Vitatott kérdés azonban, mikor is forrósodott fel ennyire a bolygó. Amerikai asztronómusok szerint “nemrégen”: a planétát felperzselő klímaváltozás idejét most mindössze kétmilliárd évvel ezelőttre teszik. Így a Vénuszon korábban akár élet is lehetett.
A tüzes bolygó. Később hevült túl.
Az ős-Vénuszt vízóceán borította, a belsejében képződő óriási hőtől pedig részben intenzív vulkanikus tevé-kenység és a kőzetlemezek mozgása útján szabadult meg. Ma még isme-retlen okokból azonban a bolygón globális felmelegedés kezdődött: elveszítette víztartalmát, aminek következtében lemeztektonikai aktivitása is megszűnt. Felszíne ezért megolvadt, és a felszabaduló gázokból tömör kéntartalmú felhők képződtek a légkörében, örökre elsötétítve az eget.
Egy ma általánosan elfogadott elmélet szerint ezek a változások már nem sokkal a Naprendszer kialakulása után, mintegy négymilliárd éve lezajlottak, most azonban kiderült: a Vénuszon legalább kétmilliárd évig a mai Földéhez hasonló éghajlat uralkodott. A csillagászok ugyanis korábbi modelljeikben nem vették figyelembe a felhők napsugarakat visszaverő és így légkört hűtő hatását. Márpedig ezek akár száz fokkal is csökkenthették az atmoszféra hőmérsékletét. Mindez azt is jelenti, hogy a csillagok körüli, az élet kialakulásának kedvező zóna jóval szélesebb lehet, mint azt korábban feltételezték a csillagászok – az Univerzum potenciális élő bolygóinak száma így megsokszorozódhat.
