 |
Leállhat az árampiaci liberalizáció további menete, mivel krónikus áramhiány alakult ki – vetítette elő egy október végi háttérbeszélge-tésen Konrad Kreuzer, a piacon 51 száizalékos részesedést birtokló E.ON Hungária igazgatósáigának elnöke. Pedig a villamosenergia-törvény értelmében a “liberónak” éppen 2004-ben kellene felpörögnie: az évente 6,5 gigawattóránál több áramot használó ipari nagyfogyasztók feljogosításával ez év januárjában 33 százalékban szabaddá vált piacra 2004 közepétől ugyanis kiléphet minden, nem lakossági villamosenergia-felhasználó. Azaz a feljogosított fogyasztók száma megközelíti a félmilliót. “A szabadon forgalmazható áram hiánya azonban már most is blokkolja a piac hatékony működését” – mondja Novák István Zsolt, az Elmű és annak áramkereskedő cége, a Magyar Áramszolgáltató (MÁSZ) Kft. igazgatósági tagja. Így igencsak kérdéses, hogy jövőre a teljes árampiac 65-66 százalékát lefedő feljogosítottak hány százaléka dönt majd a szabadpiaci energiavásárlás mellett.
Magyarországon szeptember végéig a piac alig 20 százaléka döntött a közüzemi körből való kilépés mellett, és a szereplők igencsak panaszkodnak. A feltételrendszerek ugyanis nem kedveznek ennek: sem hazai termelésű, sem importáram nem áll megfelelő mennyiségben rendelkezésre, ráadásul a szabályozási környezetet is számos kritika éri. “Ez az oka, hogy a 350 feljogosított nagyfogyasztó közül szeptemberig mindössze 51 választotta a szabad piaci beszerzést” – mondja Drucker György, az Ipari Energiafogyasztók Fórumának (IEF) főtitkára, rámutatva arra, hogy amúgy a közüzemi körhöz képest a szabadpiacon valóban alacsonyabb összeget tartalmaznak az áramszámlák (Figyelő, 2003/39. szám).
JOGSZABÁLYI MÓDOSÍTÁSOK. A jelenlegi árampiaci szabályozás felülvizsgálatát éppen ezért több okból is szükségesnek tartják az érintettek. A Magyar Energia Hivatal (MEH) évközi értékelésében külön kiemelte, hogy míg a 100 gigawattóra feletti fogyasztók esetében gyakorlatilag teljes a piacra lépés aránya, a 40-50 gigawattóra fogyasztású cégek kilógnak a sorból – itt a tendenciánál jóval alacsonyabb a piacra lépési arány. Az ok a feljogosítási kormányrendelet telephely-centrikussága, amelynek értelmében a 6,5 gigawattórás áramfogyasztási küszöb eléréséhez a szétszórt telephelyek részfogyasztásait nem lehet összeadni. A több telephellyel rendelkező, összességében ugyan igen jelentős energiafelhasználó vállalatok (Magyar Posta, Magyar Cukor Rt., Ferihegyi Repülőtér, MÁV, BKV) így egyelőre lemaradtak a választás lehetőségéről.
A piaci kilépés jogszabályi gátja az önkormányzatoknál is igen erős: elsősorban a mérési és elszámolási kérdések rendezetlensége okozza, hogy nem tudtak élni feljogosítási lehetőségeikkel. “A piac élénkítéséhez nagyon nagy dolgok nem kellenének, elegendő lenne a feljogosítási rendeletben ezt a két problémát, a telephely-centrikusságot és az önkormányzatok kilépési gondjait orvosolni” – állítja Drucker György. A MEH ugyanakkor ezen felül kiemeli, hogy a közüzemi szerződés felmondására rendelkezésre álló időszak 6-ról 2 hónapra csökkentése is nagyban segítené a fogyasztók piacra lépését.
A kívánságlista azonban itt nem ér véget. Novák István Zsolt szerint a hazai árampiaci szabályozás még mindig nem felel meg teljesen az uniós standardoknak: az EU-ban ugyanis a jogi szétválasztás a hálózati szolgáltatás és az értékesítés között húzódik. Az MVM Rt. szintén elégedetlen a jelenlegi jogszabályi környezettel. Gerse Károly általános vezérigazgató-helyettes szerint átalakításra szorulna a közüzemi fogyasztói tarifarendszer, és az utóbbi időben jelentősen megnőtt kötelező átvételt is ösztönözni kellene a rendszerszabályozásban történő közreműködésre. Sokak véleménye szerint a hazánkban elfogadott villamosenergia-törvénynek vannak olyan alapvető elemei is, amelyek gátját jelentik a továbbfejlődésnek és a hatékony verseny kialakulásának. “Ilyen a közüzemi nagykereskedő szerepe, amely tulajdonképpen az MVM monopóliuma” – magyarázza Novák István Zsolt, aki szerint ez a funkció nyugodtan ki is kerülhetne a rendszerből, a közüzemi szolgáltatáshoz szükséges villamos energiát maguk az áramszolgáltatók is beszerezhetnék a piacról.
A fenti okokból szükségessé váló jogszabályi módosítások azonban a gyakorlatban mit sem érnek, ha az árampiaci verseny a kínálat hiánya miatt nem tud beindulni, márpedig most éppen ez a helyzet. Amennyiben az áramkínálat szűkössége nem oldódik meg, úgy a piacra történő kilépés jogát megkapó új szereplőkkel nem történne más, mint hogy kétségbeesetten, és leginkább hiába keresnék az alternatív vásárlási lehetőségeket. Saját bevallása szerint az E.ON áramkereskedő cége a villamosenergia-hiány miatt kétszáz új potenciális ügyfelet veszített el 2003 során.
KAPACITÁSSZŰKE. A MEH szakértői mindenesetre úgy látják: a hazai árampiaci verseny kialakulásának legjelentősebb gátját az MVM és a főbb hazai erőművek, illetve egyes importőrök között a privatizáció során megkötött hosszú távú áramvásárlási szerződések (HTM) jelentik. E szerződések a hazai és importkapacitások nagy részét közvetlen módon elérhetetlenné teszik a fogyasztók, illetve a kereskedők számára. Az új villamosenergia-törvény éppen ezért a kapacitások fokozatos felszabadításának kényszerét írja elő az MVM mint közüzemi nagykereskedő számára, ezen tárgyalások azonban eddig egyetlen esetben sem vezettek a szerződések tényleges felmondásához. Drucker György szerint ez előre megjósolható volt: amelyik szerződés az MVM-nek kedvező, azt a társaság nem akarja felbontani, amelyik pedig az erőműnek, ahhoz pedig az utóbbi ragaszkodik; ráadásul az átállási alapból meg is térítik az MVM esetleges veszteségeit.
 |
| Novák István Zsolt. Az Elmű igazgatósági tagja szerint a szabadon forgalmazható áram hiánya már most is blokkolja a piac hatékony működését. |
A versenypiaci ellátást választó fogyasztók szabadpiaci beszerzései mindazonáltal már eddig is csökkentették a közüzemi villamosenergia-értékesítést, aminek következtében az MVM által korábban lekötött kapacitások egy része értékesíthetetlenné válik, úgynevezett “befagyott költséget” okoz. Így az MVM a szerződésekkel lekötött, de fölöslegessé váló kapacitásait az elektronikus piacterén, valamint kapacitás árverések keretében értékesíti. Ez utóbbiból azonban mind ez idáig egyre került sor, amelynek során mindössze 85 megawatt úgynevezett virtuális kapacitást vitt piacra a társaság, szemben a piac által várt 450-500 megawattal. “Ami szabad kapacitásunk volt, azt transzparens módon mind a piacra vittük” – mondja erre Gerse, a piaci szereplők azonban hangsúlyozzák: a szabad közüzemi kapacitások elosztása nem átlátható módon zajlik. Az MVM vezérigazgató-helyettese szerint a cégek elfeledkeznek arról, hogy a Paksi Atomerőmű 2-es blokkjának kiesése miatt mintegy 440 megawatt hiány keletkezett a közüzemben, ami nagyságrendben azonos a piac által hiányolt teljesítőképességgel, így nem maradt hoszszabb időszakra is folyamatosan piacra vihető forrás. Hiába várható december elején újabb kapacitásaukció (ahol a szokásos zsinórtermék mellett a tervek szerint éjszakai villamos energiát is értékesíteni fognak), az MVM tájékoztatása szerint “a korábbihoz hasonló nagyságrendben” terveznek áramot felajánlani – azaz a kínálat az MVM többleteinek értékesítéséből jelentősen nem fog nőni.
Az áramhiány kérdésének megoldása jövőre némileg mérséklődhet, mivel az MVM-nél több HTM is lejár, és nem tervezik azok meghosszabbítását. “Közel 400 megawatt kapacitás szabadul fel 2004-től” – mondja Gerse, ám ezek az erőművek (például Oroszlány, Bánhida, Tiszapalkonya) a piacon jelenleg elérhető árszintnél jóval drágább áramot kínálnak majd. Azaz, a szabadpiaci szereplők elégedetlensége várhatóan nem mérséklődik. A kínálati oldal bővítésére azonban több más elképzelés is létezik. Szakértők szerint elemezni kellene annak lehetőségét, hogy a paksi termelés egy része nem lenne-e kivihető a szabadpiacra – a hazai szinten legolcsóbb áramból jelenleg ugyanis minden kilówattórányi energia közüzemi célra van felhasználva. Az MVM szerint azonban ezzel nem lenne több villamos energia a rendszerben, e lépés csupán a szereplők közötti költségviselést érintené: az olcsóbb paksi energia elvesztésével a közüzemnek többe kerülne az áram.
ENERGIATŐZSDE. A MEH szükségesnek tartaná egy szervezett piac, azaz egy energiatőzsde felállítását is, amely átláthatóbbá tenné a piac működését. “Tőzsde hiányában jelenleg ha egy erőmű látja, hogy 1-2 napos határidővel eladatlan kapacitásai lennének, azt nem tudja értékesíteni, így hiába lenne rá vevő, az áram bennragad a rendszerben” – pártolja az ötletet Drucker, aki szerint a szervezett piac létrehozásában az államnak is szerepet kellene vállalnia. A megfelelő mennyiségű áram rendelkezésre állását ugyanakkor az a tény is nehezíti, hogy az EU által megfogalmazott környezetvédelmi moratórium miatt számos korszerűtlenül működő, a környezetvédelmi előírásoknak nem megfelelő erőművet be kell zárni 2004 végén. Szakértői becslések szerint ennek következtében újabb, mintegy 700-750 megawattnyi kapacitás esik ki a rendszerből, amit importból kell majd pótolni.
A határkeresztező kapacitások – amelyen keresztül a külföldi áramot be lehetne hozni az országba – azonban meglehetősen szűkösek, ráadásul sokak számára nem transzparens, hogy a szabad kapacitásokat a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító (Mavir) Rt. milyen módon osztja el az általa meghirdetett aukciók során. Éppen ezért komoly fejlődés lenne az import ügyének rendezésében, ha az átviteli infrastruktúrát fejlesztené az ország, főleg szlovák-magyar viszonylatban, ahol az összesen 950 megawattnyi idei összeköttetésből a közüzemi lekötés, illetve a tranzit miatt mindössze 150 megawatt áll rendelkezésre.
Szintén előrelépés lenne, ha a jelenlegi egyoldalú határkapacitás aukciós szisztéma a szomszédos országokkal koordinált rendszerré alakulna át, és ezzel párhuzamosan a közüzemi importszerződéseket is célszerű lenne “beterelni” a határkapacitás aukciós rendszerbe. Szabályozói oldalról is világosan látszanak a behozatal másik gátját jelentő 50 százalékos importkorlátozás által okozott likviditási problémák, így a jövő évtől jelentős változások történhetnek, hiszen az EU-csatlakozás napján ez a korlátozás érvényét veszti.
KERESLETI NYOMÁS. Az importkapacitások szűkösségének problémája azonban a közeljövőben aligha oldódik meg (még ha ez szerepel is az MVM stratégiájában), ahogy egyelőre az MVM hosszú távú szerződéseinek újratárgyalására sem lehet számítani. A szabadpiaci áramhiány azonban új, olcsó erőművi kapacitások létesítésével is mérsékelhető lenne. Tombor Antal, a Mavir Rt. elnök-vezérigazgatója egy szivattyús tározós erőmű építését javasolja, ekkora beruházást azonban hosszú távú garanciák nélkül egyetlen befektető sem vállal. “Nem véletlenül – hangoztatja Novák István Zsolt -, az elmúlt években kiszámíthatatlanná vált és túlbonyolított árampiaci szabályozás ugyanis megtépázza a magyar gazdaságban működő befektetők bizalmát.” Rendelkezésre álló kapacitások híján a jövő évi újabb liberalizációs lépés így csak tovább fogja erősíteni a piac keresleti jellegét: a szabad piacot választó fogyasztók öldöklő versenyt folytatnak majd a szabad áramért. Amely a várakozások szerint – a külföldi és a hazai kapacitások árának emelkedése miatt – ráadásul drágább is lesz.
