Óriási önbizalomra vall egy olyan kis nemzetnek, mint amilyen Magyarország, megrendeznie a World Science Forumot, a Tudomány Világfórumát, aminek másfél hete Budapest adott otthont. Nem mosolygott meg bennünket a világ, hogy magunkhoz ragadtuk a kezdeményező szerepet, holott GDP-nknek mindössze 1 százalékát költjük K+F-re? 
– Ellenkezőleg. Számos elismerést tolmácsoltak felém vezető politikusok, tudósok, üzletemberek. Kifejezetten úgy nyilatkoztak, hogy jogunk volt megrendezni, sőt felkértek bennünket arra, hogy a másodikat is tartsuk itt, Budapesten, két év múlva. Tudják rólunk, hogy szegények vagyunk nyersanyagban, de azt is, hogy gazdagok szürkeállományban. Romano Prodi úr annak idején, amikor megkérdezték tőle, mi lesz Magyarország hozománya az uniós csatlakozáskor, azt felelte: a tudomány. Több mint háromezer professzor él szerte a Földön, aki itt született, itt végzett egyetemet, s ma más országban, kontinensen oktat, tanít, kutat. A New York Times 1999-ben a címlapján ezt hozta öles betűkkel: Magyarország ujjlenyomata érezhető az egész világban.
– A szellemi tőke valóban rangsorolja a nemzeteket. Lehet tudni, hányadik helyen állunk?
– Benne vagyunk az első tizenötben. Egész pontosan a 15. hely a miénk. Háromszor hatékonyabb a magyar kutatás, mint az a magyar gazdaság teljesítőképességéből, vagy a lakosság lélekszámából következne.
– Ezt milyen paraméterek alapján állapították meg?
– Az uniónak van egy statisztikája, amely nyomon követi a nemzetközi tudományos folyóiratokban megjelent írások számát. Magyarország a világ értékes publikációinak 0,5 százalékát adja, ugyanakkor hazánk a világ nemzeti jövedelméből a Föld népességéhez viszonyítva lényegesen kisebb arányban részesül. Készült egy uniós táblázat a K+F befektetések hatékonyságáról is, ezen a listán pedig elsők vagyunk, az Egyesült Államok például csupán az ötödik.
– Ha ilyen rangja van a magyar szellemi tőkének, akkor miért nem telepítik ide a multinacionális cégek a kutatási műhelyeiket? Fejlesztő mérnökök panaszkodtak, hogy a multik kiszolgáló személyzetként kezelik őket.
– Hát ez nem teljesen van így, mert ha megnézi, hogy az elmúlt egy év során kik mentek el, és kik maradtak, az utóbbiak tábora önmagáért beszél: Nokia, General Electric, Knorr-Bremse, Volkswagen, Audi. Legtöbbjük vagy már most is végez kutatást, vagy a jövőben akarja kiterjeszteni e tevékenységet Magyarországra. A World Science Forumon beszélgettem Wim Wielensszel, a Philips európai igazgatójával, s ő úgy nyilatkozott, maradnak, mert kitűnően képzett munkaerővel és fejlesztő mérnökökkel rendelkezik Magyarország. Igaz, hogy áttelepítenek egy részleget Ukrajnába az olcsó munkaerő miatt, de az innováció itt marad nálunk. A Nokia egyik vezetője, Tero Ojanpera arról számolt be, hogy a cég nálunk is folytat a jövőben kutatást.
– Egyelőre azonban még nincs itt az innovatív tőke olyan arányban, ahogy szeretnénk. Tárgyalt erről üzletemberekkel?
– Természetesen. Ők olyan gazdasági környezetet várnak tőlünk, amely miatt érdemes itt kutatás-fejlesztésbe fogni. Éppen ennek érdekében lobbiztunk a jövő évi adójogszabályok kimunkálásakor, s sikerrel jártunk. Bizonyos elemek a tudomány képviselőinek javaslatára kerültek be a 2004-es adótörvényekbe. Például, ha felsőoktatási intézményekkel, vagy akadémiai kutatóintézetekkel karöltve folyik vállalati kutatás-fejlesztés, akkor a legalább 1 milliárd forint értékű beruházások után további jelentős társasági adókedvezményben részesülhetnek a vállalkozások, éppúgy, mintha elmaradott országrészben fejlesztenének. A K+F költség háromszorosa, legfeljebb 50 millió forint vonható le jövőre a társaságiadó-alapból, ha a gazdálkodó szervezet egyetem, vagy akadémiai kutató intézet területén folytat ilyen tevékenységet. Ez persze csak az első lépés, többet akarunk ennél. Azért lobbizunk, hogy további adókedvezményeket kapjanak azok a vállalatok, amelyek az innovációra építenek, mert az üzleti világ és K+F szektor egymásra találása révén épülhet a tudás alapú társadalom, s fejlődhet az egész magyar gazdaság.
– Újabb lépés a hazai tudomány fellendítése érdekében, hogy az Innovációs Alap jövőre 30-40 milliárd forinttal, az idei összegnek több mint a duplájával gazdálkodik. Ki dönt arról, hogy milyen célra használják fel a pénzt?
– A Nemzeti Kutatási és Technológiai Kollégium jelölheti ki a prioritásokat, e testület elnöke a mindenkori kormányfő, alelnökei pedig a mindenkori oktatási miniszter és az MTA elnöke.
– S lehet már tudni, hogy 2004-ben milyen területekre koncentrálnak forrásokat?
– Az életminőség, a nanotechnológia és géntechnológia kutatására.
– Elegendő lesz ehhez az alap büdzséje?
– Ez még mindig nagyon kevés. Az Európai Unió országaiban a nemzeti jövedelem átlagosan 1,9 százalékát költik kutatásra, ráadásul ott volumenét tekintve is nagyobb a nemzeti jövedelem. Jelenleg Magyarországon éves szinten 170 milliárd forintot fordítanak K+F-re, aminek igen egészségtelen arányban csupán 29 százalékát adják a vállalatok, és 70-71 százalékát az állami költségvetés. Épp fordítottnak kellene lennie a számoknak, de úgy, hogy az állami forrás összegszerűen ne csökkenjen. Biztató azonban, hogy a miniszterelnök úr megígérte, 2006-ban már a nemzeti jövedelem 1,8-1,9 százalékát különítik el e célra. Ez azt jelenti, hogy két-három év múlva érjük el a mostani uniós szintet. Baj azonban, hogy a K+F-ben részt vevők létszáma is nagyon alacsony, 3,8 fő jut 1000 munkavállalóra, míg az EU-ban átlagosan 7,8, Finnországban, Svédországban és Írországban pedig 10 körüli ez az érték. Nyilvánvaló, hogy azok az országok, amelyek komolyan gondolkodnak, s a gazdaságukat fel akarták lendíteni, s fel is lendítették, sokkal többet költenek K+F-re. Ennek pedig az az oka, hogy ma azokat a termékeket lehet jó áron eladni, amelyek magas arányban tartalmaznak hozzáadott szellemi értéket.
– Az államnak miként kell beavatkoznia a folyamatokba? A jövőben nagyságrendekkel több pénzt kell biztosítania, vagy elegendő, ha adókímélő törvényekkel vonzza ide a hazai és külföldi tőkét?
– Egyértelmű, hogy a finanszírozásban a gazdasági szférának kell döntő szerepet vállalnia. Ehhez azonban valóban olyan jogszabályi környezet szükséges, amely meggyőzi a vállalkozásokat arról, érdemes idejönni, érdemes beruházni, mert abból hasznuk származik.
– Nem veszélyes, ha kizárólag megtérülési szempontok vezérlik a fejlesztőket? A profitérdekek nemkívánatos irányba terelhetik a tudományt, elsorvadhatnak olyan területek, amelyekben a tőke nem lát fantáziát.
– Az államnak eleve kötelessége az alapkutatásokat finanszírozni. Az tehát soha nem fog megszűnni. S az sem igaz, hogy a nagyvállalatok kizárólag az alkalmazott kutatásokra áldoznak pénzt! Ma már finanszíroznak alapkutatásokat is, mert az innovációs lánc annyira lerövidült, hogy 3-5 év elegendő, amíg a felfedezésből áru lesz. Azt azért nem lehet elvárni egyetlen cégtől sem, hogy a hungarikumok, például a magyar nyelv vizsgálatára adjon pénzt. Ez az állam felelőssége, s rendelkezik is azzal az eszközrendszerrel, amellyel megvalósíthatja. Másfelől azt mondom, hogy a kutatók saját hiúsága is működik. Ha valaki fel akar fedezni valamit, fel is fedezi. Ez az autonómiára való törekvés és kutatói hozzáállás mindig helyre fogja billenteni a torzulást, hogy a K+F túlságosan az alkalmazott kutatás irányába menjen el.
– Az elmúlt évtized egyértelműen az IT-telekom szektoré volt. Ön mit gondol, melyik tudományos terület produkál hasonló robbanásszerű fejlődést az elkövetkező néhány évben?
– A géntechnológia.
