A JELZÁLOGHITEL. E kölcsönféleség egy olyan hitel, amely mögött bejegyzett zálogjog áll biztosítékként. A zálogjogoknak alapvetően két fajtája létezik, a jelzálogjog és a kézizálogjog. A kettő abban különbözik egymástól, hogy az előbbi tárgya az adós birtokában marad, ő jogosult tehát használni azt.
A JELZÁLOGBANK. Jelzáloghitelezéssel kizárólag jelzáloghitel-intézetek foglalkozhatnak, amelyek szakosított pénzintézetként, szigorú szabályoknak megfelelve, jelzálogfedezet mellett nyújtanak hiteleket, az ehhez szükséges forrásokat pedig jelzáloglevelek kibocsátásával teremtik elő. Utóbbiak bemutatóra vagy névre szóló, átruházható, hitelviszonyt megtestesítő, kamatozó értékpapírok, ingatlanbiztosítékkal a háttérben.
A HITELEZÉSI MECHANIZMUS. A pénzintézet kölcsönt nyújt az adósnak, amelynek biztosítékát az elzálogosított ingatlan adja. A kölcsönnyújtáshoz szükséges forrást záloglevél-kibocsátással fedezi, önmagát is adóssá téve ezzel. A közvetítés révén tehát a záloglevelek vásárlói nyújtanak hitelt az ingatlan tulajdonosának. A pénzintézet a közvetítésből (a hitelek után kapott, illetve a záloglevelek után fizetett kamatok különbségeként) nyereséget realizál.
A BEFEKTETŐK BIZTONSÁGA. A záloglevelek likviditását a bankok tőzsdei bevezetéssel tovább növelhetik, ami különösen fontos a hosszú lejárat és az esetleges árfolyamnyereség miatt. A befektetők biztonságának növelése érdekében a jelzáloghitel-intézetek megalapításához legalább 3 milliárd forint ténylegesen befizetett alaptőke kell, a kereskedelmi bankok esetében előírt 2 milliárddal szemben.
