnunk kell. Ugyanakkor komoly figyelmet érdemel, hogy a felmérés szerint valamennyi közép- és kelet-európai ország korrupciós megítélése a múlt évhez képest romlott, méghozzá különösen a volt Szovjetunió utódállamaié. Példák: Ukrajna a 85. helyről a 106. pozícióra, Oroszország a 71.-ről a 86.-ra, Azerbajdzsán pedig a 95.-ről a 124.-re esett vissza. A szerző (Török Attila) fontos észrevétele: a térségben a legtöbb ország szinte ugyanazt az utat próbálja végigjárni, azonban az átalakulás “a nyugati keresztény volt kommunista országokban volt sikeresebb”.

RELATÍV SIKER. Ez akár igaz is lehet, ha saját helyzetünket a rosszabbakhoz viszonyítjuk. Azonban mindennapi tapasztalataink, a tömegkommunikáció híradásai alapján arra kell következtetnünk, hogy országunkban a politikát, a közéletet, a gazdaságot bizony átszövi a korrupció. Vesztegetési ügyek, közpénzek eltulajdonítására utaló panamák, kínos botrányok követik egymást, és tartják állandó izgalomban a közvéleményt. Méghozzá a tömegkommunikáció szíves közreműködésével.

Kötetünkben A sajtó és a korrupció című tanulmányban olvassuk: “A társadalomban pénzzel mindent el lehet érni, s a pénz és gazdagság mindent igazol. Az újságíró pedig, a korrupció kérlelhetetlen leleplezője csapdahelyzetben van. A hirdetők megszerzéséért folyó kíméletlen verseny minden személyes megvesztegetés nélkül is kiszolgáltatottá teszi a médiumokat és az újságírókat. S nincs más érték, mint a beszedhető reklámdíjak értéke” – írja Halák László. Szépek és jók az egyébként betarthatatlan etikai kódexek, a magasztos erkölcsi elvek. A szakma azonban szép lassan (vagy gyorsan?) korrumpálódik.

KILÁTÁSOK. Most valahol itt tartunk. Ám ne tartsuk mi sem megváltoztathatatlannak a jelen állapotot. Ne tegyük le a fegy-vert, és ne adjuk meg magunkat. Bár nehéz lesz előbbre rukkolnunk a nemzetközi listán. Ne felejtsük: 10-12 év alatt legfeljebb egyetlen jelentős korrupciós ügyet sikerült teljes mélységében feltárni, és eljutni a jogerős ítéletig. Ha most aztán nekigyürkőzünk, akkor előbb-utóbb még a mostani 40. helyett az előkelőbb 38. vagy 37. pozíciót is kiérdemelhetjük az országok korrupciós rangsorában…